Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

314 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. (Peyer Károly : Hol találják a kézigránátokat? Mindig- a Sörház-utcában találják !} Nekem soha semmiféle nyomdamerénylethez és soha semmiféle gyilkossághoz személy szerint semmi közöm nem volt; ha lett volna, vállalnám a felelősséget s állanék elébe épen én, aki már nem egyszer megmutattam itt, hogy amikor kemény igazságokat akarok mondani, nem búvok el a mentelmi jog védelme alá, hanem akár a nevem alatt irott újságcikkért, akár valamely künn a vidéken elmondott beszédemért vállalom a felelősséget. Minket nem olyan fából faragtak, hogy bármi felelősség elől is kitérnénk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Szóvá tétetett itt az az interpelláció is, amelyet ebben a teremben annak a szerencsétlen fiatal magyar katonának a holtteste fölött mondottam, (Peyer Károly : Aki a maguk izgatásának az áldozata!) a legnemesebb magyar érzés sugallatára, belső parancsszóra, amelyet lehet hogy mások nem értenek meg, amelynek erkölcsi magaslatára lehet hogy sokan nem tudnak felemelkedni, de én kötelességet teljesítettem vele és ezért a kötelességteljesitésért engem gáncs nem érhet. Elég sajnálattal nélkülöztem az önök részéről azt a hiába várt objektivitást, hogy felálljanak mellettem, tudatában azoknak a tényeknek, amelyeket itt épen Rakovszky Iván belügy minister ur állapitott meg, aikről igazán nem állithatják, hogy valami politikai vagy egyéb nexusban áll velem. Mert köszönöm én szépen azt a barátságot, melyet irántam és a mi gyűléseink és politikánk iránt a belügyminister ur tanusit. (Zaj a szélsőhaloldalon. — Propper Sándor : Titkos politikai kéielgésben vannak ! —• Mozgás jobbfelöl.) Ha önök vitatni akarják azt, ami kétségtelenül megállapítható, hogy egy sakterkés volt az az eszköz, amellyel Tremmeí Mátyás meggyilkoltatott, akkor én azt mondom, hogy nekünk, akiknek egyfelől ezer év tapasztalatai, másfelől tudományos kutatások révén volt alkalmunk megismerkedni a talmudi fajjal, ez egészen mellékes kérdés. A zsidóság kezében 6000 év óta rituális eszköz minden eszköz, amellyel a nem zsidó fajtákat pusztíthatja, vagy uralma alá hajthatja, legyen az akár árulás, legyen az akár vesztegetés, akár Eszter-féle női vesztegetés, akár Szamuelly-féle rohamkés. Önök mégis bennünk, speciell bennem látják minden atrocitás értelmi szerzőjét, önök, épen az a faj, amely egész életében, 6000 év óta követ el állandóan atrocitásokat minden keresztény faj ellen. Ezeket óhajtottam az engem ért vádakkal kapcsolatban elmondani. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólni. (Propper Sándor : A brigádok feloszlatásáról lesz sző ?) Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy a mindenki által természetszerűleg elitélt csongrádi gyilkossággal kapcsolatban nekem is igénybe kell vennem pár percre szives türelmüket. (Halljuk ! Bálijuk !) Az ott elfogott tettesek között szerénél egy Piroska nevezetű ember, (Lendvai István : A vöi-öskéket ez érdekli! — Élénk derültség jobbfelöl. — Peyer Károly: Az ilyen zöld megjegyzésre ... — Napv derült né o jobbfelöl és a középen.) aki az első hírekben mindenfelé — a sajtóban, de még itt a Hájban is az egves felszólalók részéről — mint főhadnagy említtetett. Kötelessés'emnek tartom ezt a kérdést a Ház színe előtt tisztázni, ugy, mint ahogy az aktaévi január hó 3-án, csütörtökön. szerű leg és a kihallgatások során bebizonyult. Ez a Piroska mint tartalékos tiszt vonult be a háború alatt. Azelőtt a polgári pályán rajztanár volt. A háború után — illetőleg helyesebben mondva, a kommün bukása után — ténylegesittetett és mint rajztanár az akkori pécsi hadapródiskolában nyert alkalmazást. Mint méltóztatnak tudni, a trianoni békeszerződés értelmében a katonai iskolák megszűntek, polgári internátusokká alakíttattak át azzal a rendeltetéssel, hogy állami tisztviselőknek, elsősorban katonatiszteknek és a megszállott részekről menekülteknek, lehetővé tétessék gyermekeik tisztességes továbbnevelése, ami különben a mai viszonyok között, a tisztviselők sajnálatos anyagi helyzete mellett igazán alig lenne lehetséges. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Mint mondtam, ez a Piroska mint tényleges főhadnagy volt alkalmazva rajztanári minőségben a katonai iskolában. Mikor ezek az iskolák — a trianoni békeszerződés értelmében — polgárosittattak, Piroska — több tiszttel együtt, akik feleslegesekké váltak, — az 1922. évi 50-ik számú Rendeleti Közlönyben nyugállományba helyeztetett. Ez mindenki által ellenőrizhető. Természetszerűleg, mint nyugállományú tiszt ugyanazon helyen, ahol mint katonatiszt volt alkalmazva, a katonaiskolában továbbra is alkalmaztatott mint rajztanár, mert hiszen a polgári rajztanári képesítése megvolt. Mármost folytatólag az történt ezzel a Piroskával, hogy még az 1922. év folyamán áthelyeztetett a budapesti Bocskay-nevelőintézetbe, amely intézetnek ugyanaz a története, mint a volt pécsi hadapródiskolának. Azonban 1923 januárjában — tehát már egy éve — becsületügyi vizsgálat indult meg ellene egy ügyből kifolyólag, — amelyet szintén bátor leszek majd elmondani — és akkor a becsületűgyi vizsgálat tartamára felmentetett a tanári funkció alól, ugyanolyan formában, mint ahogy minden tiszt, aki ellen becsületügyi vizsgálat indul, felmentetik a szolgálata alól, amig^ akár javára, akár kárára a vizsgálat befejezést nem nyer. A vizsgálat Piroska ellen tényleg lefolytattatott és elitéltetésével végződött. A tisztikar ítélete eléggé enyhén hangzott, amennyiben az mondatott ki, hogy a tiszti tekintélyt veszélveztette. Ez annyit jelent, hogy Piroska ezen ítélet következtében fegyelmileg lett volna megbüntetendő. Minthogy azonban a honvédfőoarancsnokság ugy találta, hogy az itélét túlenyhe, az ítéletet megfellebbezte, aminek következtében folyamatba tétetett egy második eljárás, amely az ítélet szigorítását célozta és ame'y eljárás jelenleg is folyamatban van. Hogy ez a Piroska még ma is a Bocskay-nevelointezetben lakik, az természetes dolog. Ebből azonban nem lehet következtetni arra, hogy tényleges főhadnagy-, mert amikor ide áthelyeztetett, természetbeni lakást kapott és amikor megindult ellene a becsületügyi vizsgálat, lakásából nem volt kitehető. Ez természetes is. Mármost, hogy ez a szomorú és sajnálatos eset ne maradjon némi pikantéria nélkül, méltóztassanak megengedni, hogy elmon'djam azt is, hogy mely okból kifolyólag rendeltetett el Piroska ellen a becsületügyi vizsgálat. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a Piroska főhadnaey jegyben járt egy vagyonos csongrádi zsidóleánnyal. (Derültség a szélsőhaloldalon. Felkiáltások : Fajvédelem üzleti alapon! — Peyer Káro^: A zsidó pénz nem büdö,s ! — Halljuk! Halljukt