Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

376 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924, Én az indemnitást megszavazom ugy niint megszavaztam a múltban mindig'. Megszavaztam volna akkor is, ha azt egy kimondott abszolutisztikus kormány kérte volna, mert az a nézetem, hogy egy országnak élnie kell és az országot nem szabad belekergetni az exlexbe. (Helyeslés jobb felől.) Ugyan exlexben vagyunk most az egész vonalon, de pénzügyi exlexbe nem szabad belekergetni az országot, mert akkor ennek az lesz a következménye, hogy a kormány is, a nép is, egyszerűen megszokja ezt a törvénytelen állapotot, amelyet pedig tűrni nem lehet. Én inég^ azt is merem mondani, — és ezt az ellenzéki képviselők ne vegyék tőlem rossz néven — hogy nem tartom helyesnek, hogy .a kormányt arra kényszeritették, hogy exlexbe menjen. Nem tudom elismerni az ellenzéknek azt a jogát, hogy olyasvalamit kövessen el, ami az országnak árt s ami az ország hírnevének különösen kifelé árt. (Helyeslés a jobboldalon.) A mai időkben ez sokkal veszélyesebb, mint más időkben. (Ugy van! jobb/elől-) Egy államnak, egy nemzetnek élnie kell és ezt a megélhetést biztositani kell számára az egész vonalon. De nem titkolhatom el azt sem, hogy mély megdöbbenéssel és bizonyos hezitálással szavazom meg ebben az esetben az indemnitást, bár az én szavazatom a többséggel szemben nem számit. Mint államférfi azonban megdöbbenéssel látom, hogy a kormány az utolsó pillanatban, az utolsó pár napban nyújtotta be ezt az indemnitási törvényjavaslatot. Végre is, ha egy országnak nincs budget-je, nincs zárszámadása, akkor kell annyi időt engedni az országgyűlés tagjainak, hogy az indemnitás kapcsán, amely a budget-1 helyettesiti, teljes kényük-kedvük szerint kritikát gyakoroljanak, mert hiszen ez az ellenzéknek joga. Ezért ülünk mi itten és nem ottan. (Halász Móric : Rupert három óra hosszat beszélt î) T. képviselőtársam, két hónapi szünetünk volt s e két hónapi szünetet felhasználhattuk volna arra, hogy a nemzetgyűlési képviselők véleményüket elmondják. De azt, hogy én az indemnitást megszavazom, ne méltóztassanak ugy venni, mintha nekem bizalmam volna a mostani kormány iránt. A lehető legnagyobb bizalmatlansággal kisérem a kormánynak minden egyes lépését. Azt tartom, hogy a kormány nem ura a helyzetnek és a kormánynak már régen ott kellett volna hagynia a helyét, mert látta, hogy hatalma az erőviszonyokkal nem áll arányban. (Pataesi Dénes: Mások sem birták volna jobban! — Nagy Ernő: Azt nem lehet tudni! Jöjjön demokrata kormány. — Zaj.) Amit most fogok mondani, azt ne tessék tragikusan venni, de fel kell említenem. Annál nehezebb egy ilyen indemnitás későbbi benyújtása, mert hiszen voltaképen ez a nemzetgyűlés egy rendelet alapján lett összehiva, nem egy alkotmányosan megállapított forma szerint, hanem ugy, ahogy a ministerelnök ur és ministeriuma jóváhagyta. Ugy látszik, hogy még mindig abban a Friedrich-féle ideológiában vagyunk, amely szerint a mindenkori ministerelnök a jogforrás, egyébként nem tudom megérteni a nemzetgyűlés ideológiáját, amelyben kellene, hogy helyet foglaljon az, hogy végre alkotmányosan megállapított módozatok alapján ne nemzetgyűlés, hanem képviselőház működjék felsőházzal egyetemben. így mi alkotmányos életet semmiképen sem tudunk teremteni. Nekünk kell a mi alkotmányunk teljes kiépítése. Alkotmányunk kiépítéséhez azonban hiányzik egy alévi január hó 4-én, pénteken. kotmányunk kiépitése akadályokba ütközik, nem akarok, de kimondom : a király. A magyarnak ezer év óta királya: volt és amig újra királya nem lesz, addig hiányzik az az alkotmányos faktor, amely nélkül alkotmányunk kieépítése akadályokba ütközik. (Mozgás a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Tudom nagyon jól, hogy ellenzéki képviselőtársaim ebben a tekintetben más nézeten vannak. Ők republikánusok; (Halász Móric: Azért igazad van!) én nem vagyok az, én Magyarország felépítését csak az alkotmányos magyar királyság utján tudom elképzelni. (Nagy Ernő: Sehol sincs megírva, hogy királyságnak kell lenni Magyarországon! — Ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Huszár Károly: Alkotmányos nemzeti királyság! — Halász Móric: Egy pár helyen meg van irva, például a corpus jurisban! — Zaj. Elnök csenget. — Jtiaiász Móric: A köztársaság nincs megirva senol! — Nagy Ernő: Az a szivekben van. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál : Azt a vásiasztást, amely itt legutóbb lefolyt, mindennek lehet tartani, csak igazságos választásnak nem. Az a választás, amely részben titkosan, részben nyíltan történt, amely — bizonyos tekintetben fentartom azt, amit Kollégáim itt mondtak — terror segítségével történt, az a választás, amelynek főosziopai ma már ezen az oldalon ülnek, az a választás, amely tápot nyújtott annak, hogy ez a nemzetgyűlés nincs ugy megválasztva, ahogy a nép akarata kívánná, — amint meg vagyok győződve róla, hogy mi mai összeállításunkban nem képviseljük a nemzetet, hiszen annak egészen más, kormányellenes ideái vannak — (Mozgás a jobboldalon.) s amely választásnál a kormánynak számos olyan eszköze volt arra, hogy a választási eredményt a maga javára meg'javitsa, amely eszközökkel az ellenzék nem rendelkezett... (Mozgásajobboldalon. Nagy Ernő közbeszól. — Halasz Móric : Te is főszolgabíró voltál, egy szót se szólj ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál... ez a választás olyan, hogy fel kell tennem a kérdést, lehet-e — t. Nemzetgyűlés — egy olyan kormányban megbízni, amely ilyen alapon szerzett magának többséget? Nem természetes-e, hogy ilyen eszközökkel végrehajtott választás a korrupció melegágyává lett ? Vagy tagadják a t. urak odaát, hogy Magyarországon korrupció létezik? Nem hinném, hogy jó lélekkel ezt dagadhatnák. (Csontos Imre: Nem mi vagyunk az okai!) Tagadják azt, hogy a protekciónak mindenütt nyilt útja van? Nem akarok eseteket itt elősorolni, nem akarom elmérgesiteni a helyzetet, de mondhatnék számtalan példát a legutóbbi kinevezések alkalmából, amelyek nagyon furcsa világítást vetettek az egész protekciós szisztémára. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy nálunk ma a teljes fejetlenség uralkodik. Senki sem tudja, hogy mittevő legyen, merre forduljon. Ma itt voltaképen senki sem tudja, hogy a jövendőbeli pártok hogy és miképen fognak alakulni. Amint látom, hogy nincs egységes párt az ellenzéken, épugy a kormánypárton; is látom a legkülönbözőbb' felfogásokat, (Mozgás.) a legkülönbözőbb érdekcsoportokat. Látom a szavazásoknál a legkülönbözőbb csoportokat elmaradozni és nem résztvenni a szavazásban; Lehetséges, hogy egy ilyen kormányhoz az ország ilyen rettenetes állapotában bizalom-