Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. in.ogutása nyilt vagy burkolt formában ezek ' mellé a törekvések mellé van állítva. A kevés De élesszemü megngyelqben is keli hogy leiulkereKeajen az a meggondolás, hogy iu kettele ; jogot akarnak statuumi: az egyiket a birioKos osztály, a másikat pedig a függő helyzetben i lévő osztályok részére. Ennek iegíenyeseob illusztrálása épen a kongresszusunknak a betiltása és a kongreszszus bejutásán kivül az a nagy és széleskörű rendőrségi asszisztencia, amelyet alkalmazotti és munkasgyüiesekre kivezényelnek, öokszor olyan nagy létszámú rendoriegenység, azonkivüi detektívek es rendőrtiszten vannak egyegy gyűlésünkön vagy ertekezletünkön, hogy úgyszólván többen vannak, mint a hallgatóság. Az érdekeltek védekezésének meggatiasa, a munkaaaok részere kenyre-kedvre való kiszolgáltatásuk, az a diktatórikus elbánás, ameiyuen a munkavállalókat ezek a hatalmas munkaadó szervezetek részesitik, azt a következményt hozzák magukkal, hogy a munkavállalók a legteljesebb, a legnagyobb, a legmelyeDb nyomorba süllyednek. Azok is felelősek ezért a nyomorba süly édesért, akik a védekezésben a munkavállalókat megakadályozzák: a kormány és a hatóságok. (Zaj a középen. ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Klárik Ferenc: Tessék a folyosón beszélgetni, ne iitten!) Kéthly Anna: Ezek a hatóságok valószínűleg, sőt egészen bizonyosan felsőbb utasításra nemcsak itt Budapesten, de különösen kint a vidéken sievnek nagyon jól kiszolgálni ezeket a hatalmas munkaadó szervezeteket. A mi szövetségünknek, a Magántisztviselők Szövetségének a vidéki csoportjai, ugy mint a többi munkásszervezetek vidéki csoportjai állandó és folytontartó rendőri zaklatásnak vannak alávetve. Állandó és folytontartó rendőri ellenőrzés alatt vannak ezek a csoportok és amit itt Budapesten a nagyobb taglétszámunkkal és erősebb, nagyobb szervezettségünkkel el tudunk kerülni, azt bizony vidéken a kisebb csoportoknál elkerülni nem lehet. Én, aki ennek a szövetségnek az alelnöke vagyok, többizben megkíséreltem saját szövetségünk vidéki csoportjainak gyűlésein vagy értekezletein felszólalni. Az igen t. vidéki hatóságok az én számomra ezt a felszólalást a saját szervezetemben lehetetlenné tették és meggátolták. Legutóbb a debreceni rendőrkapitány ur esett abba a nagyzási mániába, hogy kijelentette, hogy nem tűr semmiféle szocialista izgatást. (Sándor Pál: Félnek a nőktől!) Csak azt nem tudom, hogy az a debreceni rendőrkapitány ur, aki ilyen kereken kijelentette, hogy nem tűr szocialista izgatást, honnan vette ehhez a kijelentéshez a jogot (Vanczák János: A belügyminister ur titkos rendeleteiből vette!) és honnan tudta előre, hogy én, aki a szervezetnek alelnöke vagyok, aki. annak a szervezetnek vidéki csoportjánál gazdasági kérdésekről akartam tárgyalni, ott izgatást fogok űzni. A rendőrkapitány urnák nincs joga előre azt imputálni nekem, hogy izgatni fogok. Ha tényleg azt fogom cselekedni, akkor joga, hatalma és ereje, van feljelentést tenni ellenem, vagy ottan a .beszéd folyama alatti mee-vonatni tőlem a szót. Előzőleg azonban, anélkül, hogy ennek igazságáról meg lenne győződve, az én szőhozjutásomat megakadályozni sem törvényes, sem rendeleti joga nincs, ugy, amint nincs a többi vidéki kiskirályoknak] az ott basáskodó közigazgatási vágy rendőrhatósági, sjzemélye.kuek. .Ez az elNAPLÔ XVIII évi január hó 4-én, péntekért. 'áé1 bánás csak kisérő zenéje annak a kíméletlen gazdasági osztályönzésnek, amely a legu.Óbbi évek gazdaságpolitikájában megnyilvánult és amelyet az állam részéről semmiféle, a gyengébbek számára kilátásba helyezett szociális védelem nem enyhített, holott ezt a szociális védelmei be is Ígérte a kormány, illetőleg a kereskedelemügyi minister, azonfelül még Ígéret nélkül is jogunk van, mint gyengébb félnek az államtól erre a szociális védelemre. Ez az osztályönzés már az ország pénzügyi egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvéseknél is megnyilvánult. Amikor a birtokos osztályok szabotálásán meghiúsult a vagyon váltsáer, a kényszerkölcsön, amely a kész

: pénz lebélyegzése volt, természetszerűleg bennünket, a leggyengébb osztályt sújtott a legjobban, mert mi nem rendelkeztünk annyi tőkével, hogy azt a tőkét azután értékállóah elhelyeztük volna akár ingatlanban, akár értékpapírokban, akár felszerelésekben, vagy bármiféle más módon. A mi kezűnkben volt á schwarze Peter, az a kártya, az a készpénz, amelyből azután az állam a maga részére azt a kényszerkölcsönt elvette. De ha a mi osztályunk helyzetével foglalkozunk, akkor be kell látnunk azt is, hogy az állami élet egyéb terén is a bevételek fokozá

: f^át és a kiadások csökkentését a legkevésbé teherbíró osztályok rovására intézték el. Ezt nemcsak én mondom, hanem abban a beadványban, amelyet Kállay pénzügyminister ur még a múlt év májusában a Népek Szövetségéhez intézett, maga is azt mondja, hogy az állami bevételek legnagyobb része azokból az adókból kerül ki, amelyek a legszegényebb és legkevésbé teherbíró elemeket sújtják. Azt mondja a pénzügyminister ur ebben a beadványban (olvassa): »A forgalmi ladók rendszere az összeomlás óta igen széles alapokon építtetett ki és az általános üzleti forgalomnak Európa összes államai között legnagyobbra érvü, 3%-os megadóztatása folytán ez az ezidőszerinti állami bevételek legbővebb fOT

1rása.« ö maga is elismeri tehát, hogy az állami bevételek legfőbb forrásai a forgalmi adók; azok a forgalmi adók, amelyek a legszegényebb néprétegeket sújtják. Nem tudom, hogy a külföldi kölcsönről tárgyaló külföldi álla

1 mok előtt mennyire szimpatikus például az a beállítás, amelyet ugyanebben a beadványbán a pénzügyminister ur lèszegezett, amikor azt mondja (olvassa); »Amig Ausztriában az alkalmazottak fizetése a drágasághoz mindenkor igazodó index szerint emeltetett, addig Magyarországon az alkalmazottak nagy önmegtagadása árán lényegesen a békében volt fizetések alá mentünk vissza.« (Zaj a középen. — Rupert Rezső: A gyorsírók panaszkodnak., hogy nem hallják a szónokot! — Rothenstein Mór: Alakulnak a pártok! — Zaj.) Ez az osztály önzés mindenütt megtalálta a maga számítását s még a korona romlása is haszonnal járt a termelő és közvetítő osztályok, azonban nem a fogyasztó osztályok r& szere. Ennek a gazdaságpolitikának a követi kezménye az a hihetetlenül nagy standardhanyatlás, amely a munkavállalókat sújtotta. Ha összehasonlítjuk ezt a hanyatlást az oszk rák helyzettel, az'osztrák munkások és alkalmazottakéval, akkor azt tapasztaljuk, hogy mig az osztrák munkások és alkalmazottak a legutóbbi kimutatás szerint békebeli keresetüknek csupán 3"8%-át vesztették el, számos szakmánál pedig még a. békebeli munkabéreket is elérik, addig nálunk. makacs és konok 52