Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

 nemzetgyűlés 207. ülése 1923. a novellával foglalkozott. Amit ebben a kérdésben mondott, az többé-kevésbé teljesen helytálló és azt hiszem, alig van a nemzetgyűlésnek olyan képviselőtagja, aki azt nem irná alá. Teljes mértékben igazat kell neki adni a javaslattal szemben elfoglalt kritikájának. Azonban súlyos hibája Gaal Gaston igen t. képviselő urnák, hogy ő, akiről nemzetgyűlési egész működése alatt, amióta együtt dolgozunk és munkálkodunk vele, azt láttuk, hogy tárgyi kérdésekben egyike a nemzetgyűlés legalaposabb embereinek, aki a legalaposabban foglalkozik az idekerülő egyes törvényjavaslatokkal, társadalomtudományi kérdésekben vagy teljesen elfogult, vagy teljesen elvakult, vagy pedig ezekkel a kérdésekkel egyáltalán nem is foglalkozott, talán érzéke sincs hozzá. Ezt sajnálattal kell megállapítani, mert csak igy tudom megérteni az ő részéről, aki, mint előbb emiitettem, egyébként nagyon képzett, értékes és a tárggyal foglalkozó ember, azt a valósággal megdöbbentő képet, amelyet itt délelőtt mutatott, amikor pl. a szocializmusról, a szociáldemokrata elvekről és arról a bizonyos földosztásról beszélt, amelyet kivüle a nemzetgyűlésen, azt hiszem, ma már senki sem liangoztat, mert ma, 1923. év végén már senki sincs az országban, senki sem olyan botor, hogy ilyen módon kivárnia foglalkozni a szocializmussal és a szociáldemokrácia tanaival. Ma már tisztában kell lenni azzal mindenkinek, aki valamely fórumon megjelenik és kritika tárgyává tesz egyes dolgukat, hogy ezt a kérdést olyan modorban, mint ahogyan Gaal Gaston t. képviselő ur elintézte, kéthoidas földosztással elintézni nem lehet. Ez semmiféle pártnak, legkevésbé a szociáldemokratapártnak nincs programmjában és nem kellett volna többet tenni, mint a párt programmját kézbe venni, egy-két órát szentelni erre és akkor belátta volna, hogy sokkal távolabb áll a szociáldemokrácia attól az eszmétől, amelyet Gaal Gaston képviselő ur itt a délelőtt folyamán emiitett. Klárik Ferenc: Tudta is ő azt! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés ! E kitérés után magával a törvényjavaslattal kivánok foglalkozni s amikor kritika tárgyává teszem a törvényjavaslatot, szigorúan alkalmazkodni akarok ahhoz a hármas felosztáshoz, amelyet a novella indokolása is magában foglal, mint olyan hármas felosztást, amelynek alapján készült ez a novella, s amely alapelveket itt e novellában lefektetni és érvényre juttatni kivántak. Az indokolás szerint e novellának egyik célja az. hogy a törvényjavaslat hézagait pótolja, másik célja, hogy a félreértett vagy homályos kitételeknekmegfelelő értelmet adjon, harmadik célja pedig a végrehajtás gyorsítása. Ha szigorúan alkalmazkodunk és szigorúan ragaszkodunk ehhez a hármas felosztáshoz, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy maga a novella nem tartja be ezt a hármas felosztást és egyáltalában nem felel meg annak a várakozásnak, amelyet e novella állandó sürgetése és állandó napirenden tartása méltán felkeltett és egyáltalában sem nem pótolja a törvény hézagait, sem nem ad helyes kiegészítő magyarázatot azokról a kérdésekről, azokról a hézagokról, amelyek az eredeti alaptörvényben bennfoglaltatnak és észlelhetők, s még kevésbé jut a novella odáig, hogy a törvény eddigi lassú, sikertelen végrehajtását gyorsítaná, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is lehet ez másképen egy olyan törvényjavaslatnál, amely magában az indokolásában ugyancsak hangoztatja azt, hogy ez a javaslat szigorúan szem előtt kivánta tartani azt a meggondolt mérsékletet és óvatosságot, amelyet a magántulajdon alapelveinek figyelembe vétele méltán évi december 13-án, csütörtökön. 29 megkövetel. Hát, ha a magántulajdonnál a meggondolt mérsékletet és az óvatosságot kivánjuk figyelembe venni és ennek a meggondolt mérsékletnek és óvatosságnak szem előtt tartásával akarjuk ezt a törvényjavaslatot végrehajtani, akkor megint csak oda fogunk ju'ni, ahová jutottunk az alaptörvénnyel : itt megint el fog sikkadni a végrehajtás során az egész novella és a közvélemény égetően és sürgetően fog fellépni és hangoztatni fogja egy ujabb novella megalkotásának szükségét ; nemhogy le került volna ezzel a novellával a napirendről ez a kérdés, nemhogy a gyakorlati megvalósulás felé haladt volna, hanem odáig jutottunk ; hogy egy olyan ujabb novella kisürgetése lesz állandóan a nemzetgyűlés napirendjén, amely egy becsületes, demokratikus földreform megalkotását lesz hivatva előmozditani. Ugy vagyunk ezzel az egész földreformkérdéssel és ezzel a meggondolt, bölcs mérséklettel és óvatossággal, ahogyan bizonyos vénkisaszszony volt a pincsikutyájával, aki, félve és tartva attól, hogyha egyszerre vágják le pincsikutyájának farkát, akkor az roppant fájdalmat okoz neki, inkább annak a bölcs mérsékletnek álláspontjára helyezkedett és azt az utasítást adta, hogy ne egyszerre vágják le az egészet, hanem centiméterenként faragják le, mert akkor kevésbé fáj. (Derültség. Zaj jobbfelől. Felkiáltások : Valami ujabb viccet!) Ezt a kérdést is egyszerre kell nekünk megoldani. Meg kell oldani, de nem ugy, ahogyan manapság kívánják megoldani, hanem egy becsületes, demokratikus földreformmal, azért, hogy ezzel a kérdéssel egyszersmindenkorra végezzünk, hogy aztán a nyugodt termelési rendszer megkezdődhessék ebben az országban. Amikor pedig ezt megállapítom és leszegezem, akkor szóvá kell tennem még azt is, amit az előttem felszólalt képviselőtársaim közül többen itt szóvá tettek: a magántulajdon szentségét, amelyről olyan sokan vitatkoztak és amelyet olyan sokan védtek ezen a nemzetgyűlésen. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egy sajátságos kép alakult itt ki a magántulaidon szentségéről. Majdnem mindenki fellépett a magántulajdon szentségének védőjéül akkor, amikor tisztában van azzal, hogy ezt a kérdést. — a földbirtok helyesebb megoszlásának kérdését — anélkül hogy a magántulajdon szentségébe bizonyos mértékig bele ne vágnánk, megoldani egyáltalában nem lehet. (Egy hang jobbfelől: Dehogy nem!) De elfelejtik azok, akik olyan élénken védrí a magántulajdon szentségét, hogy nemcsak a földbirtokmegosztás kérdésénél nyúlt bele és nyúl bele a magántulajdon sokat vitatott és féltett szentségébe az állam keze, hanem belenyúl csaknem minden egyes törvényével, és különösen belenyúlt közvetlen vonatkozásaival maga a háború, amely minden egyes dolgával érintette a magántulajdon szentségét. B. Podmaniczky Endre : Nagyon rossz fiskális ! Györki Imre ; Belenyúlt, ismétlem, a háború a magántulajdonba, annak minden vonatkozásába ; belenyúlt nemcsak akkor, amikor az állam megszabta a háború alatt az egyes ember élelmiszerporcióját is, hanem amikor bizonyos tekintetben korlátozta magát az emberi életet a háború folyamán, s belenyúlt akkor, amikor felhívást bocsátott ki a bevonulásra és a kötelező katonáskodást léptette életbe s a harcba vitte és feláldozta az emberi életet. Hát, van-e szentebb magántulajdon, mint az emberi élet ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát van-e valami szentebb magántulajdon, mint az emberi élet, van-e, amit jobban kellene védeni és erősebben kellene körülbástyázni,