Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

366 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. évi január hó 4-én, pénteken; nemzetgyűlés elé : (Halljuk ! Halljuk ! a szélső­baloldalon. — Olvassa): »A szociáldemokrata párt számtalan alkalommal fölhivta a kor­mány és a nemzetgyűlés figyelmét a rokkan­tak, özvegyek és árvák súlyos helyzetére. A háború sokat szenvedett rokkantjaival, özve­gyeivel és árváival szemben a törvényhozás nem rótta le kötelezettségeit. A kormány és a nemzetgyűlés részvétlenséggel és érzéketlen­séggel kezeli a háború rokkantjainak nagy ügyét, mert ama sok igéret ellenére, amelyet e kérdésben a különböző kormányok tettek, sem a kormány, sem a nemzetgyűlés máig sem gondoskodott arról, hogy a háború rok­kantjainak, özvegyeinek és árváinak tisztes­séges, becsületes megélhetést lehetővé tevő anyagi ellátást törvényben biztosítson. A munkaügyi és népjóléti minister ur esetről-esetre kiadott és mindig elkésett ren­deletekben szabja meg a rokkantak, özvegyek és árvák segélyét. Ezek a segélyek oly alacso­nyak, hogy a postai kézbesités díját sem bir­ják el. Az egymást követő rendeletek az admi­nisztrációban nem találnak kellő megértésre, aminek következtében a felemelt segélyek fo­lyósításáig a rokkantaknak hónapokon ke­resztül kell várni. A kormánynak és a nem­zetgyűlésnek a rokkantaknak tett számtalan Ígéreteit be kell váltania. Haladéktalanul meg kell alkotni a rokkant-törvényt, ezért utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy terjesszen törA^ényj avaslatot a nemzetgyűlés elé a nem hivatásos állományból származó hadirokkan­tak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagig ellátá­sáról, gyógykezeltetéséről, neveltetéséről és a rokkantak kötelező alkalmaztatásáról.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem az elnök urat, szívesked­jék 5 perc szünetet adni. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kéthly Anna képviselőtársunkat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Kéthly Anna: Tisztelt Nemzetgyűlés! Amiről nem szabad kongresszuson beszélni, a magántisztviselők ügyéről is essék egypár szó itt a nemzetgyűlés előtt. A magántisztviselők — mint egy interpellációmban is előadtam — most a múlt esztendő utolsó hónapjában egy együttes kongresszust akartak tartani, ugyan­azokról a dolgokról akartak beszélgetni, ami­ket én itt most el fogok mondani, ugyanezeket a dolgokat akarták előadni és megtárgyalni. Ugy látszik azonban, ezekről a dolgokról kongresszuson beszélni nem szabad, mert a ha­tóság a belügymini ster utólagos jóváhagyásá­val is ezt a kongresszust egész egyszerűen betiltotta azzal az indokolással, hogy a három összehívó egyesület alapszabályszerü kereteit túllépte. Hogy ez az indokolás mennyire volt igaz, azt interpellációm indokolásában szintén elmondottam. Azóta is számtalan hasonló eset történt, számtalan gyűlést és összejövetelt be­tiltottak az alapszabályokra való hivatkozás­sal, ezért, mivel reményünk van arra, hogy ez a módszer továbbra is igy fog tartani, előttünk más útja a nyilvánosságnak nem áll,... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek l Kéthly Anna:... a mi sérelmeinknek és a munkásság sérelmeinek is elpanaszolására más ut jóformán nincs, mint a nemzetgyűlés nyilvánossága és a nemzetgyűlés nyilvános­sága révén és közvetítésével az ország nyilvá­nossága. Ez a kérdés is, a magántisztviselők egész életkérdése is, eltéphetetlenül össze van fűzve az egyesülési és gyülekezési jog kérdésével, az egyesülési és gyülekezési jog szabadságával. Azok a munkáltatói szivek, amelyek meg­dobognak a szabadverseny gondolatától, ame­lyek trösztökbe és kartellekbe tömörülve, nagy bankérdekeltségekbe egyesülve minden módot megtalálnak és felhasználnak a terjeszkedésre és a kereseti lehetőségek elé szabott korlátok ledöntésére^ alkalmazottaikkal szemben is min­den eszközt jónak és alkalmasnak találnak arra, hogy ezek szervezkedését elnyomják. Erre nézve csak egyetlenegy példát kell felhoznom: Magyarország egyik legnagyobb munkáltató szervezete, a Vasművek és Gép­gyárak r Országos Egyesülete a múlt év első hónapjában átiratot intézett a kebelében cso­I portosult összes munkaadókhoz, összes gyárak­hoz és üzemekhez, egy titkos átiratot, amelyet azonban nekünk sikerült megszerezni. Ebben utasítja azokat a vállalkozókat, gyárakat és üzemeket, amelyek hozzátartoznak, hogy mind­azokat a tisztviselőket, akik valamilyen tiszt­viselői szervezet kötelékébe tartoznak, azonnal bocsássák da munkából. Ez az egyesülési és gyülekezési jog értelmezésének egészen furcsa módja. Amikor az ő számukra legkorlátlanab­bul rendelkezésre áll az egyesülésnek és gyüle­kezésnek minden módja, akkor a tisztviselők­ben még az életösztönt, az életakarást is el akarják fojtani, lehetetlenné akarják tenni azt, hogy egyik tisztviselő megtalálja a másik tisztviselőt és egyik a másik segítségével és valamennyien egymás segítségével fellépjenek, azok ellen a kizsákmányoló és terrorizáló tö­rekvések ellen, amelyeket velük szemben érvé­nyesítenek. Van nekik ezerféle más módjuk és eszközük ezeket a törekvéseket érvényesíteni. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a hírhedt Tébe egy külön házi bizalmi testületet, a saját exponenseiből alkotott házi bizalmi tes­tületet állított fel a hozzátartozó intézetek­ben, egy olyan házi bizalmi testületet, amely a bizalmi rendszernek valóságos megcsúfolása és amely házi bizalmi testület csak arra alkalmas és arra jó, hogy a tiszt­viselők jogos kívánságaival szembe szegülje : nek és azokat érvényesülni ne engedjék. Sok egyéb módszerük is van azok ellen a tisztvise­lők ellen, akik nem akarják magukat ennek a terrornak alávetni. Itt vannak mindjárt a mel­lőzések az előléptetéseknél. Az a tisztviselő, akiben egy csepp gerinc van, aki valamely szervezethez tartozik és ezt a munkaadója meg-? tudja, az a tisztviselő következetesen^ és csökö­nyösen mellőzve lesz az előléptetésnél és ha már nagyon kellemetlenné válik, akkor el­bocsátásra lesz ítélve. Ismerjük azokat a titkos fekete listákat, amelyek a munkaadó szerveze : tek között közkézen forognak, és amely fekete listára fel vannak véve mindazok, akiknek bá­tor hangjuk, bátor és merész fellépésük van a tisztviselőket kizsákmányoló törekvésekkel szemben. Ehhez tartozik, ennek a szernek ki­egészítése az is, hogv az a tisztviselő, akit ezekr tői a vállalatoktól elbocsátanak, az másutt nem tud elhelyezkedni, mert ezek a kartellekben, egyesületekben és szoros együttműködésre szervezkedett munkaadók rossz információik' kai lehetetleuné teszik azt, hogy az a tiszt; viselő, aki valamely munkaadónál tisztviselő­társai érdekében felszólalt, egyéb munkahelye­ken elhelyezkedhessék. De ebben a törekvésük­ben a munkaadók főleg és elsősorban azért tud­nak eredményeket elérni, mert a hatóságok tá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom