Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. ipari békét biztosítani és béregyeztető hivatalok felállitását követelni. Mindezekből mi valósult meg? Egyvalami megvalósult: a béregyeztető hivatalt rendelettel életrehivta a kereskedelmi minister ur, jobban mondva a munkaügyi és népjóléti minister ur. Mi azonban ebből a rendeletből nem kérünk. Ez a rendelet olyan módon hivta életre a béregyeztető hivatalt, hogy az a munkaviszályokban soha rendet teremteni nem fog tudni. Nines a rendeletben semmiféle büntető szankció, hogy mi történjék akkor, ha valamelyik munkáltató nem akarja végrehajtani a béregyeztető hivatal megállapítását. Nincs: semmiféle kiindulópont, hogy milyen alapon kell elbírálni a kérdéseket. Nincs útmutatás arra, mikepen állapítsák meg, hogy a munkáltató keveset fizet-e avagy nem, épen ezért, mert ezeket a hibákat és ezenkívül még más olyan hibákat is tartalmazott, hogy egy egész munkásréteget, egy egész ipari érdekeltséget kirekesztett, nevezetesen az állami üzemek, közüzemek munkásait ezek hatálya alól kihelyezte, azonkívül a kereskedelmi alkalmazottakat nem vonta hatáskörébe: ez a béregyeztető hivatal korántsem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket e téren felállítottunk. Egy példát mondok el arra nézve, hogy mikepen kezdett el működni ez a hivatal a renlelet megjelenése után. A nemesfémiparban az ezüstművesmunkások harcba keveredtek a munkáltatókkal azért, mert korábban olyan megállapodás volt közöttük, hogy a drágaság arányában fogják a béreket fizetni, amikor pedig- bekövetkezett a nyár derekán az a százszázalékos drágulás, egyszerűen megtagadták a százszázalékos fizetésemelést. A harc ezért tört ki. A harc kitörése után néhány héttel, amikor ezzel a rendelettel életrehívták ezt a bizonyos béregyeztető hivatalt, a hivatal elkezdett működni. Az ipari főfelügyelőség magához hivatta a munkások érdekeltségét, majd később magához hivatta a munkáltatók érdekeltségét^ is. Próbálta békésen kiparirozni a dolgot; látta azonban, hogy nem sikerül; akkor egyszerűen kijelentette, hogy ő ezt a kérdést megoldani nem tudja, úgyhogy ezek a munkások és munkáltatók maguk közt voltak kénytelenek ezt a kérdést elintézni. A szociálpolitika terén nem történt semmi olyan intézkedés, amire szükség lett volna. Ezért én még egy határozati javaslatot vagyok bátor az igen t. Nemzetgyűlés elé beterjeszteni (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a német Reichsarbeitsamt és az angol Board of Trade mintájára Országos Munkaügyi Hivatalt szervezzen. Az Országos Munkaügyi Hivatal munkaköre a következő: 1. Szociápolitikai anyag egybegyűjtése, a külföldi törvényhozás ide vonatkozó intézkedéseinek ismertetése, statisztikai felvételek eszközlése a munkások és magánalkalmazottak munka- és bérviszonyairól, a mezőgazdasági munkások munka- és életviszonyairól; az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági munkásság egészségügyi és kulturális viszonyairól, a lakásviszonyokról, az élelmiszerárak, a munkabérek és lakbérek alakulásáról. 2. A munkabérek, fizetések, élelmiszerárak és lakbérek indexszámainak rendszeres közlése. 3. A békeszerződés szociálpolitikai intézkedéseinek tanulmányozása és keresztülvitelének szorgalmazása és a Nemzeti Munkaügyi Hivatallal való érintkezés fentartása. NAPLÓ XVIII. évi január hó 5-én, szombaton. 407 4. Az üzemi választmányokról szóló törvényjavaslat előkészítése, az üzemi választmányok felállítása és irányitása.« Ezek között bizonyára több olyan pont van, amelyet különösen a túlsó oldal fog kifogásolni ; annak ellenére mi ezeket minden körülmények között követeljük, ezekre feltétlenül szükség van, ezek nélkül az összes munkásügyek olyan állapotban maradnak, amilyenben eddig az ideig a kormányzat hagyta őket. Nagyon sok mindent lehetne még elmondani arról a gazdaságpolitikáról, amelyet a kormány ebben az országban folytat. Én az elmúlt indemnitási vita alkalmával, tavaly karácsonykor, rámutattam arra az energiapocsékolásra, amely ebben az országban folyik. Úgyszólván rablógarázdálkodásnak mondható az. amit ezen a téren látunk. Midőn a pénzügyminister ur erre nézve választ adott, kijelentette, hogy ez a kérdés tárgyalás alatt van és mielőbb a nemzetgyűlés elé kerül. Több, mint egy esztendő múlt el azóta. S mit látunk ! Azt, hogy Vác felé egy villamosjáratot akar a kormány létesíteni s ott a göz-lokomotivok helyett elektromos motorokkal akarja a vonatovi húzatni. Ez még édes-kevés ahhoz, amit ezen a téren az ország gazdasági helyzetének helyreállítása érdekében meg lebet követelni; épen ezért nem lehet bízni azokban a kijelentésekben, amelyek akár a ministerek részéről is elhangzanak, mert vannak olyan kijelentések, amelyek megtételétől kezdve egyik esztendő a másik után múlik el és mégsem történik semmi. T. Nemzetgyűlés ! Azokat az aggályaimat, amelyeket a kormány politikájára vonatkozólag szükségesnek tartottam elmondani, ezekben voltam bátor kidomborítani ; ezekben jelöltem meg azt a helytelen gazdálkodást, amely ebben az országban folyik. Miután ezidőszerint f reménységet sem látok arra, hogy ezen a téren változás történjék, a kormánnyal szemben • bizalmatlan vagyok és az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Kuna P. András ! Kuna P. András : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk I) Amikor az indemnitási vitában felszólalok, mindenekelőtt sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs jelen, mert különösen őhozzá intézném egypár szavamat. Ugyanis kiváltkép a költségvetéssel kapcsolatban a kereskedelemügyi ministerium részéről nagyon sok panaszt hallottam. Ezek közül többet magam is közelről ismerek, azoknak utána jártam és átéreztem jogosult voltukat. Ezek szerint leginkább a hidak, az utak építésére szükséges költségek kiutalásánál mozognak nagyon nehezen a pénzügy ministeriumban. A kereskedelemügyi ministerium megteszi a maga számítását, hogy a hidak és az utak helyreállítására milyen összeg szükséges. Tudjuk azonban, hogy a mai válságos helyzetben, a pénzünk értékének romlásánál fogva az az összeg, — amlyre a kereskedelemügyi minister ur kimondotta, hogy annyi költséggel talán helyre lehetne hozni a hidakat és az utakat —hónapok multával, a változó viszonyoknál fogva, továbbá a késedelmes kiutalás miatt is, kevésnek bizonyul. így az a helyzet áll elő, hogy mire a kereskedelemügyi ministeriumban megkapják a pénzügyministeriumtól azt az összeget, akkorára már nem tudnak vele mit csinálni, (ügy van ! jobb felől.) Az lett volna tehát a kérő szavam a pénz57