Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

À nemzetgyűlés 207. ülése 1923. ződésem, hogy nem jutottunk volna oda, ahol ma vagyunk, és az ország szétdarabolása és megcsonkítása sem lett volna olyan ijesztő mértékű, mint amilyen manapság. Ha ezen második szempont figyelembevétele mellett biráljuk a javaslatot, illetőleg azt, amit a törvény javaslat indokolása magában foglal, ha megnézzük azt, hogy a félreértéseknek vagy a homályos kitételeknek megfelelő értelmezést ad-e ez a törvényjavaslat, akkor erre a kérdésre megint cs-ak nemleges választ kell adnom. Itt van mindjárt a törvényjavaslat 3. §-a, amelyet a törvényjavaslatban az indokolásban feltüntetett szempont szem előtt tartásával feltétlenül legalább is megmagyarázni, legalább is értelmessé és világossá kellett volna tenni. Az eredeti törvénynek, az alaptörvénynek 3. §-a ugyanis megállapítja, hogy kik zárhatók ki a földigénylésből, vagyis hogy kik azok, akiknek föld nem juttatandó. Ennek a kizáró rendelkezésnek egyik pontjáról Farkas István t. képviselőtársam már szólott. Szólott már arról a tarthatatlan rendelkezésről, hogy a földigénylők sorából ki kell zárni azt, aki például a katonai behivó parancsnak nem tesz eleget. És ez a novella sem tartalmaz semmiféle rendelkezést, semmiféle útmutatást arra vonatkozólag, hogy az alaptörvénynek ez a rendelkezése ma már idejétmulta, mert katonai behivó parancscsal ebben az országban ezidőszerint senkit sem lehet a katonasághoz kényszeríteni. Ez ellenkezik a törvénykönyvbe iktatott tételes törvénnyel, ez tiszta anachronizmus, amelyet ki kellett volna gyomlálni ebből a törvényjavaslatból. De ha tovább megyünk és a gyakorlati életben lefolytatott egy ilyen föld birtokelosztás procedúráján végignézünk, meglátjuk, hogy az alaptörvény 3. §-ában foglalt egyéb ilyen kizáró rendelkezéseket is miképen értelmezik a gyakorlatban. Az alaptörvény egyik rendelkezése ugyebár azt mondja, hogy akik bűntett miatt^ el voltak Ítélve, azok kizárhatók. Bizonyos mértékig ezt is akceptálni kell és akceptálni lehet. Eszemágában sincs, hogy ez ellen küzdjek. Ahogyan azonban a gyakorlatban ezt láttam, az ellen igenis szót kell emelnem, mert az teljesen tarthatatlan és a törvény intencióival ellenkezik. A gyakorlatban ugyanis nemcsak azt látjuk, hogy kizárják a földigénylők közül azt, aki előzetes letartóztatásban volt, hanem egyáltalában kizárják azt is, akit a biróság felmentett, vagy akinél főtárgyalásra nem is került a sor, mert később a nyomozás vagy a vizsgálat során kiderült, hogy a bűncselekményben teljesen ártatlan. Mondom, előzetes letartóztatásban eltöltött bizonyos időtartamú szabadságvesztés már elégséges arra. hogy valakit kizárjanak a földigénylők sorából, mint ahogy elégséges a gyakorlatban az is, ha nem bűntettet követett el az illető, hanem csak vétséget vagy kihágást. Tudok olyan esetet is, — beszédem későbbi folyamán erre majd részletesebben rá fogok térni — amikor egy 14 éves üu által elkövetett egyszerű erdei kihágásért ma, amikor az illető már 40 éves, kizárják őt a földigénylők sorából azzal az indokolásból, hogy büntetendő cselekményt követett el, ennélfogva igénye főidre nincs. Ugyancsak az alaptörvénynek egy másik rendelkezése az, hogy kizárandók az igénylők sorából azok, akik forradalmi mozgalmakban részt vettek. A legutóbb beterjesztett indemnitási javaslat vitája alkalmával történt felszólalásomban^ felemlitettem azt az esetet, amely Fehér megyében Polgárdi községben törtónt, ahol 1919 szeptemberében — ha jól emlékszem az időpontra — a község lakosai, idegen községből begytilt idegen elemektől felheccelve, felizgatva, nekirontottak a községet;* december 13-án, csütörtökön. 31 ben lakó zsidóknak, kifosztották és a község elhagyására kényszeritették őket. Ez ügyből kifolyólag^ körülbelül 300 ember ellen indult akkor büntetőeljárás, amelyet azonban megszüntettek, mint ahogy ilyen esetekben azt általában megszoktuk az utolsó három évben, amikor nemzeti felbuzdulásnak tekintették ezeket a közönséges rablási eseteket. Mondom, amint megszoktuk, ezek kormányzói kegyelemben részesültek ós a büntetéstől megmenekültek, mert hazafias cselekménynek minősítették azt, hogy kirabolták és elkergették a zsidókat. (Ellenmondások jobbfelől.) Erdélyi Aladár: Az kevésbé! Györki Imre: Mikor azonban ugyanezen községben a földbirtokelosztási kérdést tárgyalták, — sok igénylő jelentkezett, mert grófi birtokról volt szó, amelynek megmentését országos érdeknek tekintették az eljárók és az egész közigazgatási apparátus, — akkor ugyanaz a jegyző, akinek részben támogatásával történtek azok az atrocitások, előállt és a községnek 320 lakosát, akik résztvettek ezekben az atrocitásokban, kizárta a földbirtokelosztásból, azzal az indokolással, hogy ezek a forradalmi mozgalmakban tevékeny részt vettek és ezért elütötte őket az igényjogosultságtól. Szijj Bálint: Ez már csak elégtétel? Györki Imre: Itt van az alaptörvénynek egy másik rendelkezése, amelyet a novellában meg kellett volna magyarázni és körülbástyázni, mert a gyakorlat e tekiníetben igen ferde irányban halad. t. i. az iszákosság fogalmának helyes értelmezése. Ebben a kérdésben is azt látjuk, hogy ilyen földbirtoktárgyalás alkalmával az igénylők elbírálásánál elég az, ha valakire ráfogják, hogy kétszer háromszor látta valaki a korcsmában megfordulni és ott egy fröccsöt vagy egy pohár bort meginni. Erdélyi Aladár : Komolyan mondjál Négy község tárgyalásánál ott voltam, de ilyenről nem tudok! Györki Imre: Én sok tárgyaláson résztvettem, Erdélyi képviselő ur, és ezekből merítettem impressziómat. Erdélyi Aladár: Ilyet én sohsem hallottam! Rubmek István: Ez csak impresszió marad! Györki Imre: A legrosszabb akarattal sem lehet bár ráfogni az illetőre, hogy alkoholista lenne, mégis elütik jogától, azon a címen, hogy iszákos. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) De ugyancsak az alaptörvény 3. §-a egy olyan rendelkezést tartalmaz, amely tág teret és lehetőséget ad arra, hogy bárkit elüssenek attól, nem merem azt mondani, hogy földigényétől, mert senkinek ilyen igénye nincs, hanem attól, hogy neki föld juttattassék. Ennek a paragrafusnak egy rendelkezése azt mondja, hogy nem igényelhet földet az sem, akitől az ingatlan okszerű kezelése egyéb alapos okokból nem várható. Ugyancsak a gyakorlat ezt odáig fejlesztette, hogy akire már különösebb okot nem tudnak ráfogni, sem azt, hogy iszákos, sem azt, hogy büntetett előétetü, sem azt, hogy a forradalmi mozgalmakban résztvett, sem azt, hogy a katonai behívóparancsnak nem tett eleget, — mondom, aki már mindezektől mentesült, azt ez alá az általános nagy kalap alá vonják, amely alá bárkit oda lehet vonni, t. i. azt mondják rá, hogy tőle az ingatlan okszerű kezelése egyéb alapos okokból nem várható. Ebbe a kategóriába sorozzák és ezen a címen ütik el attól, hogy földbirtokhoz jusson. Erdélyi Aladár: Egyet sem hallottunk! Csak egy nevet szeretnénk hallani! Györki Imre : Méltóztassanak szintén figyelemmel kisérni az idevonatkozó tárgyalásokat, akkor meg méltóztatnak látni, hogy azokat, akik