Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nemzetgyűlés 208. illése 1923. nak minősítette, felzúdulás támadt és a t. kisgazdapárt tagjai ezt a jelzőt elhárították magukról. T. uraim! A paraszt jelző és megjelölés évezredes keserűségnek az inkarnációja. Évezredes nyomorúságnak, meg nem ismerésnek, elmaradottságnak véresen csodás megtestesülése. Hogy parasztnak nevezhető a föld egyszerű gyermeke, ennek az a szellem volt az oka, amely feudális elzárkózottsággal nézte a föld egyszerű gyermekét a maga elmaradott állapotában és sohasem igyekezett őt magához emelni, hogy a kultúra javaiban részesítve, egy magasabb társadalmi rendbe illessze bele. De akármilyen furcsán hangzik is önöknek ez a megjelölés, ez szép és nemes epitheton ornans. olyan, mint az érdemrend a háborúban szenvedő hős mellén. Forgács Miklós: Az a kérdés, hogy hogyan használják! Ilyen értelemben szép, de ahogy közbe szokták kiáltani, ugy sértő! Szilágyi Lajos: Bihar megyében nem sértő a paraszt kifejezés! Kabók Lajos: Azért is haragudtak, amikor azt mondtuk, hogy paraszt-párt. (Felkiáltások jobhfelől: Az sértő is!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: T. képviselőtársaim meg lehetnek győződve arról, hogy ez a tiltakozás nem fog visszhangra találni a nép egyszerű gyermekében, mert ő büszkén mondja magát parasztnak, amely megjelölésben benne van a földhöz való ragaszkodás, a föld imádata és szeretete és az a nagy, hazafias szolgálat, amelyet másénak a nemzetnek és az országnak tesz. A paraszt, mint fogalom, ugy él beiméin, mint igazán a legnemzetépitőbb és legnemzetalkotóbb elem. A magyar parasztot szeretni és ismerni kellene, de — sajnos — nem ismerik, nemcsak a városiak, hanem a falu intelligenciája sem (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem!) és egyenesen súlyos bűn terheli a falu intelligenciáját, hogy nem igyekezett a maga felettesebb kultúráját belevinni a magyar parasztság soraiba, hogy hagyta elmaradottságában, közömbösen nézte vívódását s az iskolai és egyéb kulturális nevelésen keresztül nem igyekezett megnyitni számára az emberi élet lehetőségeit. A falu intelligenciájának ez a bűne természetesen megsokszorozódik a város intelligenciájánál, amely még kevésbé ismerheti a parasztot. Sajnos azok, akik _ szociológiai és tudományos szempontból, mondjuk művészi, irodalmi, néprajzi és nemzetgazdasági szempontból foglalkoztak eddig a parasztsággal, szintén nem tudták megérteni és eléggé felismerni, hogy micsoda hallatlan őserő van benne. Ezek sem tudták megszeretni és a köztudatban megmaradt szimbolikus alaknak, az anekdota (Felkiáltások jobbfelöl: Göre Gábor !), a népszínmű parasztjának az a keservesen élő, dolgozó és szenvedő ember, aki legtöbbet ad a nemzetnek a maga munkájából, a legtöbbet szenved és fárad, és igazi inkarnációja minden magyar gondolatnak és a magyar szellemnek. (Igaz! Ugy var} ! jobbfelől és a baloldalon.) Nagyon szomorú sorsa volt a magyar parasztságnak. Nem kiváuok történelmi visszapillantást vetni erre a sorsra. Egyszer azután — az 1848-as agrárreform-mozgalom jóvoltából, — mégis igyekeztek egy kissé az emberi öntudat magaslatára emelni. Akkori földbirtokososztályunkban volt áldozatkészség, a magyar parasztot jobbágyi sorsából végre emberi sorsba emelték. l)e még 1847ben Arany János »Szegény jobbágy« című költeménye riasztó és döbbenetes képét rajzolja meg annak a különbségnek, amely a jobbágy és a földesúr között volt. 1848 nagyszerű szabadságáramévi december hó 14-én, pénteken. 61 lata ide is eljutott, jött azouban a Schmerlingszellem és mindaz a jó, ami megnyilatkozott ebben a mozgalomban, lesorvadt ; nem jobbágynak nevezik már a magyar parasztot, de sorsa valóban jobbágyi sors még ma is. (Élénk ellenmondások jobbfelől ) El kellett jönnie e szomorú sors fonalán az u. n. liberális korszaknak, amelynek a választások idején szüksége volt a parasztra. Akkor nagyon becses ember volt a paraszt: megszorongatták kérges kezét, el tudták viselni nyomorúságát és szegénységét, akkor foglalkoztak vele. De akkor vitték bele lelkébe a választások mérgét, s igyekeztek megrontani azért, hogy voksokat kapjanak. Akkor becsülete volt a parasztnak, de a választások után — régi magyar szokás szerint — újra nem törődtek vele. Mint mondtam, meg is mérgezték a parasztság lelkét; sok helyütt megrontották a humus tisztaságával vetekedő magyar lelket, és ha önök azt mondják és azt halljuk gyakran, hogy a paraszt önző, akkor jegyezzék meg. hogy igaza van, ha önző. mert annyiszor csapták be rútul, annyiszor árulták el, hogy kell valamivel védekeznie mindazon huncutság ellen, amelyekkel őt meggyalázták és megcsalták. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) Azután megint jött egy pünkösdi királyság, amely a parasztságra nézve majálisnak tűnt fel. Eljött a világháború s akkor virágos vonatokon vitték a parasztgyerekeket ; előkelő uri kisasszonyok aggatták a kokárdát mellükre és díszítették fel zászlójukat. Akkor szerettük a magyar parasztot, mert elment a határokra, hogy védje a magyar földet és dicsőséget szerezzen a magyar népnek. Mikor aztán a nagy katasztrófa elpusztította ezt a nemzetet : visszajöttek a szegény magyar gyerekek — már aki visszajött — rokkantán, bénán, megviselten, fáradtan, szenvedőn. Barthos Andor: Épen így az uri gyerekek is ! (Ugy van!) Pakots József: Akkor érezte az ország, hogy valamit kellene tenni, mert az ő vérük szentelte meg ezt a földet, az ő vérük tette televénnyé és termővé. Érezték, hogy most, amikor a nagy világmegpróbáltatás közben megálltak helyüket, ugy hogy tiszteletet szereztek a magyar névnek az egész világon, akkor mégis csak kell valamivel adóznia a nemzetnek e drága üuk számára, akik megmentették a tűzhelyünket és az országot. Hogy véglegesen nem menthették meg, az nem az ő bűnök, az a végzet következménye volt, sokkal nagyobb pióblémáknak összeomlása. ük azonban az egész világháborúban, az egész katasztrófában a legbecsületesebben es a legderekahbnn állták rneg helyűket. Ok hozták a legnagyobb áldozatot, (Felkiáltások jobbfelől: Mi is ezt állítjuk mindig!) és érezte mindenki, hogy valamit tenni kell. Akkor született meg a reform gondolata. (Felkiáltások a jobboldalon: Már sokkal előbb!) Bocsánatot kérek, akkor vált aktuálissá, akkor vált kényszerűséggé, s akkor látott napvilágot a Károlyi-féle földreform és a Búza Barnaféle földreform tervezete. Elmultak, lesorvadtak mind. —nem akarok kritikájukkal foglalkoznide intenciójuk mégis az volt, amint beállítottam, hogy a föld népét a végén kártalanítani kell valamivel. A bolsevizmus után elkövetkezett az a korszak, amelyet nemzetinek, magyarnak nevezünk, amikor igazán kötelesség volt odamenni a nép gyermekéhez és meghallgatni kívánságait, mert hiszen a bolsevizmus ellen — amint itt a vitában is hangoztatták — az egyetlen reménység a magyar nép nagy ellenállóereje volt, és akkor fel kellett edzeni a jövő veszedelmek számára ezt a nemzetet. T. Nemzetgyűlés ! Akkor megalkottatott az a