Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

406 A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. zat se tudja. Ennek pedig- természetes következménye az, hogy az ipar idehaza az ország belsejében a munkásokat nem foglalkoztathatja és ha a külföldi piac elveszett, akkor ennek természetes kzvetkezménye az, hogy a munkások óriási nagy száma foglalkozás nélkül marad, ez pedig igen nagy szociális probléma. (Szomjas Gusztáv : Tegnap tapsoltak Sándor Pálnak, mikor beeresztette az idegen ipart !) Igen, tegnap tapsoltunk Sándor Pálnak, erről is akarok beszélni, mert például ami az ipari foglalkoztatás visszafejlődését illeti, (Rothenstein Mór : Maguk tapsolnak Bethlen Istvánnak !) beszélni kell arról is, ami itt a külkereskedelmi forgalom terén történt. Itt van ugyanis az osztrák áruesereforgalmi szerződés, amelyet legújabban kötöttek. Amit errevonatkozólag elmondok, az ellentétes azzal, amit Sándor Pál t. képviselőtársam mondott, de meg fogom ezií az ellentétet indokolni. Ebben a szerződésben megint nagy előnyt biztosítottak a mezőgazdaságnak. Nevezetesen azért, hogy a bortermés kivitelét biztosítsák, az iparnak, még pedig elsősorban és legsúlyosabban a vas- és gépiparnak kellett áldozatot hozni. E pillanatban nem áll pontosan, számszerűen rendelkezésemre, hogy mit lehet behozatni a vas- és gépipari gyártmányok tekintetében... (Erdélyi Aladár : A gyáriparosok lapjának legutóbbi füzetében benne van!) ...egy azonban benne van : hogy annyi reszelőt lehet behozni az országba, hogy az a mennyiség legalább kétszáz munkás kenyerét fogja elvenni. (Erdélyi Aladár : Nagyon téved ! Naponkint 5000 kilogrammot!) Nem tévedek, de önnek akkor tudnia kell azt is, hogy ilyen mennyiségű reszelőnek előállítására mennyi munkáskéz és mennyi munkaidő szükséges. (Halász Móric : Azt is nagyon jól tudja ! — Szabó Imre : Nem is tudja, csak beszél ! — Erdélyi Aladár : Majd behozom az adatokat !) Azonkívül, a sok kasza, kapa stb. mezőgazdasági cikkeknek a behozatala... (Zaj. — Esztergályos János : Zalaegerszegről majd megint beszélünk! Tessék nyugodt lenni!) ...oly nagy terjedelmű, hogy nyugodt ipari foglalkozás emellett nem lehetséges. Az egységespárt előtt bizonyára furcsán hangzik ez a kijelentésem, mert nekem, mint szociáldemokratának a szabad behozatal álláspontján kellene állnom és itt a szabad árkialakulás mellett kellene szólanom. Azonban van mellettem indító ok, még pedig az, hogy a magyar ipar még fejletlen és nem olyan tökéletes felkészültségű, mint az osztrák, vagy a német ipar, vagy pedig a még fejlettebb angol és belga ipar. A fejletlen^ iparokat pedig bizonyos védelemben kellene részesíteni mindaddig, amig meg nem erősödnek. Ezt az ipari munkások érdekében vagyok kénytelen mondani, mert tudom nagyon jól, hogy ha ez a fejletlen ipar nem részesül kellő védelemben, elsősorban és legnagyobb mértékben az ipari munkások fogják ennek hátrányát érezni, mert nekik nincs egyéb tőkéjük, mint a két munkáskezük és ha kiütik kezükből a szerszámot, ezzel kiütötték kezükből a tőkét is és a legrémesebb nyomor elébe néznek. (Halász Móric : F^erenczy Tzisó könyvét ismeri, kérem ? — Zaj.) Igen tisztelt képviselő ur. ebben a pillanatban nem állhatok rendelkezésére különböző kérdések megvitatására. A munkanélküli nyomor nagyságára való hivatkozással és arra való tekintettel, hogy ez a nyomor még fokozódóban van, határozati javaslatot is bátor vagyok előterjeszteni, mert ugy érzem, hogy a kormány a munkanélküliévi január hó 5-én, szombaton. ség ellen nem tud azon az utón védekezni, mint amely utón segélynyújtás nélkül védekeznie kellene, hiszen közmunkákat elrendelni nem akar, az ipart foglalkoztatni nem akarja ; egyszerűen azt mondja : nincs pénz. Peyer tisztelt képviselőtársam indemnitási beszédében megemlítette, hogy vannak ebben az országban olyan intézmények, pl. a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal, amely annyi milliárdot költ el, hogy ennek és még néhány ilyen intézménynek megszüntetése módot adna arra, hogy az önhibájukon kivül munkanélkülivé vált munkásokat segíteni lehessen. Erre vonatkozólag vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a növekvő munkanélküliség nyomán fakadt nyomor enyhítésére terjesszen elő törvényjavaslatot az önhibájukon kivül munkanélkülivé vált munkások és alkalmazottak segélyezéséről, illetőleg ily célú segélypénztárak létesítéséről.« Tisztelt képviselőtársaim, ne méltóztassanak azt mondani, hogy erre nincs pénz. Van pénz, csak helyesebben, okszerűbben kell azokat a pénzeket felhasználni és nem kell ugy pocsékolni, mint ahogyan ezt most látjuk. Ha tovább vizsgáljuk a bajokat és hibákat, ezeknek összefoglalásánál a leghatározottabban ki kell jelenteni, hog-y minden körülmények között meg kell szünteini az ipar fejlődését és fejlesztését akadályozó okokat, meg kell szüntetni a Devizaközpont pénzügyi politikáját és az ipart megfelelő ipari kölcsönhöz kell juttatni, hogy az ipari foglalkoztatás terén megtörténhessék mindaz, amire az ország érdekében szükség van. Elvégre az ipari munkások száma nem lebecsülendő ebben az országban. Hirtelenében nem tudok pontos számadatot mondani, mert sem a statisztikai hivatal, sem semmiféle fórum több mint 10 esztendeje erre vonatkozó kimutatást nem adott ki, mivel nem gyüju ilyen adatokat. Ha azonban a Betegsegélyző Pénztár taglétszámából indulok ki, ahol 600.000 a tagok száma, és ezeknek legalább a felét veszem, akiket ipari munkásoknak tekintek, akkor nyugodt lélekkel állithaíom, hogy ebben az országban legalább 300.000 ipari munkás van. Ha ezekhez hozzászámítom még a családtagok számát, minimálisan három személyt, akkor körülbelül egy millió embernek sorsáról, az ország lakosságának egynyolcadáról van szó. Tehát nem lekiesiirvlendő kérdés az ipar kérdése. A kormánynak a munkások kezelésére vonatkozólag" bizonyos útiránya is volna a trianoni békeszerződésből kifolyóan. Itt vant a kezem között Papp Dezső könyve, »A békeszerződés és a munkaügy«-ről. Erről a kérdésről beszélt már előttem Jászai t. képviselőtársam, azért nem akarok erre részletesei] kitérni, csupán azt akarom megemlíteni, hogy a magyar állam is belépett a nemzetek szövetségébe és miniden olyan állam, amely ide belépett, tartozik minél előbb végrehajtani azokat a feltételeket, amelyek ebben a nemzetközi egyezményben benfoglaltatnak. Nálunk azonban nem látunk ebből semmit. A munkások védelméről például, ami ebben a nemzetközi egyezményben szintén benne van, sok mindent elmondottunk már és beszéltünk arról, miként kell a munkást alkalmassá tenni arra, hogy ipari munkát végezhessen. Beszéltünk arról, hogy a létminimumot minden körülmények között biztosítani kell. Beszéltünk arról, hogy be kell vezetni az indexrendszeren alapuló fizetést. Beszéltünk arról, miként kell az