Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
412 À nemzetgyűlés 217. ütése 1924. országban ne vegyék tudomásul, (Rakovszky Iván belügyminister : Mit csináljak !) mert minden nyilatkozat, amely ministeri ajkakról immár oly gyakran elhangzik a nemzetgyűlésen, csak szózatos kijelentés és tisztán csak arra való, hogy ezek az emberek tovább csinálják a maguk dolgát, mert tudják, hogy azok a kijelentések, amelyek itt elhangzanak, úgyis mindig csak szép szavak maradnak. (Meskó Zoltán : Ministeri grammofon ! Tegyük az asztalra és húzzuk fel mindennap! — Derültség és zaj. — Rakovszky Iván belügyminister : Én nem választom a tisztviselőket ! — Drózdy Győző : Förster Lajossal nem mernek elbánni ! — Zaj.) A belügyi kormányzat terén különben vannak egyes események, amelyekről — azt hiszem ~- mégis tehetne a belügyminister ur. Pestújhelyen pénteken kidobolták, hogy szombaton lesz a választás. Előzetesen senkinek sincs tudomása róla, lefolytatják a választást, s amikor a választás eredménye mégis az, hogy a Wolff-párt megbukik, ép ugy, mint ahogy megbukott Erzsébetfalván, akkor kijelentik, hogy a leadott szavazatok egy része semmis, s ennélfogva az egyik kerületben a Wolff-pártot jelentik ki győztesnek. (Zaj.) Nem tudom, miért kell választani, miért adnak választójogot, ha a választó azzal nem élhet, mint például Erzsébetfalván is, ahol kértük a belügyminister urat, — és meg kell vallanom, a belügyminister ur ebben az irányban segitőkezet is nyújtott nekünk — hogy olyan napon tartsanak választást, amikor a választók hatnak, mert hiába adnak az elfoglalt polgároknak és munkásoknak szavazati jogot, ha olyan időben kellene gyakorolni a szavazati jogukat, amikor munkában vannak. Az először kitűzött választást elhalasztották szombatra, abban a reményben, hogy a munkások déli 12 óra után ottmaradnak a munkabér kifizetésénél, 4 órakor vége a r szavazásnak, ennélfogva az eredmény reánk nézve kedvezőtlen lesz. De hiábavaló volt minden, mert ma Budapesten és Budapest környékén hangulat, hogy akármit csinálnak és akármiként csinálják, nem kell itt azoknak a városházi uralma, akik három esztendőn keresztül birták a városházát. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bitorolták! — Meskó Zoltán: A vidéken tiz éves múmiák ülnek a bizottságokban ! A vidéken nem tűrik az agrárdemokráciát. A fővárosban kiegyeznek, de a magyar földmi velővel nem törődnek. — Zaj. — F. Szabó Géza: Bent vannak a javaslatok! — Meskó Zoltán: Szép javaslatok! Tizenhat éves múmiák ülnek a törvényhatóságokban! — Derültség és zaj a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Igen, tizenhat éve lettem megválasztva! — Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Azok nem múmiák! — Meskó Zoltán: Hozzák ide azt a kisgazdapárti javaslatot, amelyet mi csináltunk! — Nagy zaj. Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy mivel a ministerelnök urnák á nemzetgyűlés két nappal ezelőtti ülésén tett nyilatkozatai szoros összefüggésben vannak a belügyi tárcával, rátérjek a ministerelnök urnák nyilatkozatára, főként pedig végső passzusára, amely szerint három irányban teendő intézkedésekkel akarja megakadályozni, hogy ebben az országban a bombarobbantások korszaka tovább folytatódjék. A ministerelnök ur elsősorban internálási eljárást akar azokkal szemben, akik itt minden egyes bombarobbantással kapcsolatosan szerepelnek, akiknek neve minden egyes alkalommal felmerül s akikkel szemben a ministerelnök ur szerint talán azért nincs módja a királyi ügyészségnek és bíróságnak eljárni, mert nincs elegendő bizonyíték ellenük. A másik évi január hó 5-én, szombaton. intézkedés az, hogy az igazságügy min ister ur egy egyszakaszos törvényjavaslatot fog benyújtani, méhében a robbantószerek elrejtőire súlyos büntetés van kimondva. Harmadszor pedig az izgatásokra ki akarja terjeszteni a statáriumot, Ezeket már hallottuk, amikor a ministerelnök ur és a belügyminister ur a Kovács testvérek ügyében elmondott interpellációm után ugyanezt a három pontot hangoztatta. A belügyminister ur emlékezni fog arra, hogy amikor én a Kovács testvérek ügyében elmondottam, hogy mi történik ezekkel az emberekkel és hogy mennyi ember van, aki szabadon jár, akiknek neve minden bűncselekménnyel kapcsolatosan felmerül, a belügyminister ur kijelentette, hogy ezek az emberek mennek rövidesen Zalaegerszegre. Mi mindig vártuk, hogy a belügyminister ur Ígérete mikor válik valóra, de ismét állandóan hallottuk és olvastuk Adorján Géza urnák, Márffy urnák és a többi tisztelt gyilkosoknak nevét, anélkül hogy Zalaegerszegre mentek volna. (Rakovszky Iván belügyminister: Azért, mert a biróság nem adta ki őket! Ön, mint ügyvéd, nagyon jól tudja, hogy addig nem lehet internálni őket. — Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A belügyminister urnák is van jogi vizsgája s akkor a belügyminister ur nagyon rosszul tudja ezt, mert nagyon sok ember van Zalaegerszegen, aki ellen még folyamatban van a birói elj (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Addig nem lehet valakit Zalaegerszegre elküldeni, mig birói intézkedés nincs. Én büntetőbiró voltam; tudom. (Nagy [zaj a szélsőbaloldaloti. — Rakovszky Iván belügyminister: A Wiener-esetről beszéljünk például, akit szintén azért nem lehet Zalaegerszegre szállítani, mert a biróság még nem intézkedett.) Nem azért, hanem azért, mert előzetes letartóztatásban van, ami nagy különbség. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister: A Kovács-testvérek is csak szabadlábra vannak helyezve és folyik ellenük az eljárás.) Köszönöm szépen. Az egyik bombamerénylettől a másik bombamerényletig, azért, hogy bemenjenek a rendőrségre és a rendőrségen a detektívek »Szervusz, szervusz«-szal üdvözöljék őket. (Ugy van: a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Nádossy pedig megöleli és megcsókolja a gyilkosokat! — Derültség és zaj a jobboldalon. Elnök csenget. — Esztergályos János: Varsányi képviselő ur nem csókolózott Orgovánnyalf) Az internálásokkal kapcsolatosan, amely — mint mondottam — a belügyminister ur által hónapokkal ezelőtt épugy beigértetett, mint ahogy most beígéri a ministerelnök ur, bátor vagyok felemlíteni egy esetet, — később majd ismét rátérek — Adorján Géza esetét. Ennek a neve Magyarországon először a Fővárosi Operettszínház ellen elkövetett merénylet ügyével kapcsolatosan vált ismeretessé. Az összes tanuk egyértelmüleg vallották, hogy Adorján Gézának és Mártinak az Ébredő Magyarok Egyesülete szuterrénhelyiségében történt felbujtására követték el a merényletet, ott beszélték meg a merénylet részleteit. A biróság szabadlábra helyezte őket; hogyne, hiszen Prónay Pál ur volt az, aki a királyi ügyészségen eljárt szabadlábra helyezésük érdekében, tehát hogyne helyezték volna őket szabadlábra! Akkor azonban Adorján Géza ur nem volt megtalálható Budapesten — legalább a rendőri jelentés szerint — és Budapesten azt mesélték, hogy Adorján Géza ur elutazott Kecskemétre, Kecskemét pedig exterritóriumot élvező terület. (Rakovszky Iván belügyminister: Ugyan kérem, kerestük mindenütt Kecskeméten!) Kecskemétre mindjárt külön rá fogok térni. Ennek azután az
