Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. (Zaj és felkiáltások .jobbfelől: Ugyan! Ugyan! — Kuna P. András: Fantázia!) Kérem, megcáfolhat! (Nagy Ernő: Gömbös Gyula ! — Kováts-Nagy Sándor: Nem is járt arra! — Dénes István: A kisgazdák csak nem mondhatják, hogy nekik szavuk van! — Felkiáltások jobbfelől: De igen, mondhatjuk! — Létay Ernő: A ministerüket sem támogatják! — Ellenmondások jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál: Én azt állitom, t. Nemzetgyűlés, hogy eddig egy kisebbség terrorisztikus eszközökkel dirigálta az országot, és az. hogy ministerelnökiink és ministereink vannak, csak forma volt. Azt állitom, hogy a bolsevikiek ugyan szintén terrorisztikus eszközökkel dolgoztak, de akik következtek utánuk, azok vörös bolsevizmus helyett egyszerűen a fehér bolsevizmust képviselték, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv: Hát a puccsisták mivel dolgoztak? Nem akasztatni akartak? Csak hallgassunk!) de sokkal rettenetesebb formában, mint a vörösek. (Rakovszky István: Ez igaz! — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Hegedüs György: Ez nem egyéb, mint menteni a vörösöket? — RothensteinMór: Az nem menti a fehéreket, hogy ugyanazt csinálják!) Ne méltóztassanak a képviselő urak beszélgetéseket folytatni! (Szomjas Gusztáv: Voltaképen csak mi nem terrorizáltunk! Eddig mindenki terrorizált! — Zaj.) Csendet kérek! (Dénes István: De tűrik a terrort! — Hegedüs György: Melyik az a csoport, amelyik terrorizált?) Dénes képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! Hegedüs György képviselő urat is kérem, ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni! (Peyer Károly Hegedüs György felé: Ne jelentkezzék!) Sándor Pál : Önök a többségi párton csak azzal vétkeztek, (Nagy Ernő : Hogy megszülettek ! — Derültség.) hogy nem tudtak ezzel a kisebbséggel elbánni, hogy a tényleges hatalmat át is vehessék. Önök tűrték ezt. A múltban, a középkorban tőrrel és méreggel dolgoztak, most bombákkal, ekrazittal, nyomdafestékkel dolgoztak. (Szabó Sándor : Ez az ! — Hegedüs György : A liberalizmus 40 esztendeig mivel dolgozott ? — Szomjas Gusztáv : És mi voltunk a szenvedő alanyok !) Hol volt Magyarországon még egy időszak, amikor politikai ellenfeleket akartak meggyilkolni ? (Peyer Károly : Ártatlan cselédleányokat !) Nem akarok most a csongrádi esetre utalni, de hol volt még arra eset, hogy politikai ellenfelek egymást meggyilkolták volna, akkor, amikor arra való a parlament, hogy egymással küzdjünk az igazságért, a többség a kisebbséggel, esetleg egymást felváltva az uralomban?! (Felkiáltások jobbfelől: Tiszán kezdték!) T. Nemzetgyűlés! Mi egyszerűen egy láthatatlan demagógiának voltunk áldozatai. A kisebbség számtalanszor felszólalt ebben a tekintetben. Önök azt hitték, hogy mi hazafiatlanok vagyunk, mert felszólaltunk. Önök tévedtek, vallják be nyiltan, mert mi csak a kötelességünket telj esitettük, még pedig keserű kötelességünket. Hiszen méltóztassék elhinni, hogy bármilyen bátor legyen egy ember, de ha azzal az érzettel indul el az utcán, hogy nem tudja, melyik pillanatban szűnik meg az élete, ez kutya egy érzés. (Kuna P. András: Köszönjék a demokratáknak! Ök hozták Oroszországból! — Peyer Károly: Mit kotyog bele, mint egy részeg fráter? — Nagy zaj jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Hogy mondhat ilyet : részeg? — Felkiáltások: Rendre! — Barthos Andor: Az a szerencse, hogy senki se veszi komolyan!) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál: Ami itt történt, az nagyon szomorú és nagyon káros a mi hazánkra. Ha a hiXAPLÓ XVIII. évi január hó 4-én, pénteken. 383 vatalos kormányfő kiküldetésben, vagy mondjuk Apponyi gróf küldetésben volt Magyarország érdekeiért, mindig pattant Magyarországon egy bomba, mindig történt valami, amire künn rámutathattak, hogy: »íme, ez nem egy rendes ország«, és amint számtalanszor kellett külföldi lapokból olvasni: »ez egy betyár ország«. (Egy hang jobbfelől: De csak 1918. óta!) Ezt köszönhetjük azoknak, akik az önök hatalmát akarták csökkenteni, nem a miénket. Csak azért akartak bennünket elpusztítani, mert mi segitettünk önöknek a mi ellenzéki hangunkkal, hogy önök több erőt kapjanak. Három fajta olyan kisebbségi embereket látunk, akiknek lelkén bűn van. Az egyik csoport amnesztiát kapott, a második csoport útlevelet kapott, a harmadik csoport pedig szabadon korzózik közöttünk bűnnel terhelve. A mi hatalmunkban nem volt, hogy ezt megszüntethessük. Önöknek még mindig kezükben van a hatalom, hogy megtehessék ezt, mert többségben vannak és mert az országot önöknek kell kormányozni és önök lesznek felelősek a história előtt azért, ami itt történt az elmúlt időkben. (Szomjas Gusztáv: Vállaljuk a felelősséget egész nyugodtan!) De méltóztassanak elhinni, keserű felelősség ez. (Nagy Ernő: Ha nein ugy üt be, akkor tévedtünk! Nagy tévedés!) Meg vagyok győződve, hogy ugy, mint a vörös bűnösök, a vörös gazemberek megtalálták a bitófát. meg fogják találni a fehér terroristák, a fehér bolsevikiek is a Kozarekeket és Bali Mibályokat. És ha nem találnák meg, akkor, ha erről a földről el kell valamikor költözniök, feltámad a lelkiismeretük és tudni fogják, hogy az örök gyehennába fognak kerülni azért, mert ártatlan embereket semmi más miatt, csak egyszerűen fanatizmusból elpusztítottak. (Szomjas Gusztáv: Még csak nem is fanatizmusból! Egyszerűen gonoszságból! — Kassay Károly: Én mindenesetre meg leszek elégedve, ha a földi gyehennát előteremtem a számukra!) Az én nézetem szerint az igazság csak alszik, de nem szűnt meg. Igazságot tesznek e világon a legtöbb esetben és megfogják találni méltó büntetésüket azok, akiknek bűn van a lelkén, olyan bűn, amilyen kevés emberén volt, mert minden haszon nélkül egyszerűen gyilkoltak embereket. T. Nemzetgyűlés ! Peidl t. képviselőtársam egyik beszédében a következőket mondotta (olvassa) : »Ne kivánjuk az ország kormányzatát bolseviki módszerrel folytatni. Egyezzünk meg abban, hogy ezek a bolseviki módszerek gonoszak ós elitélendők.« Én azt hiszem, hogy ez igazságos beszéd volt ; azt hiszem, hogy ezt tudomásul kellett volna önöknek venniök, ha a szocialista oldalról elhangzott ; azt hiszem, hogy nem volt okos dolog, hogy önök ezt a behódolást nem fogadták el. Mert ez tisztességes beszéd volt minden tekintetben. Ne feledjük el — legalább én nem fogom elfelejteni, mert én nem szöktem meg a vörös időkben, hanem itt voltam és láttam a ténykedéseket, megszenvedve a magamét, — hogy voltak azok között is tisztességes emberek, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) láttam, ki volt azok között is tisztességes ember és ki nem volt az. Hányan köszönhetjük életünket azok közül valamelyiknek, akik ott voltak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rakovszky István: Ugy van! Ez igaz!) akik kinn voltunk a gyűjtőben, amikor minden pillanatban mondották, hogy életünk veszedelemben van, hogy le akarnak mészárolni. Kicserélték az őrséget a vasmunkásokkal, hogy azok védjenek meg minket, és azt mondták nekünk, hogy jobb helyünk van benn, mint kinn. Voltak azok között sokan, akik 54