Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

62 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. birtokreforintörvény, amelyet a minister ur kép­viselt és amelyet immár 1920 december 7-iki ki­hirdetése óta igyekeznek végrehajtani. Erről a végrehajtásról is sok kritika hang­zott el. Nincs az a kritika, amely megközelíteni tudná a földbirtokrendezésnek, a helvesebb meg­oszlásnak azt a lehetetlen kezelését, mint aminőt ténzleg látunk. Bárhova megy az ember, akár a saját kerületébe, akár más képviselőtársait hall­gatja meg, vagy akárkivel beszél, a panaszoknak egész özöne zúdul feléje. Jogos panaszok ezek, amelyeket — azt hiszem — nem vonnak kétségbe a túlsó oldalon ülő t. képviselőtársaim sem. Az a csodálatos, hogy ezúttal a parasztság újra abba a helyzetbe került, mint mindig, akiknek elsősorban volna kötelességük segiteni e reform megszüle­tését, a végrehajtásnak gyorsitását; szemben találja magát azokkal, akik közvetlen gondviselői a szegény népnek: t. i. a közigazgatási hatósággal, a községi elöljárósággal s az ottani földbirtoko­sokkal, akik minden módját és lehetőségét keresik annak, hogy önmagukat mentésitsék e nemzeti közkötelesség alól. Nem akarok rekriminálni és pótlólag felsora­koztatni sérelmeket, de kiáltó példákkal találko­zom a magam kerületében is, épen a legnagyobb problémának, a házhelykérdésnek elintézésénél, amely igazán fontos és lényeges kelléke egy exisztencia boldogulásának, a szegény lakástalan és hajléktalan földmivelőnéo legalább olyan irá­nyú röghözkötöttségének, hogy érezze azt, hogy egy kis területet a magáénak mondhat s hogy van egy fedél, amely alatt otthonában meg­huzódhatik. A házheiykérdés elintézésének legcsodálato­sabb lelkiismeretlenségeivel találkozunk. Kerüle­tem egyik községében pl. megjelöltek és kiosztot­tak házhelyeket, de ezek olyanok, hogy nagy, embermélységü gödrökből állnak. Most méltóz­tassék elképzelni, hogy hogyan tud épitkezni az a szegény ember, ha meg is váltja a házhelyet, ha meg is fizeti az árát! Hiszen először még be kell tömni azokat a lyukakat, ez pedig annyira igénybe fogja venni anyagi erejét, hogy a jövendő gond teljesen értéktelenné teszi azt az örömet, amelyet a ház­hely megszerzése okozott számára. Különben is a házhely ára már oly mértéktelenül emelkedett, hogy nem is tudom, meddig mehet még. Hiszen már másfél millió koronákat kérnek egy kis ház­helyért, és — ugy látszik — ez valorizálódik ós fokozni fogja a nehézségeket. Itt is bizonyos méltányosságot kellene tanú­sítani; azt kellene nézni, hogy lehetőségeket teremtsünk ezeknek a föld- és házhelyigénylők­nek érdekében. Ami pedig a földigénylők kérdé­sét illeti, a földbirtokreformtörvény megállapítja a 3 holdas típusokat, de ez nagyon kevés helyütt, csak egészen kis százalékban érvényesült. A" leg­több az egy- és másfél-holdas, vagy 800 négyszög­öles kis birtokocska, amit kaphatnak. Először természetesen a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat kell kielégiteni. Nem gondolnak azonban kellőleg azokra a falusi iparosokra, akiknek számára a törvény egy katasztrális holdat kontemplál; nem gondolnak arra, hogy ezeket is jobban alá kellene támasz­tani, mert a falusi iparosság nem mérhető össze a városi iparossággal. A falusi iparosság mező­gazdasággal foglalkozik, ipari munkája egészen kisjelentőségü, háztartását a mezőgazdasági ter­melés eredményei biztositják. ugy hogy fele­részben kisgazdák. Itt tehát nagyon mostohának tartom az egy katasztrális hold megállapítását. Sorban elmondhatnám azokat a hiányokat, amelyeket már az eredeti törvény is tartalmaz, de felsorolhatnám a kiegészítés hiánvait is; fel­évi december hó lé-én, pénteken. hozhatnám a hibák eliminálásában beállott tájé­kozatlanságot, amelyről nem tudom, hogy tájé­kozatlanság-e, vagy talán inkább a meg nem értés számlájára kell irni. T. Nemzetgyűlés ! A novellát én szükségszerű, kényszerű pótlásnak tartottam. Azt hittem és re­méltem, hogy ebben orvoslást találnak mindazok a hibák, amelyek a két- és féléves végrehajtási eljárás során felmerültek. Ezek az orvosszerek azonban elmaradtak belőle;^ azt mégis konstatá­lom, hogy maga a biróság, az OPB. igyekszik annyira amennyire ezeket a hibákat eiiminálni. A legnagyobb baj, hogy ott, ahol a földbirtok­kérdés elsősorban elintéződik, a helyszínen olyan erők munkálkodnak közre, amelyeknek céljuk az, hogy ne érvényesüljön az igazság s amely erők­kel szemben a szegény, védtelen földigénylő tel­jesen ki van szolgáltatva. Ezért valahogy ugy kellene a kérdést meg­oldani, hogy a föídmivelésügyi minister ur, aki­nek a novella most már bizonyos mértékű ellen­őrzési jogot biztosit — jobbat, többet, mint amennyi a törvényben van — alaposabban és komolyabban ellenőriztesse a közigazgatási hatóságok munká­ját is s azokat a panaszokat, amelyek az egyes kerületekből hozzá érkeznek, nemcsak hogy egy­szerűen tudomásul vegye és felülvizsgáltassa, ha­nem a belügyminister ur utján legalább próbál­jon hatni a közigazgatási hatóságokra, hogy ezek a szerencsétlen és tájékozatlan íöldigénylőket ne vezessék egészen félre, másrészt pedig utasitsa a jegyzőket és a közigazgatást, hogy ne a nagy­birtok érdekét képviseljék, hanem elsősorban és kizárólag a szegény földigénylőkét. Azokat kell támogatni, akik a támogatásra rászorulnak. (He­lyeslés balt elöl.) Az elhangzott vita során a nagybirtokok expo­nensei azzal akartak érvelni a földbirtokreform­novella ellen, hogy ez a többtermclést fogja meg­bénítani és lehetetlenné tenni. Szabó István (nagyatádi) föídmivelésügyi minister: Segítettek volna gyorsabban végre­hajtani! Pakots József: A kormánypárton azonban most sem nagyon igyekeznek segiteni, hanem hosszú szónoklatokkal akadályozzák a javaslat törvényerőre emelkedését. (Felkiáltások jobb­feiöl ; Ki mondja ?) így van, tessék csak meg­nézni a feliratkozott szónokok listáját ! Előttem szólott t. képviselőtársam egy sta­tisztikával akarta bizonyítani, hogy a kisbirtok termelőképesebb, a többtermelés szempontjából jelentékenyebb eredményeket tud felmutatni. Magam is ezen az állásponton vagyok, nem a saját tapasztalataim alapján, hanem a statisz­tikára utalva, amelyek igazolják, hogy a kis­birtok a maga különböző hozadékéval — a szem­termésen kivül — baromfi-, állat- és lótenyésztés, valamint tejtermékek előállítása következtében sokkal nagyobb eredményű produktivitást tud kifejteni, mint a nagybirtok, amely főként a búzatermelésre, a szemtermelésre fekteti a fő­súlyt. Itt vetődik fel előttem azután kérdés, amely a város és a falu érdekellentétét kívánja bcállitani, amelyet azonban már csak beszédem további folyamán fogok ismertetni. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, legyen szives beszédét félbeszakítani. Az ülést d. u. négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Pakots József képviselő urat illeti folytatólagosan a-szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom