Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

378 A nemzetgyűlés 216. illése 1924, keznék. (Szabó Sándor : Gaal Gastont ajánlom!) Még Gaal Gaston sem tudja, pedig ő nagyon alapos ember. (Pikler Emii : Az sincs megállapítva, hogy mi után kell forgalmi adót íizetni!) Méltóztassék elhinni nekem, hogy soha adóalanyokat ugy meg nem sanyargattak, ugy meg nem kínoztak, ugy meg nem szégyenitettek, mint Kállay minister urnák kormányzata alatt. Amióta Magyarország fennáll, még soha nem. történt meg, hogy az emberek annyi sanyargatásnak lettek volna kitéve. Bocsánat, hogy ezt a szót használom, — azt hiszem, nem vétek ezzel a parlamenti illem ellen — soha még haszontalanabbul nem jártak el a pénzügyminister ur emberei a polgárokkal szemben, mint ahogy eljárnak mostanában. Erről külön fejezetet lehetne elmondani. Egy interpelláció kapcsán fogok majd felhozni eseteket, hogy mi történhetik ebben az országban az adózás tekintetében, hogy milyen rettenetes viszonyok vannak, amelyek nemcsak a polgárságnak ártanak, de magának a ílskusnak is. Merem állitani, hogy ma alig van ember Magyarországon, aki a teljes jövedelmét bevallaná, mert ha a jövedelem-, vagyon- és a többi adókhoz a községi adókat is hozzáadom, amelyek olykor 600 százalékra is rúgnak, akkor vannak esetek, amikor az illetőnek 170 százalékot is kell fizetnie. Annak idején indítványoztam Korányi pénzügyminister urnák, hogy senkitől se kérhessenek többet adóban, mint a jövedelmének 75 százalékát. Ezen már régen túl vagyunk, erre már rá sem hederitenek. Arra nézve, hogy a polgárokat hogyan zaklatják, csak néhány esetet legyen szabad elmondanom. (Halász Móric: A demokrácia által követelt progreszszió!) Nagyon helyes az, amit a t. képviselőtársam mond. Ha morális adózást akarunk, akkor az adónak igazságosnak kell lenni. Nem szabad, hogy az adó zaklatásinak tűnjék fel, hanem azt ugy kell tekinteniük a polgároknak, hogy az adófizető alany azért fizeti az adókat, hogy a saját vagyonát az állam oltalmába adja. Hogy mi minden történik itt, arra nézve csak az utolsó napok történetéből leszek bátor néhány esetet elmondani. Karácsony előestéjén egy itteni játékboltban — meg is tudom nevezni: a Liebner játékboltban — megjelent egyszerre hét detektív, (Pikler Emil: Mint a gonoszok!) akik még azon a napon vizsgálatot akartak megindítani. Hét ember jelenik meg akkor, amikor az a^ kereskedő arra vár, hogy az üzletét megcsinálja, a. detektívek azonban ennek útját állják. Akik benn voltak az üzletben, azok is menekültek s így ezen a napon a detektívek lehetetlenné tették az üzletet. Mit jelent az, hogy megjelenik hét detektív az útmutató osztályból, amelyet a minister ur gráciájából kaptunk, amelyet azonban Hegedüs Lóránt eltörölt, mint az államra nézve immorális dolgot. (Pikler Emil: Szép kis társaság!) Az útmutató egyes tagjai, akik a felfedezett adócsalások után öthatodrészt kapnak, öt—hatszázmilliót is nyernek. (Zaj.) Természetes, hogy , ilyen körülmények között a spiclirendszer és a zaklatás az egész vonalon a legrémségesebb módon megindult. Érdekes egy másik eset is, amely a napokban történt s amely nálunk regisztrálva van. Tanukkal tudom igazolni és szavatolok, hogy ez igy van. Megtörtént a következő eset: Valaki észrevette, hogy a forgalmi adó után nem fizette be a forgalmi adót, csak az árunak érévi január hó 4-én, pénteken. teke után fizette be, de egy uj előírás szerint még a forgalmi adó után is kell forgalmi adót íizetni. (Forster Elek: Az után már nem kell? —- Pikler Emil: Az után is kell íizetni, egész bizonyos!) Az után már nem. Valaki figyelmeztette őt; azt mondta, hogy van ideje, ha ma délelőtt megfizeti az adót, nem fog büntetést kapni. Erre az fogta a pénzt, a 10 milliót, s felment az útmutatóhoz. Ott azt mondta egy hivatalnok, hogy most már késő van, negyedkettő, tehát délután, vagy holnap fáradjon ide. Délután két órakor azonban már ott voltak a detektívek és felvették az állományt és követeitek tőle 40 milliót. Nem nagyon komoly dolog, csak 40 milliót kell fizetni! Négy órakor már jelentkezett nála két ügyvéd is — hogy honnan tudta ez a két ügyvéd, hogy ilyen eset előfordult, nem tudom — és azt mondták külön-külön, hogy hajlandók ezt a dolgot elsimítani, csak adj a át az ő kezükbe. Nem kabaré ez? Az volna, ha nem volna olyan rettenetesen szomorú, hogy ilyen dolgok előfordulhatnak! (Egy hang jobb felől: Ki volt az a két ügyvéd? — Nagy Ernő: Mindegy, akárki!) JNeni akarok kiterjeszkedni a balassagyarmati esetre, — ezt a minister ur nagyon jól ismeri ~ ahol 120 kereskedő zárta le egy napon üzletét, mert odajöttek s a könyveket minden birósági ítélet nélkül egyszerűen elvették. A minister urnák kiállítom azt a bizonyítványt, hogy azonnal vizsgálatot indított és visszakoztatta az egész dolgot, azonban annál inkább megsanyargatták ezeket a kereskedőket későbben a minister ur képviselői. Ugyanez történt Jánosfalván is. Ott, ahol ilyen dolgok történnek, ahol maga a kereskedő sem tudja, hogy mit kell neki íizetni, ahol a minister felállít esy hivatalt, amelynek egyes tagjai öthatodrészét kapják annak, amit lefoglalnak, ott megszűnik a kereskedelem lehetősége. Kértem a minister urat, hogy éljen nagy büntetésekkel, de ne adja oda az illető egyéneknek ezt az öthatodrészt, hanem adja ezt a büntetésrészt egy fondnak és ne a spiclirendszernek. Miért nem csinálja meg ezt ÍI minister ur ! Büntessék mer irgalmatlanul azokat, (Pikler Emil : A rokkantaknak kell odaadni és nem a spicliknek !) akik az, adó alól ki akarnak bújni, mert az ország nehéz helyzetben van. De lehetetlen, hogy a spiclirendszert ily módon a polgárok zaklatására fentartsuk, különösen olyan helyzetben és olyan viszonyok közt, amikor nem vagyunk tisztában az adótörvényekkel. A sok-sok adórendelettel abszolúte képtelenség tisztába jönni, mert a pénzügyministerium nekünk nem segit abban, hogy azokkal általában tisztába jöhessünk. Ezzel a kérdéssel különben egy interpellá

J ció alakjában legközelebb foglalkozni fogok és részletesen elmondom majd a t. Nemzetgyülésnek, hogy mik folynak ebben az országban. Hogyan lehetséges azt várni általában, hogy egy országnak népe a kormányhoz hű legyen', hogy a kormányt támogassa, ha ilyen pénzügyministeri politika folyik az egész vonalon ? Ehhez jön még természetesen az, hogy az ország milyeni állapotban van. Felelősségem tudatában bátor vagyok felemlíteni, hogy Magyarország a borravalók tekintetében, amiket adni kell, a balkán államok alá süllyedt. Magyarországon a borra valórendszerből ma már nem is csinálnak titkot. Ami az előbbi tiszta időkben; lehetetlen volt, hogy t. i. valakit általában megvesztegetni lehessen, az a mostani Magyarországon minden nagyobb emóció nélkül, megtörténhetik. Ez csak annak az immo-