Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

'A nemzetgyűlés %Î7. ütése 1924. lett a következménye, hogy Adorján Géza ur végre, amikor a többi vádlottakat szabadlábra helyezték, egyszerre megjelent a vizsgálóbírónál és azt mondta: itt vagyok. Mindenki azt hitte, hogy szökésben volt, most aztán nyilatkozik és azt mondja, hogy a rendőrségnek az az állitása, mintha ő szökésben lett volna, valótlanság, mert az egész idő alatt, amig a körözöl evél ki volt adva ellene, a lakásán tartózkodott. (Kakovszky Iván belügyminister: Hazudott! Máskor is hazudott. Miért hisz neki? TJgy szereti? — Zaj.) Nagy égi jelek vannak amellett, t. belügyminister ur, hogy Adorján igazat mondott, mert ugyanakkor, amikor egy ujságiró előtt ezt a nyilatkozatot megtette, mögötte ült egy ur, s amikor az ujságiró érdeklődött, hogy ki ez az ur, azt mondotta, hogy ez az a Fodor József, akiről Magyarországon azt mondják, akiről a rendőrség azt hirdeti, hogy külföldön megfigyelik, mint az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerényletben a bomba készitőjét. Ez Fodor József, akiről állandóan nyilatkozgatnak, hogy a mérnök ur meglesz, mert a diplomáciai lépéseket megtették a mérnök ur kiadására vonatkozóan. (Rakovszky Iván belügyminister: Tessék megmondani, hogy hol van !) Nyilatkozott Fodor ur is. (Rakovszky Iván belügyminister: Ha Pesten van, tessék megadni a címét és két óra alatt le van tartóztatva!) Adorján ur lakásán! A belügyminister urnák valószinüleg csinálnak kivonatokat az újságokból, de ha nem a belügyminister urnák, akkor a főkapitány urnák, vagy az országos főkapitány urnák. (Meskó Zoltán: Összetévesztik a két minister urat s a vizállási rovatot adják oda neki! — Derültség.) Diplomáciai utón keresik Fodor urat, mert a rendőrség megállapitotta, hogy ő készítette azt a bombát, amelyet az Erzsébetvárosi Körben felrobbantottak és erre Fodor ur nyugodtan Pesten sétál és neveti, hogy ő ellene diplomáciai eljárás van folyamatban. (Zaj.) A másik dolog pedig, amit a ministerelnök ur kilátásba helyezett, az úgynevezett lőszerjavaslat. Ezt a lőszerjavaslatot is hallottuk már egyszer, amennyiben az igazságügyminister ur, amikor szabadonbocsátották Czigány urat és társait, azt mondotta, hogy most ugyan nem lehet eljárni velük szemben azért, mert robbanószereket tartó és elrejtő, eltitkoló személyek ellen most eljárást indítani nem lehet, azonban én majd hirtelen csinálok egy törvényt, amellyel büntetni fogjuk szigorúan az ekraziírejtegetőket. (Propper Sándor: Szaladok kodifikálni !) Szaladt kodifikálni, de addig szaladt, amig elkövetkezett a másik t bombamerénylet. Az igazságügyminister ur tehát kodifikál, de elfelejtkezik arról, hogy a törvényhez nem elég az, hogy van törvény, hanem az kell hozzá, hogy legalább a királyi ügyészségek a törvényt meg is tartsák és a törvény intenciói szerint járjanak el. Én az igazságügyminister urnák privátim elmondottam, — és nincs semmi okom arra, hogy az ország nyilvánossága előtt itt elhallgassam, — hogy amikor napirenden volt a Czigány-féle ekrazitügy és a Kovács-testvérek ügye, és amikor azt hitte mindenki, hogy ebben az országban a legszigorúbban fognak eljárni velük szemben, akkor Halász Lajos főügyész ur megjelent a királyi ügyészségen a referens királyi ügyésznél, megjelent a vizsgálóbirónál és azt mondotta, ! hogy abban az esetben pedig, hogyha szabadlábra- j helyezéseket fognak eszközölni, ezeket a szabad- j lábrahelyezéseket a királyi ügyészség nem fogja j megfolyamodni. így is történt, ezeket az embere- I ket szabadonbocsátottak. Hiába tehát itt nain- | den; hiába a ministerelnök ur minden ki jelen- | tése, hiába minden irott malaszt, hiába minden '< irott törvény, ha olyanok ülnek bent az egyes évi január hó 5-én, szombaton. 4l3 hivatalok élén, akik azokkal szimpatizálnak, akik ellen a törvényeket hozzák. Az igazságügyminister ur — még akkor Daruváry Géza volt az igazságügyminister — kiadott egy utasítást az ügyészséghez, egy bizonyos cikk tárgyában. Azt mondotta, hogy az eljárást ebben az ügyben a legszigorúbban meg kell indítani — A Népnek egy cikkéről volt szó, — azért, hogy legyen vége ennek a lázitásnak és izgatásnak, amely az országban folyik. A törvényszék felmentő ítéletet hozott és a főügyész urnák képviselője — aki a főügyész urnák legközelebbi szvitjéhez tartozik, tehát biztosan tudta, hogy mi a főügyész ur intenciója — azzal kezdte beszédét, hogy sajnálattal vagyok kénytelen a királyi ügyészség fellebbezését fentartani. Ezzel kezdte beszédjét és akkor, amikor a királyi Ítélőtábla most a királyi főügyész ur nyilatkozata után felmentő ítéletet hozott, helybenhagyta a felmentő ítéletet, akkor a királyi főügyész urnák képviselője ebben megnyugodott. (Propper Sándor: Egyetlen banda az egész!) Ezért hiába minden. Addig, mig a csúcsokról nem távolittatnak el azok, akik — nem mondom — azt, hogy szimpatizálnak velük, vagy hogy a bűnöket el akarják palástolni, de ha nem is állítom ezt, a bűnösök azt hiszik, hogy ezek velünk összejátszanak — addig nem lesz rend. Lehetetlenség, hogy az országban, a budapesti királyi ítélőtábla területén legyen egy főügyész, aki minden olyan gyűlésen részt vesz — különösen a vidéki körutakon — ahol lázítanak és izgatnak és olyan beszédeket mondanak az osztályok és felekezetek ellen, amelyekért a_ szónokokat be kellene zárni. (Felkiáltások a jobboldalon: Mégis hol járt?) Mindenütt járt, Salgótarjántól kezdve egész Debrecenig. (Meskó Zoltán: Milyen gyűléseken, cíZ cl lényeg! — Egy hang jobbfelöl: Ki az?) Halász Lajos! Hiába addig statárium is, amig nem tudjuk azt, hogy... (Lendvai István: Amig minden keresztényt fel nem akasztottak!) Nézze, t. képviselő ur, kár közbeszólani. (Derültség j Komoly ügyekről beszélünk, arról, hogy az ország helyzetét hogyan lehetne szanálni. Ehhez elsősorban arra volna szükség, hogy a képviselő ur többet ne lázítson és ne izgasson, (Létay Ernő: Majd fel fogjuk emelni a boradót ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Már megint részeg ! ) Én sohasem lázítottam, sohasem írtam azt, hogy várjuk Francia-Kiss Mihály megváltó kézigránátjait. (Lendvai István: Nem irtani ezt!) Ezt a képviselő ur irta. (Lendvai István: Nem irtain ezt, vagy ön nem tud olvasni!) Azt olvastam birói ítéletben, hogy ön ezt irta. Amikor én ezt felolvastam itt a házban, akkor Eckhardt Tibor t. képviselő ur azt mondotta, hogy ez egy trópus. (Lendvai István : Én néha tényleg várom is őket!) Ugy-e, képviselő ur, ön várja a kézigránátokat? Ebben az esetben az a szegény ember, akit önök elvakítanak és lázítanak, mit csináljon ? Amikor én a képviselő urnák felolvastam egy cikkét, azt mondotta Eckhardt képviselő ur, hogy ez csak egy trópus; erre Vázsonyi Vilmos közbeszólt és azt válaszolta, hogy ebbe a trópusba sokan belehaltak már és ugy látszik, még sokan bele fognak halni. Higyje el a t. képviselő ur, ha önnek volna lelkiismerete, önnek igen sok álmatlan éjszakája volna azok miatt a halottak miatt, akik a, bombamerényletekből kifolyólag elpusztultak, azért, mert a gyilkos elsősorban ön, a gyilkosok elsősorban a felbujtók, akik ebben az országban a bombamerényletek és a láz atmoszféráját megteremtették. (Lendvai István: Önök teremtették meg 1918-ban!) Én ültem akkor, amikor ön Göndör Ferencnek levelet irt. (Lendvai István: Ezt maga sem hiszi ! Ez elintézett dolog! Ezt a levelet ma is vállalom!