Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

32 A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. évi december 13-án, csütörtökön. élemedett korúak, ötvenéves emberek, mindegyiket ebbe a kategóriába sorozzák. Perlaki György: Ez mese! Hatvanévesek is kapnak! (Felkiáltások a jobboldalon: Adatokat kérünk!) Györki Imre: Készséggel bocsátom rendelkezésére az igen t. képviselő uraknak az idevonatkozó adatokat, ha azt az Ígéretet kapom, hogy ebben a tekintetben segítségemre lesznek és azokat, akik e címen kizárattak, hozzájuttatják ahhoz a földmennyiséghez, amely őket méltán megilleti. Perlaki György: Legalább 25 községben végrehajtattam ezt a törvényt és ott kaptak! Györki Imre: Talán több szerencséje volt a képviselő urnák! Esztergályos János : Fémenden is volt 1 Perlaki György : Igen ! Ott véietlenül földbérlőszövetkezetet is csináltunk ! Györki Imre : Itt van ugyancsak ennek a paragrafusnak egy rendelkezése, amely szerint azoktól, akik erkölcstelen életmódot folytatnak, meg lehet tagadni a földigénylést. Ebben a tekintetben a gyakorlatból azt látom, hogy erkölcstelennek minősitik már azokat is, akik közös háztartásban élnek a feleségükkel, (Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) de törvényesen nincsenek egybekelve, holott aki a falusi és városi proletariátus életét ismeri, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ott tekintélyes számban vannak olyanok, akik törvényes házasságot nem kötöttek, ellenben egész életüket a legnyugodtabb és legboldogabb családi életben élik le közös háztartásban, mert legtöbbször gazdasági okok azok, — mondjuk, nincs elég pénzük — amelyek megakadályozzák őket abban, hogy megfizessék azokat a díjakat, amelyek ezekhez a formaságokhoz szükségesek. (Élénk ellenmondások jobbfelől.) Egy további szempont, amelynek alapján bírálat tárgyává kívánom tenni ezt a javaslatot, az, vájjon gyorsít ja-e az eljárást vagy sem. Erre a kérdésre is nemmel kell válaszolnom. Hiába minden jóindulata a földmivelésügyi minister urnák, amely a gyorsítást célozza ; ez a jóindulat hajótörést szenved a magyar közigazgatáson, hajótörést szenved a törvény végrehajtásánál. Ugyancsak nem elméleti alapon mondom azt, amit mondottam, hanem a gyakorlati életből merítem, mert látom, hogy ott, ahol megkezdődött már az ilyen földbirtokelosztás, az egész^ hivatali apparátus, kezdve a főszolgabírótól, végezve a községi jegyzőn, írnokon vagy kisbirón, minden kivétel nélkül összefog és a legteljesebb mértékben azon munkálkodik, hogy a törvény végrehajtását meggátolja és mennél kisebb körre szorítsa le azok számát, akiknek a földre igényük van. Ezt kell látnom abból az esetből is, amelynek épen az elmúlt héten magam is szemtanuja voltam, a Mindszenten lefolytatott eljárásból. Csongrád megye Mindszent községében — mely egyike talán az ország legnagyobb községeinek — megkezdődött a földbirtokelosztás, összeírták az igénylőket. Az OFB utasítására megjelent egy bíró, aki az igénylőket felülbírálta, és a község lakosainak, a földigénylőknek és a földhöz juttatottaknak kijelentése szerint ez az eljárás teljesen törvényes alapon történt, a tárgyilagosság minden kritériumával, sőt azt lehet mondani, hogy a legliberálisabban kezelte az OFB. kiküldött bírája ezt a kérdést. Azt kellett azonban látnom ilyen kezelés mellett is, hogy sok igénylő maradt még akkor is, amikor a rostát csak egy kissé alkalmazták. Erre mi történt f Ahelyett, hogy az így elbíráltaknak kiosztottak volna a község határában elterülő Pallavicinibirtokból egy kis részt, — hiszen 96.000 holdból telt volna annak az egy-kétezer igénylőnek, vagy talán annyi sem akadt, — ahelyett az történt, hogy a már elbírált igénylőket ujabb elbírálás alá vette az OFB., mert ugy találta, hogy nagyon sokan maradtak benn és ezekből még tekintélyes részt ki kellett rostálni. Akkor egy szigorúbb kezelési rendszer lépett életbe. Áz első és a második uj eljárás közötti egy év alatt az egész közigazgatás rendelkezésére állott a nagybirtoknak, úgyhogy minden egyes igénylőnek, aki aláirásra jelentkezett, csecsemőkorától kezdve egészen az igénylésig kikutatták előéletét, kataszteri könyveket fektettek fel, s így a közigazgatás az egész községet kiszolgáltatta ennek a nagybirtoknak és nagybirtok érdekképviseletének. Amikor ezek a szerencsétlenek megjelentek, akkor rájuk olvasták azokat az adatokat, amelyeket nem tudom hogy honnan szereztek, de kétségtelenül a közigazgatási apparátus segítségével, úgyhogy végeredményben e szerencsétlenek teljesen védtelenül állottak, nem tudtak ellenbizonyitékokat felhozni, mert erre nem voltak felkészülve. De azt kellett látnom ugyanezen eljárás során, amelyben magam is résztvettem, hogy a perrendtartásban, amelyet mi, ügyvédek, a biróságnál meg szoktuk alkalmazni és amelyet ott respektálnak is, mindig a bizonyító félnek kell szolgáltatnia a bizonyítékot. Ez természetes. E helyett tehát, hogy itt is a földbirtokosok védője szolgáltatta volna a bizonyítékokat, egyszerű állításra elfogadta a kiküldött biró a nagybirtokosok képviselőjének bemondását és meg sem kísérelte, hogy módot adjon annak a szerencsétlen földigénylőnek, hogy az ellenbizonyitékokat beszerezze, hogy bebizonyítsa, hogy nem ő az a Kovács József, akit 25 évvel ezelőtt erdei kihágásért elitéltek, hanem ugyanabban a községben volt egy másik Kovács József és az követte el a büntetendő c-elekményt, tehát őt nem lehet kizárni ezért a földigénylők sorából. Akármilyen kellemetlen is ez egyesek részéről, mégis kell néhány szót szólanom az ügyvédi képviseletről is. T. i. ugyancsak ez a mindszenti eset mindennél világosabban arról is meggyőzött, hogy ezeket a szerencsétlen földigénylőket, nincsteleneket feltétlenül védelemben kell részesíteni azzal a nagy apparátussal szemben. Strausz István : Ingyenes védelemben ! Györki Imre : ... amellyel felkészülve megjelenik a nagybirtokos a tárgyaláson. Feltétlenül gondoskodnunk kell ezekről, mert hiszen abban az esetben is, amikor pl. Mindszentre meghívtak engem, hogy képviseljem az igénylőket, megtörtént az, hogy a Földbirtokrendező Bíróság által kiküldött biró teljesen törvényellenesen, téliesen perrendtartásellenesen meg akart akadályozni engem abban, hogy a földigénylők képviseletében ott megjelenjek, hivatkozva arra. hogy nem tudtam beszerezni az összes igénylőktől a meghatalmazást, a Földbirtokrendező Bíróságnak pedig olyan gyakorlata van, hogy csak egyetemes képviseletet ismer el. Méltóztassék ezzel a kérdéssel csak egy keveset foglalkozni és akkor méltóztatik látni, mit jelent a Föidbirtokrendező Bíróságnak ez a tarthatatlan álláspontja a gyakorlatban. Ez azt jelenti, hogy ha van egy községben 150—200 főnyi földigénylő, akkor ragaszkodik a bíróság— legalább ez a kiküldött biró ragaszkodott — ahhoz, hogy mind a 200 igénylő irja alá a meghatalmazást, amelynek alapján az ügyvéd a tárgyaláson képviseletükben megjelenik. Halász Móric : Hát csak nem lehet 200 ügyvédet 'odaereszteni. Akkor soha sem lesz vége ! Györki Imre : Kérem, e tekintetben teljesen egyetértek Halász képviselő úrral. Méltóztassék ellenben a viszájátis figyelembe venni. Mondjuk ha 150 ember aláírja a meghatalmazást, akkor a meghatalmazottat nem lehet kizárni a képviselet bői azért, mert a meghatalmazást egy igénylő