Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

382 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. nem tudom, ki következzék, ha Bethlennek el kell hagynia a helyét. Azt sem titkolhatom el, hogy nálunk a reakció fészke sajnos a belügyministeriumban van. Hiszen odáig jutottunk, hogy vannak ott egyes osztályok, ahol zsidót még csak nem is fogadnak. Hol vannak alaptörvényeink, hogy különbséget tesznek vallásfelekezet szerint, hogy valamelyik ügyosztály fogad -e zsidót, vagy sem. Nem szegénységi bizonyítvány ez? (Pikler Emil: Zsidók és kutyák be nem engedtetnek abelügyministeriumba !) Meggyőződésem, hogy itt is ugyanaz a helyzet, mint a kereskedelemügyi ministeriumban; nem Rakovszky a főnök, hanem Nádosy. Méltóztassék elhinni, ott történik, amit mi látunk innen ezekről a padokról. A belügyminisíer úrtól hallottunk mi már szózatokat, de a kivitelben Nádosy országos főkapitány ur részéről annak ép az ellenkezőjét láttuk. A kiutasítások tekintetében pl. leszek bátor két példát elmondani, hogy tisztában legyenek azzal, hogy Magyarországot titkos rendeletekkel kormányozzák. Két kiutasitásról van tudomásom, amelyekben az adatok helyességéről meggyőződtem. Természetesen egyik sem keresztény, mind a kettő zsidó. (Felkiáltások jobbfelől : Galíciai !) Az egyik 1853-ban született Pozsonyban, (Pikler Emil: Ez nem Galicia!) 20 év óta Budapesten lakik, iparos, adót fizet, büntetlen, négy gyermeke van és kiutasítják, azt mondván, hogy cseh. Nem kell neki opció, mert négy éve adófizető pesti lakos. (Pikler Emil: Nádosy szerint Pozsony eseh, mi azt mondjuk, hogy magyar!) Mert Pozsonyban született, szabad kiutasitani ? - A másik eset még flagránsabb. Ez galíciai származású, 30—40 év óta lakik Magyarországon, adófizető kereskedő volt, most másfél éve az aggok házában lakik, 70 éves. Ezt kiutasítják. Én közvetlenül a fajvédőkhöz appellálok : az az intenciójuk, hogy az ilyen szegény, nyomorult embereket, mint ezek. — az egyik Magyarországon született, a másik pedig 1 év fél éve az aggok házában sínylődik — kell kiutasitani ? Kinek mit ártanak ezek ? (Zsilinszky Endre : Vannak olyanok, akik ártanak és azokat nem utasítják ki.) A t. képviselő ur még nem volt tagja a Háznak, amikor én a galíciai bevándorlókról beszéltem, különben nem mondaná ne kern ezt. (Beck Lajos : Vannak honosított, igen hires galíciaiak ! Nagy protekcióval honosították őket !) Azt hiszem, nincs e Házban senki, aki azt kívánná, hogy Magyarország belügyministere titkos rendeletekkel kormányozzon. A rendeleteknek nyíltan hivatalosan meg kell jelenniök. Vagy igaz az, amit itt állítok és állítottak többen, hogy az országot titkos rendeletekkel kormányozzák, vagy nem igaz. Ha nem igaz, akkor jelentse ki a belügyminister ur itt a Ház előtt, ha pedig igaz, akkor a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Olvassa): »A nemzetgyűlés elhatározza, hogy a belügyministeriumnak Rakovszky belügy m inistersége alatt kiadott összes belügyministeri titkos rendeletei a Ház asztalára tétessenek.« (Szomjas Gusztáv: Akkor nem lesz titkos! — Derültség. — Peyer Károly: Egyet már letettünk mi!) Amint már voltam bátor mondani, a belügyministerium a reakció fészke. Innen indul ki minden rossz, ami Magyarországot éri. Innen van az, hogy nem tudjuk Magyarországon helyreállitani magunk között azt az egyensúlyt, amely az ország igazgatásán, helyzetén segítene. Méltóztassanak elhinni, addig nem lehet az országon segiteni. aniig az egész képviselőház egy pártot nem alkot, esetleg koalíciós kormányt nem alakit, még pedig azon az alapon. .. (Hegedüs György; évi január hó 4-én, pénteken. A szocialistákkal együtt?! — Peyer Károly: A mi helyünket átadjuk a fajvédőknek ! — Létay Ernő: Leszek bátor felirni a nemleges neveket! — Kuna P. András közbeszól. — Pikler Emil: Kuna P. nem lesz benne ugy sem!) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán! Sándor Pál: Talán elhiszik nekem, hogy én semmiféle állásra nem pályázom. Én egész életemben nem fogadtam el sem kotillont, sem nemességet, sem báróságot, amit megkaphattam volna; mindig egyszerű polgár akartam maradni, én tehát teljesen önzetlenül mondom azt, hogy az egész magyar képviselőháznak össze kell fognia egy pártba., hogy a rendet helyreállítsa, mert a programmok felett később vitatkozhatunk, elsősorban azonban Magyarországon a teljes rendet, a tisztaságot, az erkölcsi rendet kell helyreállitani, azután szétágazhatnak a nézeteink. (Forster Elek: Ebben igaza van ! — Kuna P. András: Kezdjék alulról, ne csak a ministerek felülről!) T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül érdekes a Prónayeset. Ebben a tekintetben, mondhatom, abszolúte nem vagyok hajlandó Szilágyi t. képviselőtársamnak múltkor elmondott véleményéhez csatlakozni, amelyben megtámadta a ministereinök urat ebben az esetben; mert én a ministereinök urat azért, hogy egy hatalmat a hatalomból csellel, okossággal, előrelátással eltávolított: csak megdicsérhetem. De végtelenül jellemző, (Peyer Károly: Csak igy lehet!) hogy ő a ministereinök, tehát a legnagyobb megbízott hatalom birtokosa és mégsem a hatalma révén, nem egyszerűen erőszakkal távolította el, hanem cselhez kellett folyamodnia azért, hogy a hatalmától megfoszthassa. (Nagy Ernő: Szép kis hatalom!) Ez mutatja a mi országunk állapotát. Igen élénk színekben látjuk ezt a helyzetet; ez az, ami ellen vagyunk. A ministereinök legyen ministereinök, az legyen az első ur a kormányzó után az országban, a ministereinök szava döntő legyen. Mi megtámadhatjuk a ministeremököt, de nekünk tudnunk kell, hogy az ő kezében van az igazság és ő meg fogja szüntetni mindazt, ami igazságtalanság van ebben az országban. De hogy neki, Magyarország első emberének cselhez kell folyamodni, az észhez, az okossághoz kell folyamodni, hogy meg tudja bénítani azt az országot bántó hatalmat: ez a mi gyengeségünk jele. Itt ki kell térnem az igazság érdekében arra az ígéretre, amelyet a ministereinök ur nekünk tett. (Rakovszky István: Halljuk!) Végtelenül sajnálom, de hitemmel mondhatom, hogy amikor a ministereinök urnái voltunk, akkor ő azzal indokolta a hosszabb szünetet, hogy ez idő alatt fel fogja oszlatni az Ébredők egyesületét. (Szomjas Gusztáv: Tegnap már beszélt róla, hogy nem ezt mondta!) Bocsánatot kérek, nem megyek tovább ebben a tekintetben, (Kováts-Nagy Sándor: Tegnap megmondta, hogy nem ezt mondotta!) de mint olyan, aki jelen voltam, aki erről huzamosabban beszéltem, kötelességemnek tartom azok felmentésére, akik ezt mondták, kijelenteni, hogy igenis megigérte, hogy az meglesz. A ministereinök ur Rakovszky belügyministerre hivatkozott. Rakovszky belügyminister nem is volt jelen ebben az esetben, reá tehát hivatkozni nem lehet. (Rakovszky István: Na hát! — Mozgás.) Ezt az esetet nem akarom firtatni, de kötelességemnek tartom, miután felszólítottak, ezt becsülettel konstatálni. (Dénes István: Súlyos vád! — Nagy Ernő: Most nem tapsolnak?) T. Nemzetgyűlés! Én azt állitottam az előbb, hogy önök, a többségük ellenére, nem képviselik a hatalmat ebben az országban. (Hegedüs György: Hát ki képviseli? — Dénes István: Parlamenten kiviili erők!) Én azt állítom, hogy nincs egy százaléka az a lakosságnak, amely ezt képviseli.