Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

Uií A nemzetgyűlés 208. ülése 1928. évi december hó lá-én, pénteken. 22 megyében pedig egyformán jövedelmezett a kettő. Ebből azt látjuk, hogy nem kell attól félni, hogy amennyiben végrehajtjuk a földbirtokreformot, katasztrofális gazdasági helyzetbe fogunk jutni. De ettől eltekintve, a gazdasági előnyöktől népsürüsitő hatása is van a földbirtok megoszlásának, ami a mai viszonyok között, a magyarság mai helyzetében azt hiszem, nem utolsó ok arra, hogy a földbirtokreformot végrehajtsuk. Beigazolást nyert, hogy a nagybirtok sokkal kevesebb lelket tart el mint a kisbirtok, hogy nagybirtokon 20 év alatt 1000 holdanként a szaporodás 160 lélek, kisbirtokon pedig 240 lélek, Fehér megyében, ahol a nagybirtok az egész terület 637o-át teszi, például 100 hektár szántóföldre 81 lélek esett, viszont Brassó megyében, ahol a nagybirtok az összes területnek esak 2'4%>-a, 246 lélek. Láthatjuk ebből, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a kisbirtok, amelynek tulajdonosa családi erővel, tehát viszonylagosan a legolcsóbb munkaerővel dolgozik, határozottan népsürüsitő hatással van az országra. Rendkivül sajnálom, hogy a törvény 83. §-ával nem foglalkozik a novella intenziven. Tudjuk, mit jelent falun tanitóskodni vagy lelkészkedni. A törvény 84. %-n, tesz bizonyos célzásokat az egyházi birtokokra ; a lelkészkedő papság és a tanitók birtokait, ha ilyenek vannak, ki lehet a § alapján egésziteni, illetőleg ha ilyenek nincsenek, a földbirtokreform kapcsán lehet nekik ilyet juttatni. Sajnos, amennyire tapasztalataim mutatják, a. törvénynek ezt a szakaszát jóformán sehol sem veszi figyelembe az Országos Földbirtokrendező Biróság. Tisztelettel bátor vagyok kérni a földmivelésügyi minister urat. legyen szives talán önmaga egy olyan értelmű javaslatot idehozni — vagy legalább a végrehajtási utasításba vegyen be olyan rendelkezést — amely ezt a kérdést megfelelően oldja meg. Tudjuk, hogy a falusi papságnak egy nagy része, különösen pedig az a része, amelynek vaílási dogmái a házasodást megengedik, kénytelenek gyermekeit távol a szülői háztól, messzi városokban neveltetni, pedig a kis fizetésből, amelyet neki a nép és az egyház juttat, még megélni is alig tud, még kevésbé gyereket neveltetni. Már pedig elsőrangú nemzeti és kulturális érdek, hogy a magyar nemzeti eszme és kultúra falun levő exponenseinek nyugodt, anyagi gondoktól ment életmódot biztosítsunk, olyat, hogy a mindennapi kenyérért ne kelljen harcokat folytatnia. (Helyeslés.) örömmel fogadom a novellának azt a rendelkezését, amely hivatva van gondoskodni a nem katholikus felekezetű egyházi fejedelmek javadalmi földbirtokairól. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Moser Ernő; Remélem, hogy sok súrlódása a múltnak a. jövőben meg fog szűnni. Csak egészen röviden rá óhajtok térni a járadékbirtok dolgára és a közlegelők kérdésere. (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, nem tudom miért,a küzlegelők kérdésének igen sokan, köztük szakértő nemzetgazdászók is, nagyon kevés vagy egyáltalában semmi fontosságot sem tulajdonítanak. Pedig Magyarországon, ahol nem mondhatjuk, hogy túlságosan intënziv a gazdálkodás, közlegelőkre feltétlenül szükség van. Csodálatos dolog, hogy e tekintetben az Országos Földbirtokrendező Biróság igen sokszor homlokegyenest ellenkező Ítéletekkel önmagát is dezavuálni szokta. Nem akarok speciális esetekre kiterjeszkedni, tisztán csak arról szólok, hogy például, amig kerületem egyik községében az Országos Földbirtokrendező Biróság szükségesnek tartotta a közlegelőt, a szomszédos községben már nem tartotta annak azzal az indokolással, mert ott ugar áll rendelkezésre, holott ezen község lakosságának kevesebb szántóföldterülete van, mint az első községnek. Hogy miért hoznak ilyen egymással ellenkező Ítéleteket, őszintén megvallva, nem tudom, de nem is kutatom. Mindenesetre szükséges lenne, hogy e kérdésre nagyobb figyelmet forditson a t. minister ur is — akinek a jövőben több beleszólása lesz a törvény végrehajtásába, amit én különben örömmel üdvözlök — de szükségesnek tartom, hogy az OFB. a közlegelők dolgában — már a jogegység szempontjából is — egységes és mindenkor egyforma álláspontot képviseljen ítéleteiben. (Helyeslés. Éljen!) Sajnálom, hogy beszédem végén ki kell még terjeszkednem azokra a középbirtokokra, amelyek alakulófélben vannak, vagy amelyek esetleg meg fognak alakulni. Magam is katona voltam, a háborút végigküzdöttem, több érdemrendem is van, de soha eszembe nem jutott, hogy ezeknek a hadi kitüntetéseknek bizonyos gazdasági kamatoztatására törekedjem. Mit látunk? Azt, hogy egyesek — és nagyon örülök, hogy a mélyen t. hadügy minister ur itt van, bár azt hiszem, ez a kérdés egyáltalában nem hozzá tartozik — valósággal kamatoztatják órdemrendelket. Vannak egyes urak, akik először rávetették magukat a mozira, trafikokra, a nagytrafikokra és most legnagyobb kincsünkre, a földre. Ha ezeknél az uraknál meg volnék győződve arról, hogy ki fognak menni a birtokukra és életüknek legnagyobb részét mint igazi szántó-vető emberek fogják leélni, hogy erősíteni fogják a falusi intelligenciát, akkor aláirnám ezen birtokadományozásokat. — de ép tegnap hallottam egy tábornok esetét Gaal képviselő úrtól. A napokban másik esetet is hallottam, (Halljuk!) bár nevet nem akartak velem közölni. Az eset az, hogy egy ezredes, aki 100 katasztrális holdnyi birtokot kapott, azt egy urnák már el is adta, a vételárat már fel is vette és az illető urnák a kezében olyan értelmű nyilatkozat van, amely alkalmas arra, hogy a birtokot 10 év múlva — addig bérit") — a saját nevére átirathassa. Én a vitézi intézménynek feltétlenül hive vagyok, de az ilyen esetek véleményem szerint abszolúte kikerülendők volnának. De az idő előrehaladott, befejezem beszédem. Mivel engem a földbirtoknovella, az abban lefektetett elvek és rendelkezések teljesen kielégítenek, azt elfogadom, és a dánok apostolánok, Gründwignek kívánságával óhajtom felszólalásomat befejezni: adja Isten, hogy ez a novella közelebb vigyen bennünket ahhoz, hogy ebben az országban minél kevesebb olyan ember legyen, akinek túlsokja van és ennél is kevesebb legyen olyan, akinek a mostaninál is kevesebbje van. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra jelentkezik: Bartos János jegyző: Pakots József! Pakots Józseí'

: T. Nemzetgyűlés Î Csendes figyelője és hallgatója voltam ennek a vitának, s közben gyakran néztem a ministeri szék felé, amelyben e sok százados kérdés történelmi reprezentása ül. Felvetettem magamban a kérdést, vájjon tudja-e a földmivelésügyi minister ur, hogy ma, amikor a földbirtokreformnovellát tárgyaljuk, ő voltaképen a magyar történelem egyik legnagyobb korszakának képviselője, egy, talán sorsfordulatot jelentő olyan szociális kérdésnek reprezentása, amely hosszú, évezredes keserűségnek és nyomorúságnak akarná végét vetni. Ugyanakkor arra is gondoltam, — meglehetős furcsa keserűséggel. — hogy nem régen a túlsó padsorokból, amikor a magyar nép egyszerű gyermekét valamelyik képviselőtársunk paraszt-