Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

422 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. hogy az zaklatással járjon mindig, hanem lehetőleg egyesítsük az adónemeket, mondjuk meg előre, mit kötelesek az adófizetők fizetni, ugy hogy meg legyen nekik a lehetőségük beosztani a jövedelmüket, de ne jöjjenek az adók folyton meglepetésként, mint a mosolygós kék égből lecsapó villám arra a szegény adófizetőre. Magáról a fogyasztási adóról csak azt akarom megjegyezni, hogy az nézetem szerint a legantiszociálisabb adó, ami egyáltalán van, mert ugy a szegény, mint a gazdag embernek egy gyomra van, és az egyformán is eszik, nem aszerint, hogy mennyi a jövedelme, hanem aszerint, hogy milyen jó a gyomra. Ennélfogva a fogyasztási adónál az elfogyasztott italokat és ételeket illetőleg semmiféle arányosság nincs, mert a szegény ember épen annyit köteles fizetni, mint a jómódú ember. (Griger Miklós: Sokkal többet fizet, több gyermeke is szokott lenni, stb. !) Azután végtelen sok bosszúságot és elkeseredést okoz különösen a szőlőtermelő lakosság körében a szénkéneg folytonos Ígérgetése, de soha meg nem kapása. A szénkénegért már egy félévvel ezelőtt beszedték a díjat, mondván: szénkénegetek lesz, de tudjátok, fel fog menni az ára, tehát gyorsan fizessetek — nem tudom most, kimentek a számok a fejemből, mondjuk — 10.000 koronát kilónként, de gyorsan fizessetek, mert különben drágább lesz. Szegények összeiratkoznak, kifizeti mindegyik azt a 10.000 koronát, és nem jön a szénkéneg. Múlnak a hónapok, napok után, elmúlik az ideje is annak, mikor a szénkénegezést a szőlőre nézve alkalmatos időben el lehet végezni. Mikor már el is múlt az idő, egyszerre csak megérkezik a szénkéneg, de azzal, hogy most már nem tizezer, lianem harmincnyoleezer korona, tessék utána fizetni ! Természetes, hogy azért a hat hónapért, mialatt ez a pénz be volt fizetve. — ez százezrekre és milliókra rug összevéve — semmiféle kamat vagy kosztpénz nem jár, holott tudjuk, hogy ma a legkisebb összeg is a kosztpénz révén milyen sok kamatot vészit, ha nincs rendesen elhelyezve. Most ugy hallom, hogy az ederiesi szénkéneggyár a Balaton mellett, amelyik egy esztendeig küzködött gyermekbetegségekkel, állítólag végre üzemképes állapotban van. Szeretném remélni, hogy ez az üzemképes állapot végre megmarad, úgyhogy végre a mi agyonsanyargatott szőlőtermelő közönségünk hozzájut ahhoz, hogy legalább szénkénegét, amelyre szüksége van, megkapja méregdrága pénzért. A bort úgysem tudja eladni, mivel Ausztriába még semmiféle kivitel nincs, ennélfogva benreked minálunk a bor és ma tulaj donképen, ha kiszámítjuk, még akkor is, ha eladja — mondjuk - 1500 koronáért, ami most cirka a legmagasabb borár, akkor is holdanként még mindig sok tizezer koronát fizet rá. Sokat halljuk itt hangoztatni a többtermelést, de ez is egy olyan frázis, mint amilyen nálunk százféle is röpköd a levegőben, de hogy abból valami megvalósuljon, ezt idáig még nem láttam. Ha a gazda többet akar termelni, mint amennyit idáig termelt, ahhoz először is tőkére van szüksége. Vagy összetesszi évente jövedelmének egy felesleges részét és ezt fekteti bele a gazdaságába, vagy pedig a hitelből eszközöl befektetést. Az első manapság teljesen kizárt dolog. Mert ami az egészen szorosanvett megélhetéshez nem szükséges, azt az állam bőségesen leszedi róluk, sőt annál többet is. Maradna tehát a hitel. Ez azonban a holdban van, mert a valóságban tényleg nem létezik. Az a bizonyos mezőgazdasági hitel, amiről már annyi említést hallottunk, az

: alakulófélben levő kamarák kebelében felállítandó kerületi hitelintézetekre évi január hó 5-én, szombaton. van bízva. Ezek kezdenek ugyan megalakulni, de hogy mikorra alakulnak meg és mikorra lesznek és lesznek-e egyáltalában abban a helyzetben, hogy egy hosszabb lejáratú mérsékelt hitellel tudjanak a gazdák segítségére sietni, annak a jó Isten a megmondhatója. Ellenben látjuk, hogy az ipar és kereskedelem jegyintézeti hiteleket kap. (Ugy van! half elől.) Miért nem részesül tehát ennek a hitelnek más formájában végre a mezőgazdaság is? Mert utóvégre nekünk nem lehet hónapokig és évekig várnunk, amíg az a kerületi hitelintézet abban a helyzetben lesz, hogy nekünk hitelt adhasson. Hisz mindjárt és rögtön van szükségünk a hitelre, különben nemcsak hogy a többtermelést nem tudjuk szolgálni, hanem a meglevő termelést sem leszünk képesek fentartani. A belügyminister urnák szeretném a következőket a figyelmébe ajánlani. A létszámcsökkentési törvény szükséges és jó törvény volt, hanem annak is vannak visszásságai. Példának okáért a községekre is kiterjesztették a létszámcsökkentéseket, holott tudjuk nagyon jól, hogy a községek mindig szűkösen voltak munkaerő dolgában. A szerencsétlen jegyző sohasem bírta elvégezni a reá váró feladatot. Magam tizenegy esztendeig voltam főispán, és így bizonyos gyakorlatot szereztem a községi adminisztráció felügyeletében, és én nyugodtan aláírom azt a tételt, hogy Magyarországon nincs egyetlen teremtett jegyző sem, akit én hivatali vizsgálatoknál, egy órai vizsgálat után ne volnék képes teljesen és indokoltan fegyelmi alá vonni. Nem azért azonban, mert nincs meg benne a jóakarat vagy a képesség, hanem egészen egyszerűen azért, mert ugy túl van terhelve, hogy képtelen a rendeletek tömegét végrehajtani, amiket a nyakába sóznak. Ha mi itt a legbölcsebb törvényeket is hozzuk, ha azoknak végrehajtási rendeletei a lehető legjobbak is, amilyeneket csak ember el tud gondolni, ha végső momentumukban, ott, ahol hajszálgyökerük az eleven élethez érnek, az egész adminisztratív masina csütörtököt mond, akkor teljesen hiába csinálunk akármit is, és teljesen hiába hozzuk a legjobb törvényeket, ha azok nem ugy hajtatnak végre, ahogy azokat elgondoltuk. A rendeleteket — mint tudjuk — a községek hajtják végre. Ámde a községek — amint már kimutattam — idáig is túlkevés személyzettel dolgoztak, most pedig hegyébe mászik ennek a létszámcsökkentési törvény, melynek alapján a községekben mindenhol, ahol eddig négy-öt alkalmazott volt, közülük egy-kettőt el kellett bocsátani. Ezek az alkalmazottak, akik szabályszerű végkielégítési eljárás alá vonattak, kilenc-tizenöt millió koronányi végkielégítést kapnak ma, holnap pedig a község megint visszaveszi őket, mint a napidijasokat, ugy, hogy megint benn ülnek a hivatalukban és épen ugy fizetik őket, mint azelőtt. Közben azonban kaptak 9—15 millió korona végkielégítést. Most tessék megmondani, mi értelme van ennek. így nem lehet megcsinálni a létszámcsökkentést. Valósággal felháborítja a közönséget, amikor látja, hogy az általa keservesen fizetett adókat így pocsékolják el. Ezt a körülményt a pénzügyminister ur jóindulatú figyelmébe ajánlom. (Erődi Harrach Tihamér: Nem lehet százalék szerint létszámcsökkentést csinálni !) Méltóztattak talán már ismételten hallani tőlem, hogy felhívtam a kormány figyelmét a népszerű gazdasági szakoktatásra. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a kérdésben ismételten felszólaltam már a múlt nemzetgyűlésen és ugy a mult, mint a mostani nemzetgyűlésen egy-egy határozati javaslatot nyújtottam be, melyet a múlt nemzetgyűlés 1921 június 8-án, a mostani pedig 1922 július 31-én egyhangúlag el is fogadott. Ezek a