Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

À nemzetgyűlés 216. ülése 1924. mal forduljunk ? Azt látom, hogy a pénzügyminister ur politikájának folytatása érdekében sokszor kényszerülve volt arra, hogy an

J nak a bizonyos molochnak áldozzon és adjon bizonyos pénzeket olyan célokra, amelyeket talán nem is helyeselt, de amelyekre a nyugalom érdekében oda kellett adni a pénzt. Különben nem érteném azt, hogy az állani kincseiből százmilliókat adjon olyan célokra, amelyekre az előbbi időkben soha a kormánynak esze ágában sem volt ilyen pénzeket f adni. Még inditványozni sem mertek r hozzájárulást olyan célokra, amilyenekre a pénzügy minister ur pénzt adott. Hozzájárul ehhez az, hogy mi budgetünket nem ismerjük. Van* valakinek fogalma arról, hogy milyen a mi budgetünk? Mióta nem láttunk budget-et? A legutóbbi budget, amelyet láttunk, összesitve volt egészében. Azóta budgetünk bizonyára lényegesen változott. Nem volna tehát szükséges, hogy a pénzügyminister ur végre valahára budget-et terjesszen elő? Azok a kis kifogások, amelyek eddig ez ellen elhangzottak, most már teljesen megdőltek, mert más államok, amelyek rosszabb helyzetben voltak, tudtak budget-et előteremteni. Ki ismeri a mi adósságaink nagyságát? Ki tudós, aki ebben jártas? Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminister úron kivül még a ministerium tagjai sem tudják, hogy mennyi a magj^ar állam államadóssága. A nemzetgyűlésnek olyan közömbös az, hogy mivel tartozik ez az ország? Nem szükséges-e a rekonstrukció szempontjából, hogy mi azt ismerjük, megbíráljuk és ahhoz véleményt nyilvánítsunk 1 A jóvátételi kötelezettségről bátor voltam már délelőtt is beszélni. Nézetem szerint nekünk semmiféle jóvátételt addig nem kell adni, amig Németországgal ezt a kérdést nem rendezték. De ha vannak jóvátételi kötelezettségeink, akkor kérdem, melyek azok ? Meg tudja azt valaki mondani ? Nem hiszem, hogy találkoznék olyan tudós, aki ezt megmondhatná. A t. pénzügyminister ur fokozta a bevételeit, de igen erősen fokozta kiadásait is. A bevételt a legkülönbözőbb módokon fokozta, amelyek végül az ország romlására vezethetnek. Erre bővebben ki fogok térni, most csak azt akarom megjegyezni, hogy még mindig nem tudtunk arra .az álláspontra emelkedni, hogy mi most szegény, kicsiny ország vagyunk, amelynek egy olyan standardra kell berendezkednie, amely egy kicsiny országra ráillik. Csak rá kell nézni például Németalföldre, amelynek példáját már egyszer felhoztam. Ott az összes mini s téri uni ok egy épületben vannak. A mi Beamterstandunk, merem állitani, még ma is oly nagy. amilyen a Nagy-Magyarországon volt. Az egészet nem ismerem, de az egyes próbák azt mutatják, hogy legalább is olyan nagy. Az a sok ministerium, amelyet látunk, rendkívül sok pénzt emészt fel. Erre szükségünk nincs. Ennek a pár vármegyének lakossága számára, amelyre ellenségeink viszszaszoritottak bennünket, takarékoskodnunk kellene, és meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy az állam masinériája a lehető legkevesebbe kerüljön. Mit látunk az egés

z vonalon? Olyan apparátussal dolgozunk lentről egészen fentig, mintha egy hatalmas nagy állam volnánk. Itatjuk, hogy ezt az apparátust Kállay pénzügyminister ur nem tudta megszüntetni, nem tudta összeegyeztetni a bevételeket a kiadásokkal, hogy kisebb deficittel dolgozzunk mint amennyi — ugy látszik — mutatkozik.évi január hó 4-én

y pénteken. 377 Ennél a dolognál a legérdekesebb az, hogy még azt sem tudtuk elérni, hogy megismerjük: mibe kerülnek az állami üzemeink? Hogy a magyar államvasút mennyibe, kerül, arról most már látunk kimutatásokat. Ezek azonban oly horrens magas mínuszt mutatnak, hogy elképed az ember, ha ezeket látja. A kereskedelemügyi minister ur szerint nemsokára javulás fog beállani. Nem merném ajánlani a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezt elhigyje. Az állami üzemeknek nem volna szabad pénzünkbe kerülni. Talán a vasútnak igen, de a többinek semmi esetre sem. Látjuk, hogy a magánüzemek mégis segítettek magukon ugy ahogy, pedig ezek nem rendelkeztek olyan állami pénzekkel, amelyeket végre mégis csak az egész nemzet fizet. Joggal vetem fel tehát a kérdést, hogy ki az, aki kiismeri magát az állami üzemekben ? Ki ismeri ki magát az ország gazdasági helyzetében ? Ha a pénzügyminister urnák pénzügyi működését nézem, merem állitani, hogy még maga a pénzügyminister ur sem ismeri az ország gazdasági helyzetét, mert ha ismerné, akkor ezen már régóta segítenie kellett volna az egész vonalon. A pénzügyminister ur politikája két pilléren nyugszik. Az egyik az, hogy a lakosságot minél erősebben megszorítsa adókkal, még pedig a legerősebben, amit valaha az országban láttunk. Ha valaki ezt a régebbi időben megmondta volna nekünk, sohasem hittük volna el, hogy lesz egy pénzügyminister, aki az adósrófot oly irtózatos erővel fogja kezelni. Politikájának másik része pedig az, hogy az importés exportkereskedelemnek a lehető legnagyobb nehézségeket csinálja, hogy az ne fejlődhessék. Ugy az import-, mint az exportpolitikánál oly rémséges állami bevételeket akar, amelyek megdrágítják per saldo a lakosságnak életstandardját. A Devizaközpontról ez alkalommal nem is akarok beszélni; ez egészen külön fejezet, amelyről órákig lehetne beszélni. Ismétlem: van-e valaki, az ügyvédeket is beleértve, aki ismeri az összes adótörvényeinket? Ha valaki ismeri, mondja meg nekem, mert én ilyen embert nem ismerek. Tagadom, hogy még azok is ismernék az adótörvényeket, akik a pénzügyin inisteriumban vannak. (Zaj.) Az adóhivatalnál semmikép sem ismerik az adótörvényeket. Egyik hibát a másik után követik el. A polgároknak folyton szaladgálniuk kell, hogy ezeket a hibákat kiigazítsák. Hol van az az ember, aki az ilyen rettenetes labirintusban kiismeri magát? Lehetetlenség, képtelenség, hogy egy egyszerű gazdától vagy egyszerű kiskereskedőtől megköveteljék, hogy kiismeijék magukat ezekben az adótörvényekben, mert ez a helyzet folyton komplikálódik. Még maga a pénzügyministerium is bizonytalanságban van. Ha a pénzügyministeriumhoz benyújtunk kérelmet, hogy adjanak magyarázatot, hogyan kell valamelyik szakaszt értelmezni, hogy a» illetőt ne lehessen adócsalással vádolni, akkor képtelenek vagyunk a pénzügyministeriumtól felvilágosítást kapni, dacára annak, hogy eikölcsi testületek számtalanszor fordulnak felvilágosításért a pénzügyministeriumhoz. (Mozgás.) Csak jelentkezzék az, aki kiismeri magát ezekben a .örvényekben. Nem hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja is jelentkeznék. Hajlandó vagyok óriási prémiumot kitűzni annak a nemzetgyűlési képviselőnek, aki leteszi a vizsgát abból, amit a pénzügyminister ur előír, aki ismeri ezeket az adótörvényekéi. Meg vagyok győződve róla, hogy mindnyájan megbuknának, egyik daci a másik után követ53*