Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. Miután én voltam abban a szerencsétlen helyzetben, hogy a Somogyi-gyilkosság idején én ültem a magyar ministerelnök helyén és én voltam magyar ministerelnök, és — ami rám nézve az én életem egyik legkellemetlenebb, legszomorúbb és legkeservesebb emléke, — ez az eset ugyanabban az időben történt: én egész életem során és mindenkor, koporsóm zártáig súlyt fogok helyezni arra, hogy mindent elkövessek, hogy ennek a gyilkosságnak titkai kiderüljenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én itt, e pillanatban is, felemelt fővel, az egész nemzet szine előtt kijelentem: mindeddig, a mostani percig nekem hivatalos tudomásom, sem biztos tudomásom nincs arról, hogy kik és mik szerepeltek ebben az ügyben. Mindent elkövettem, hogy ezt megtudjam. Az a rövid idő, — azt hiszem, akkor néhány napig voltam még ministerelnök — nem volt elegendő arra, hogy az a nyomozás e rövid idő alatt az akkori zavaros körülmények között eredményre vezessen. (Propper Sándor: Beniczky megmondta, kik a gyilkosok!) Nekem soha sem mondotta meg Beniczky belügyminister ur, és ha nekem megmondta volna .,. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megmondta itt, hogy kinyomozták!) Nekem nem mondta meg. Én nagyon kérem, hogy ha az urak igazán azt akarják, hogy ebben az országban igazság, jog, becsület és tisztesség legyen, méltóztassanak megengedni, hogy egy becsületes ember,— aki egyebet nem akar, mint hogy ha behunyja a szemét, az ura, itélőbirája előtt : az Isten r előtt nyugodt lelkiismerettel jelenhessék meg, — őszintén, nyugodtan, minden közbekiálíás nélkül mondel a véleményét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekem nagyon mellékes, hogy egyik-másik kortársam rólam hogyan gondolkozik, az emberek Ítélete soha sem rugója az én cselekedeteimnek. (Helyeslés.) De mindig és minden körülmények között lent, amikor egészen lent voltam és fönt amikor a legmagasabb helyen voltam, minden körülmények között az volt a lelkem legfőbb vágya, hoay a saját lelkiismeretem legyen nyugodt és hogy az én uramnak, Istenemnek nyugodtan beszámolhassak arról, hogy semmi körülmények között olyant nem tettem, ami egy keresztény lélek nagyon szigorú mértékén nem felel meg teljesen az igazságnak. (Patacsi Dénes: közbeszól.) Nagyon kérem Patacsi képviselő urat is, — mert hiszen az én felszólalásom nagyon rövid lesz, —méltóztassék nekem megengedni, hogy azt mondjam el, amit én érzek, amit én gondolok, és amit ebben a pillanatban a magyar nemzettel és a magyar néppel szemben kötelességemnek tartok elmondani. (Helyeslés jobb felől. — Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Én nem azért be;,zéiek erről a dologról, hogy a botrány nagyobb legyen, én nem azért beszélek, hogy szenzációt keressek, én nem azért beszélek, hogy bosszúra hivjak embereket, én nem azért beszélek, hogy másokat biztassak, hogy fizessék a rosszat, a bűnt, a gyalázatot, vagy a gyilkosságot hasonló cselekedettel; hanem azért emelem fel itt ebben a pillanatban szavamat, mert hiszek és bizom abban, hogy végre talán mégis elérkezett annak az ideje, hogy ezeknek az atrocitásoknak, ezeknek a gyilkosságoknak, ezeknek a gyalázatos, mindenféle bűntényeknek — ugy a jobboldaliaknak, mint a baloldaliaknak: ebben legyünk igazságosak! (Általános helyeslés) — egyszersmindenkorra vége legyen. (Helyeslés.) Minden megjavulásnak (Zaja szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, t. képviselő urak ! Méltóztassék engem megajándékozni azzal,... (Derültség, — Halljuk! Halljuk!) ... méltóztassék engem megajándékozni türelmükkel, — nem beszélek talán 10—15 percnél hosszabban (Halljuk!), — hogy ezeket a dolgokat ugy mondjam el, hogy engem ne évi január hó 3-án, csütörtökön. 347 irritáljon és ne zavarjon más emberek gondolkozása abban, amit el akarok mondani (Halljuk! a szélsőbaloldalon,) mert minden szót, amit kiejtek, nagyon mérlegre akarok tenni és ezzel én nem akarok más célt elérni, mint hogy használjak. Az én lelkem első izben akkor borzadt meg az emberi aljasság, az emberi romlottság és gonoszság szörnyűségeitől, amikor a forradalom első napjaiban megjelent az az első cikk, amely 10.000 fejet követelt. A második pillanat, amelyben megrendültem, talán Magyarország életének egyik katasztrofális pillanata volt az, amelyet Apponyi Albert jelenlétében töltöttünk el egy pártklubban, amikor Tisza István meggyilkolásának a hire érkezett el. (Ugy van! bal felől.) Én emlékszem arra a pillanatra és ide idé/em a nemzet emlékezése elé az Apponyi Albert lelkében keletkezett megbotránkozást és azt a rettenetes fájdalmat, amely a politikai ellenfél ilyen kidőlése felett, az orgyilkosság felett, amelynek áldozatul esett, mindannyiunknak lelkét, akik ott jelen voltunk, eltöltött. Mert mi éles politikai fegyverekkel harcoltunk ugyan egymással, de soha sem gondoltunk arra, hogy egymás élete ellen törjünk. (Ugy van! jobbfelöl.) A harmadik pillanat az volt, amikor a kommün idejében börtönben egy éjszakai kihallgatás alkalmával, ahol engem ugyan nem, de másokat maltraitiroztak, hallottam azt a hirt, hogy Dobsát aznap vitték el a Batthyány-pincébe és hogy ott követték el vele azt a rettenetes kinzást, amely ott megtörtént. A negyedik pillanat az volt, amikor a húsvét utáni napúkban a magyar egyetemi hallgatókat behozták Schön Gábornak a Zrinyi-utcában levő fogdájába és ott ütötték, puskatussal verték őket és a magyar fiuk a Himnuszt énekelték akkor is, amikor _ tisztában voltak azzal... (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Kuna P. András: Az volt az első internálás ! — Peidl Gyula : A fehér terror áldozataival 15 perc alatt nem tud végezni! —^Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) El fogok mindent őszintén mondani», nagyon kérem jobbról és balról összes képviselőtársaimat, méltóztassanak nyugalommal hallgatni. Amikor ott kin ózták azokat az egyetemi hallgatókat, s a Debrecenből. Szoboszló vidékéről és Dorozsma környékéről behozott keresztény magyar földmivelőket és urakat... (Kuna P.András: Ugy van! Internálták őket!) Nem internálásról volt szó, hanem puskatussal való dögönyözésről — : akkor az én lelkem végtelenül megdöbbent és teljesen elkeseredve abban a rettenetes szituációban, amelyben ott voltam a börtönben, amelyről nem tudtuk, hogy személy szerint mivel fog ránk végződni, az én Uramnak, Istenemnek megfogadtam, hogy ha pedig én ebből a börtönből kikerülök, soha életemben semmiféle atrocitáshoz, inegbosszuláshoz hozzá nem fogok járulni és mindenféle ilyen gonosz bosszúállás ellen szavamat fel fogom emelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én megértettem azokat a barátaimat is, akiknek leányait, menyasszonyait, feleségeit vagy hozzátartozóikat kegyetlenül megkinozták, megbántották — egyebet nem akarok mondani, méltóztassanak a többit hozzágondolni (Peyer Károlyi Hamburgernél) s akik a megtorlás első napjaiban elragadtatták magukat a szenvedélytől és engedtek emberi indulataiknak. Tudom, hogy nagyon nehéz dolog azt az emberi szenvedélyt legyőzni, legyűrni és én nem tudok mindenkiről olyan borzalmas kegyetlenséggel itelni, mint ahogy ezek az atrocitások évek múlva történnek meg megfontolt módon olyauok ellen, akiknek a bolsevizmus kegyetlenségeiben már semmi részük nem volt. Én nem mentek semmiféle atrocitást;