Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

4-38 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. vége felé járt, kinyilt az ajtó, belépett a terembe egy rendőrtisztviselő uniformisban, leült az asztal vég-én üresen maradt egyik székre és sapkáját az asztalra tette. Feltűnést keltett ez a jelenet. A jelenlevő tisztek közül ketten, Szmrecsányi Cajus ezredes és Babies százados felkeltek, odamentek a rendőrtisztvisehöz és megkérdezték tőle, hogy mi járatban van. Az illető rendőrtisztviselő kijelentette: az az utasítása, hogy vegyen részt a vacsorán. Erre a tisztek bizonyos mértékben tiltakozván, a rendőrtisztviselő kijelentette... (Griger Miklós: Ki kellett volna dobni! — Nagy zaj. — Rakovszky Iván belügy minister: Ki kell dobni a rendőrt, aki parancsra ott van? Ilyent még nem hallottam! — Griger Miklós: Szégyelje magát, aki a parancsot adta! — Rakovszky Iván belügyminister: Amikor bejelentették, hogy a záróra meghosszabbítását kérik, automatikusan kérték a rendőri ügyeletet is. — Erődi-Harrach Tihamér: Kidobni a rendőrt? Hogy lehet ilyet mondani! — Rupert Rezső: Most legalább az előkelő társaság is tudhatja, milyen rosszul esik, ha egy vacsorát feloszlatnak!) Amikor az előbb emiitett két tiszt a rendőrtisztviselő előtt megütközésének adott kifejezést afelett, hogy magánjellegű vacsorán rendőrtisztviselő résztvesz, az illető kijelentette: Az urak katonák, tudják jól. hogy én csak parancsot teljesítek, és kvázi szégyenkezve bocsánatot kért azért, hogy ott jelen van. A tisztek erre kijelentették, hogy ilyen körülmények között nem hajlandók ünnepelni és otthagyták a vacsorát. Ez a tényállás, amit, azt hiszem, semmiféle vonatkozásban kétségbe vonni nem lehet. Ezzel a tényállással kapcsolatban bátor vagyok néhány kérdést intéizni az igen tisztelt kormányhoz. Az egyik az: ha az igen tisztelt kormány tényleg kíváncsi — aminthogy joga van kíváncsinak lenni—arra, hogy a limanovai emlékvacsorán mi történik, a kíváncsiság kielégítésének helyes módja az lett volna, ha az igen tisztelt kormány egyik tagja vagy a honvédelmi ministerium egy hivatalos képviselője megjelent volna azon a vacsorán és együtt ünnepelt volna a tisztikarral. Elvégre, ha a külügyminister urnák módjában állott Magyarország feldarabolásának emlékünnepén a cseh követségen ünnepelni, azt hiszem, a lima novai csata évfordulóján a magyar huszárok is elvárhatiák ugyanezt a figyelmet a kormányzattól. (Kiss Menyhért: Várhatják!) A másik kérdésem ez: ha az igen tisztelt kormányzat kíváncsi arra, hogy mi történik a vacsorán, talán van valaki a kormányzat tagjai között, akinek valamelyik közelállója résztvett esetleg a limanovai ütközetben vagy talán akad valaki, a kormányfőtanácsosok között A^alaki, aki érdeklődött aziránt, hogy annak idején mi is történt Limanovánál? Vagy ha a kormány nagyon kiváncsi, talán a tisztikar közül is felkérhetett volna valakit tapintatosan arra, ha bizalmatlan a limanovai hősök iránt, hogy utólag legyen szíves referálni az ott történtekről. De ilyen provokáló formában kifejezni a bizalmatlanságot és ilyen mértékben sérteni . . . (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Szabó Sándor: Korteseket ne csináljunk a limanovai hősökből!) Talán mentik ezt az eljárást? (Zaj. — Barthos Andor: Azokat kesrvelet illeti meg, nem botrány. — Gr. Hoyos Miksa : Ilyen kérdést faragni mesterségesen nem lehet!) Kérdezze meg a képviselő ur a vacsoián résztvett ; évi január hó 5-én, szombaton. tiszteket, hogy ez-e a véleményük; tessék megkérdezni, miért hagyták ott a vacsorát, mi volt a felfogásuk? (Állandó zaj.) Nem a megbecstelenités érzete-e az, hogy rendőrtisztviselő van jelen a vacsorán ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Rakovszky Iván belügyminister: Hamisan van beállítva !) Eekhardt Tibor: Azt kell kérdeznem, miért kell a limanovai tiszteket ellenőrizni. Mi az a gyanuok, ami az ellenőrzést szükségessé teszi És kérdem, hogy ha a dorogi gumi kedvezményes részvényesei vacsoráznak együtt, akkor is megjelenik ott rendőrtisztviselő? (Nagy zaj jobbfelől. Derültség balfelől. — Erődi-Harrach Tihamér: Ez a gyűlölködés politikája!) Miért gyanúsak ezek az emberek! Mert a fűbe haraptak ezért az országért ? Mert a vérüket áldozták? Ez önöknek semmi? Azért gyanúsak, mert áldozták életüket és vérüket? (ErődiHarrach Tihamér: Ez széimalomharc! Ezt senki se mondta! Mindenki meghajtja előttük zászlaját! — Héjj Imre: Minden oldalon ülnek volt katonák! Nem lehet a hősök emlékét egy pártnak kisajátítani, mint ön teszi! — Nagy Ernő : Akkor ugy-e itt is ülnek ?) E mellett a szempont mellett, amely méltatlan ahhoz a tisztikarhoz, amely harcolt és vérzett a nemzetért, (Zaj balfelől.) kifogásolandó ebben az eljárásban az is, hogy megingatja a rendőrtisztek és rendőrközegek bizalmát a saját feljebbvalóikkal szemben, ha ilyen parancsok végrehajtására használják fel őket. Nem hiszem, hogy legyen volt tiszt vagy becsületes rendőrtisztviselő, aki az ilyen parancsot máskép, mint szégyenkezve hajtaná végre. Az ott jelen volt rendőrtisztviselő is a legkomolyabb szégyenkezésének adta tanújelét és kvázi hivatkozott a tisztek lovagiasságára, hogy tűrjék meg, végre is ő nem tehet róla, csak parancsot teljesít. Én nem is azt a rendőrközeget teszem felelőssé ezért, az bizonyára parancsot teljesített. Nem bűnbakot akarok állítani, amikor ezt szóvá teszem, és nagyon helytelennek tartanám, ha a kormány az illető rendőrtisztviselőt tenné ezért felelőssé. Itt az a szellem felelős, lamely ebben az országban, ebben a kormányzatban ma uralkodik, felelős az a szellem, amely a tisztekben, a hősökben, a vitézekben gyanús, megfigyelendő és mindenképen kellemetlen jelenséget lát, és igazán megbecsülni csak azokat az irányzatokat, véleményeket és felfogásokat tudja, amelyekkel megvan a kellő gazdasági érdekkapcsolata. Az egész üggyel kapcsolatban nem a belügyminister úrhoz intézem kérdéseimet, noha tudom, hogy elsősorban ő felelős az elkövetett cselekményért. De nem ő hozzá intézem kérdéseimet, mert nem vagyok kiváncsi a válaszára. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Kérdéseimet a honvédelmi minister urhozi intézem, ahhoz a gróf Csáky Károly honvédelmi ministerhezi, aki néhány héttel ezelőtt nagyon kényes és komplikált kérdésben itt a Ház előtt férfiasan és becsületesen válaszolt és akinek válaszát szívesen és készségesen tudomásul vettem. Ahhoz a honvédelmi minisíerhez, aki hivatalánál fosva is arra van hivatva, hogy a magyar tisztikar becsülete és jó hírneve felett őrködjék, iá következő interpellációt intézem: (Rupert Rezső

: El van csapva a belügyminister — Derültség.) (Olvassa) »1. A hadsereg önérzetének és a tisztikar becsületének megóvása érdekében hajlandó-e a honvédelmi minister ur Ra-