Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-215
346 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924, viselésének engedélyezésé] kérelmeztem, de ezt a kommün alatt tanusitott magaviseletem miatt az ezredparancsnokság nem engedélyezte. Ettől az időtől fogva, ahol nehezebb munkák voltak, ott alkalmaztak, például farakás és egyéb nehezebb munkák végzésénél, — ez természetes, mert ha valaki nem karpaszományos, ugyanazt a munkát végzi, mint minden más honvéd — katonai szolgálatra való bevonulásomkor a zsidó ünnepek alkalmával Botos Lajos szakaszvezető, aki tudta azt, hogy nekem ünnepem van, azt a. parancsot adta, hogy megemlékezzem méltóan az ünnepekről, klozettet fogok súrolni. Ezzel bevezetteted az árnyékszék helyiségébe és azt velem felsuroltatta. Ezért a parancsért Csikós főhadnagy ur Botos Lajos szakaszvezetőt felelősségre vonta, továbbá a sportolók kiválasztásakor Farkas Ede főhadnagy ur azt mondta, menjek Palesztinába spór tolni. Ugy ettől, mint később azon kijelentésétől, hogyha rá volna bizva, kirúgna a hadseregből, bántva éreztem magamat. Ezeken kívül nem bántották sohasem ? — Nem Ï Amióta a dobutcai gyilkolással kapcsolatban a századnál erkölcsi oktatás tartatott, mennyivel változott meg önnel szemben elöljáróinak és a századbeli katonáknak magaviselete ? — Az elöljáróim nem változtak meg. Az oktatás alatt suttogták a századbeli katonák, hogy ezt a zsidók meg fogják keserülni. Az oktatás után eleinte csak rosszindulatot tapasztaltam a katonák részéről, bármit tettem, indulattal teli kifejezéseket használtak, fenyegető kijelentéseket nem tettek. — Miről panaszkodott maga édesapjának ? Mert édesapjának Piklerhez irt levele ellentétben van a mostani vallomásával Î — Otthon csak annyit mondtam, Logv neszül esett az újságok felolvasása, félek, ebből nekem kellemetlenségem lesz. Azokat a kijelentéseket, amik a levélben foglaltatnak, a katonák sohasem tették és nem is mondtam az édesapámnak. Ez csak az ő agyában születhetett. — Van még valami mondanivalója'? — igen! Én vallattam édesapámat, hogy nem-e ő irt Piklernek levelet, kiossza^ kérdezgetés után bevallotta, hogy ő irta, kérdésemre, hogy kitől hallotta a benne foglaltakat, nem adott választ. A következő nap, mikor megint kérdezni akartam tőle, nem találtam otthon, ismeretlen okból Budapestre utazott. Kérek védelmet, nehogy olyat tegyen, ami káros — már t. i. apám — kérem valamit tegyenek vele, mert lehetetlen vele igy élni. Ahogy ezt a levelet kitalálja, ugy más rágalmakat is kitalálhat, amelyeknek súlyos következményei lehetnek. (Zaj a szélsőbaloldalon, — Horváth Zoltán : Jó vicc!) Flnök: Csendet kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ami adatot tehát erre az ügyre nézve meg lehetett szerezni és amit a vizsgálat eredményezett, azt mind beszereztem. A dolog ugy, ahogy itt aktaszerüen fel van tüntetve és tanuk jelenlétében vallva . . . (Zaj balfelöl. — Horváth Zoltán: El kell bocsátani !) . . . tessék Trianonban keresztülvinni, hogy elbocsáthassuk! (Horváth Zoltán: Toborozva van!) Épen azért nem szabad elbocsátani legalább hat esztendeig. (Horváth Zoltán: Olyan kivánatos a zsidó nemzeti hadsereg 1 ? — Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ezzel a tárggyal kapcsolatban csak egy kijelentést óhajtok még tenni. Kiielentem, hogy addig, amig én ezen a helyen állok . . . (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) katonáéknál más kérdés nem létezik az egyes egyénekkel szemben, mint az, hogy az illető tisztességes katona-e vagy sem és évi január hó 3-án, csütörtökön. teljesiti-e kötelességét vagy sem. Mi nem nézzük azt, hogy a katona milyen vallású, mint ahogyan hajdanában nem néztük, hogy milyen nemzetiségű, Mi azt nézzük, engedelmeskedik-e, megteszi-e kötelességét, igen vagy nem? Ha megteszi, ha engedelmes, ha nincs vele baj, nem lesz semmi bántódása sem az egyiknek, sem a másiknak. Ha nem teszi meg a kötelességét... (Horváth Zoltán közbeszól.) — és én felelek azért, hogy a töbhi sem fogja bántani. Néni azért vagyok minister, hogy bab legyek a helyemen, hanem azért, hogy megtegyem a kötelességemet. (Taps jobb felől és a középen.) Amely napon az lesz az érzésem, bogy nem tudom keresztülvinni azt, ami a meggyőződésem és amiért felelősséget vállaltam, akkor elhagyom helyemet, nem vagyok ideragasztva! (Tetszés jobbfelől és a középen. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Valószinüieg az urak többet tudnak és jobban tudják, mint én! (Horváth Zoltán: Mi is katonák voltunk! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Obsitos katonák voltunk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Kérem, ha ezzel nincsenek megelégedve a tellenzéken, nagyon sajnálom, többet nyújtani nem tudok. Azt hiszem, ez a kijelentés olyan, hogy aki jóakarattal hallgatja meg, az kell hogy megelégedve legyen vele. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Most még egy tárgyra kell kitérnem, és pedig a Somogyi-féle vizsgálati ügyre, mert ez is már többször szóvá tétetett s ma is felhozatott Peyer t. képviselőtársam részéről. Természetszerűleg már régóta érdeklődtem a kérdés iránt, mert hiszen tudomásomra jutott, hogy annak idején a rendőrség katonai egyéneket gyanúsított és hogy ez a dolog ennek következtében katonai hadbirósági tárgyalás alá kerül. Ennek folytán kötelességemnek tartottam, hogy alaposan tájékozódjam a dolgok felől. Az akták alapos átnézése után konstatálom a következőket: A rendőrség gyanuokok alapján katonai egyéneket gyanúsított a dologgal és ezeket feljelentette katonai parancsnokságuknál, ahol ezen egyének ellen megindult a hadbírói vizsgálat. A hadbírói vizsgálatot lefolytatták. Megszüntető határozatot hoztak annál az oknál fogva, (Peyer Károly: Mert az autót kölcsön adták!) mert a rendőrség által gyanúsítottak alibit tudtak bizonyítani, amit x-nyi tanú eskü alatt bizonyított. (Kassay Károly: A megtalált nadrágra nézve is?) Ennek következtében a hadbiróság megszüntető határozatot hozott. Ez a rövid tényállás. Amennyiben az igen t. Nemzetgyűlés bármelyik tagjának az az óhaja volna, hogy az aktákba betekintést nyerjen és ez iránt hozzám fordulna, parancsot fogok adni rá és a t. Nemzetgyűlés bármelyik tagjának lehetővé fogom tenni az összes idevonatkozó akták áttekintését, áttanulmányozását, hogy kiki saját maga tiszta képet nyerhessen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Élni fogunk a joggal!) Elnök : Szólásra következik: Hebelt Ede jegyző: Huszár Károly! Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási javaslathoz akarok egynéhány szóval hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Eredetileg egyáltalában nem volt szándékom ebben a vitában résztvenni, de a mai események, illetőleg a mai vita anyaga lelkiismeretbeli kötelességemmé teszik, hogy ebben a kérdésben néhány rövid szót én is elmondjak. (Halljuk! jobbfelől.) Amikor én elhatároztam azt, hogy fel fogok szólalni, akkor sejtelmem és fogalmam sem volt arról, amit most a honvédelmi minister ur a Somogyi-gyilkosságra vonatkozólag mondott.
