Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. akkor azt kell mondanom, hogy ezek a javaslatok nem egyebek, mint porhintés a közönség szemébe. A külföld hallja, hogy itt Magyarországon egy ilyen eset, mint a csongrádi, elég volt arra, hogy az igazságügyminister egy javaslattal jelentkezik arra vonatkozóan, hogy milyen büntetések járnak ki azoknak, akik ilyen bűncselekményt el fognak követni. De ha ezeket csak balfelé fogják alkalmazni, jobbfelé azonban nem, amint eddig legalább nem alkalmazták, akkor ebben nem igen lehet hinni. Ha most a belügyminister ur javaslatait nézem, akkor azt látom, hogy itt még elszomorítóbb a helyzet. Az ő javaslatai is elárulják azt, hogy nem haladunk, hanem visszafelé megyünk. Itt két törvényjavaslat, amelyek közül egyik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szólja másik pedig a vidéki törvényhatóságok újjászervezését akarja. Ha azt nézzük, hogy mit is kivan a belügy minister ur, azt látjuk, hogy minden, ami ebben az országban a mostani kormányrendszer alatt történik, elhibázott; ha pedig tényleg valami jót csinálnak, azt azzal rontják el, hogy elkésve csinálják. A Bethlen-kormány, a belügyminister ur is nagyon jól tudta, hogy az 1920. évi törvény Budapest részére a törvényhatóság működésének tartamát három évben szabta meg azzal, hogy ennek az időnek lejárta után uj törvényt kell alkotni, amely majd állandó törvényiiatósági bizottságot fog létrehozni, tehát tudta, hogy 1923 végén ennek a testületnek a mandátuma lejár, tehát gondoskodni kell arról, hogy erre az időre az uj törvény elkészüljön. De nem készült el, amint nem készült el a költségvetés sem és nem készült el sok minden más sem. Épigy nem készült el ez a törvény sem és most, ha nem akarták törvényellenesen meghosszabbítani ennek a testületnek a mandátumát, kormánybiztost kellett kinevezni arra az időre, amig az uj törvény elkészül, hogy az _ uj törvény elkészülése után a választások alapján a főváros közönsége megint autonómiájának birtokába jusson. Ha figyelembe vesszük, hogy az indemnitás befejezte után a nemzetgyűlés elé kerül a kölesönügy, s a kölcsönügy elintézése után — legalább azt hiszem, — sorra kell jönnie a földreformnovella abbahagyott vitájának és ha addig nem tudom még milyen sürgős ügyek lesznek elintézendők, akkor aggodalommal kell kérdenem, hogy mikor kerül a sor arra, hogy a nemzetgyűlés a törvényhatósági bizottságok szervezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vegye. Ugy hiszem, hogy körülbelül az év végére fogunk odáig jutni, ha jól megy, hogy ezekkel a törvényhatósági javaslatokkal részletesen foglalkozhassunk. Budapest főváros autonómiája tehát legalább is egy évig fog szünetelni, és kormánybiztos működésével akarják elintéztetni azokat az ügyeket, amelyekhez Budapestnek fontos érdekei fűződnek. Bizonyos az is, hogy a javaslat, amely a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezését kívánja, itt a nemzetgyűlésben nagy vitát fog kelteni, mert nem hiszem, hogy a törvényhozótestület minden további nélkül hajlandó volna ebbe a törvénybe olyan szakaszokat belevenni, amilyeneket a belügyminister ur tervez. Ami pedig a választójogot illeti, a nemzetgyűlési választásoknál kétévi helybenlakást kívántak, ez a javaslat azonban hatévi helybenlakást kivan. Ha a nemzetgyűlési választásoknál a kétévi helybenlakás elegendő, nem igen lehet megérteni, hogy a vidéki városokban vagy a fővárosban miért kelljen hat évet kikötni. Ugy érzem, hogy a belügyminister ur ezzel annak a rendévi január hó 5-én, szombaton. 427 szernek kivan segítségére sietni, amely eddig a fővárosnál dominált. Ugy látom, hogy a belügyminister ur itt ugy érezte, hogy ha azon az alapon fognak választatni, amelyen ezelőtt több _ mint három évvel választottak, amely választójog alapján azok az urak nyerték meg a többséget, akik ott három éven keresztül olyan működést fejtettek ki. hogy a főváros egész közönsége ezeket az urakat — nem tudom, hogy ez parlamentáris kifejezés-e ~ megutálta, (Mozgás.) akkor nincs remény arra, hogy ezeket az urakat újból ki fogják küldeni a város ügyeinek vezetésére. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mondom, a belügyminister ur a fővárosi törvényhatósági bizottságok szervezeténél valószínűleg arra gondolt, hogy hogyan lehessen ezt az uj választójogi törvényt ugy megkonstruálni, hogy segitségére lehessen annak a rendszernek, amely ott 1923 december 31-ig uralkodott. Erre mutat az is, hogy a belügyminister — mint maga. mondta — újításként bevezette az örökös tagok intézményét. Ezt az intézményt a törvény ez idő szerint még nem ismeri. Igaz, hogy voltak úgynevezett virilisták, azok közül az adófizetők közül, akik a legmagasabb adót fizetik. Ezeket a fővárosban eliminálták ebből a javaslatból, de helyettük az örökös tagok intézményét kreálták. Ezek azok, akik hivatva lesznek a mostani kormányrendszert a városházán is fentartani. A belügyminister ur a törvényjavaslat indokolásában többek között azt mondja a 13-ik oldalon (olvassa): »Ez a . csoport lesz az, amely a legközvetlenebbül és a szélsőséges politikai áramlatoktól függetlenül teljesen tárgyilagos szemmel figyelheti meg az igazgatás szükségleteit és fogyatkozásait, amely minden befolyástól menten élheti bele magát az önkormányzat ügyeibe és huzamosabb időn át bőséges tapasztalatokat szerezve, az önkormányzati életben a legértékesebb összekapcsoló elem lesz a múlt és a jelen között.« Bocsánatot kérek, *— ha a belügyminister ur ilyen szavakkal jellemzi az örökös tagokat, ha a belügyminister urmaga különbséget tesz a törvényhatósági bizottsági tagok között, ha azt mondja, hogy ezek az örökös tagok lesznek azok, akik a városháza tanácskozásait emelni fogják, s hogy ezek lesznek hivatva a nivót ott fentartani, akkor nem csodálkozom, ha egy törvényhatósági bizottsági tag, ki most elérte, hogy el kell mennie onnan, ahol olyan szívesen volt, a városháza tanácskozóterméből, azt mondja eey gyűlésen, ahol beszámol a törvényhatóság működéséről, hogy ők gondoskodni fognak arról, hogy a választások révén ne kerüljön oda vissza az a söpredék, amely ott a városházán volt. Nem tudom, hogy kiket értett söpredék alatt az igen t. Ernst Sándor képviselő ur. Talán azt gondolta, hogy azok nem fognak visszatérni — már mint ők — akiket onnan kitessékeltek, vagy ami valószínű, hogy oda ne kerüljenek mások, mint olyanok, akik — a belügyminister ur szerint is — azon a nívón vannak, amely eddig is volt ott, hogy kidobálták mindazokat, akiknek az arca vagy felekezete nem tetszett, kidobálták mindazokat, akik ott tehetségek voltak, mert attól tartottak, hogy ezek a tehetségek megfogják akadályozni, hogy oda jöhessenek azok az emberek, akiket ők protezsálnak és akikkel ők az uralmukat mindörökre biztositani akarják. Legyen szabad pár pere szünetet kérnem. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Bothenstein Mór képviselő urat illeti folytatólagosan a szó.