Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. gen ül már!) még mindig- nem akar előrehaladni s hogy az Eskütt-íigynek tárgyalásra való niegérése még mindig késik. (Pikler Emil: Somogyi gyilkosaival mi van?) Késik sok minden ezenkívül, késik Héjjas Iván felelősségrevonása (ügy van! a szélsőbaloldalon.) nemcsak azért, hogy egy napon lázadó fellépésével, ellenállhatatlan fenyegetésével, hogy az alföldi brigádot mozgósítja és behozza a kormány ellen, eltávolította Simonyi-Semadam Sándort a minister elnöki székből, hanem késik többszörös toborzásai miatt is a bűnvádi eljárás megindítása. Most is azt látjuk, hogy amikor már végre a bűnöknek mégis nagyobb akusztikájuk van, mindenkit letartóztatnak, az eszközök ellen eljárnak, megteszik a kötelességüket, a fő mozgatók ellen azonban, az alföldi brigád vezetője ellen, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) akinek végrehajtó közegei voltak a csongrádi gyilkosok, nem mozdul meg semmiféle hatalom a világon. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Ugyanezt az egyenlőtlenséget, ezt az igazságtalanságot, ezt a pártOiS eljárást látjuk az úgynevezett ébredő sajtóval, a kalandorok sajtójával szemben is. Hiába van rendőr, hiába van ügyélsz, hiába van biró, azért ez a sajtó képtelenül izgat olyan hangon, amelyhez fogható nem tudom melyi forradalmi ország melyik forradalmi sajtójában sem volt. (Kállay Tamás: 1918-ban volt! — Halász Móric: 1919-ben is volt! — Peyer Károly: Mi közük maguknak ahhoz? Jogrendet akarnak! Azt ígérték! — Egy kanig jobb felől: Sajnos, mi érezzük a bőrünkön. — Kállay Tamás : Kérem, rám ne kiabáljon! Kikérem magamnak! Én emlékszem arra, hogy 1918-ban volt ilyen izgatás! — Pikler Emil: Ilyen nem volt! Egy bombát sem dobtak akkor! Egyetlenegyet sem! Ártatlan cselédleányokat nem gyilkoltak meg! — Kállay Tamás: Alábbvaló volt! Tisza István meggyilkolása is ennek volt a következménye! — Zaj.) Elnök: Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kállay Tamás képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Vázsonyi Vilmos: Egyik _gazság nem menti a másik gazságot! — Kállay Tamás: Nem mondottam! Elitélem ép ugy ezt is! •— Esztergályos János: Jól áll önöknek a gazság védése ! — Kállay Tamás : Nem szoktam védeni gazság'okat!) Rupert Rezső: Kénytelen vagyok megállapítani én, aki azt az időt magam is átéltem és aki olvastam a vörös sajtót, hogy a vörös sajtó aljasságban alatta maradt ennek a sajtónak. (Propper Sándor: Jó kis fehér bolsevizmus! — Horváth Zoltán: Az is gazemberség volt, meg ez is az! — Meskó Zoltán: Nem is volt pince ebben a parlamentben !) így érthető meg, hogy mig az úgynevezett ébredő sajtónak egészen külön sajtószabadsága van egészen a fékteleiiségig, addig a másik sajtónak:, az ellenzéki sajtónak, a cenzúra, a lapbetiltás és az elkobzás Damokles-kardja lóg örökké a feje felett. így érthető meg ebben az atmoszférában, hogy a kormány ezeket az embereket és ezeknek" cselekedeteit támogatásul elfogadta, hogy bírói megítélésben is más az, ha valamely igen súlvos büntetendő cselekményt az ébredő sajtóban követnek el, mert akkor arra, bármilyen súlvos legyen is az, — mint sokszor tapasztaltuk — egynapi fogház, 2000 K, vagy 10.000 K, ellenben az ellenzéki sajtó ártatlan élcelődésére, tréfálkozására (EUenmondások jobbfelol.) egyévi börtön a felelet. Vanczák János t. képviselőévi január hó 3-án, csütörtökön. 323 társunkat, akit mindannyian ismerünk, — és tanúul hívom a t. túloldalt is, hogy vájjon a t. túloldal is nem jólelkű, becsületes, mérsékelt gondolkodású embernek tartja-e — elitélték egyévi börtönre izgatásért, azért, mert mint felelős szerkesztőnek vállalnia kellett egy cikkért a felelősséget, egy ártatlan, tréfálkozó cikkért, amelyben az volt, hogy a cikk irója szatirikusán felszólította a munkásságot, hogy ezentúl ne egyék pulykapecsenyét. Ennek előzménye az volt ugyanis, hogy a városi törvényhatóság közgyűlésén egy Baránszky nevű ember (Egy hang jobbfelol : Jó fajmagyar !) felpanaszolta, hogy a munkásoknak milyen jó dolguk van most, libapecsenyéből élnek. Most, hogy erre válaszul ártatlan persziflázsnak szánva, megjelent egy kis szatirikus cikk, egyévi börtön járt érte. Ugyanebben az időben egy sokkal ártalmasabb, valójában gyűlölettől izzó, demagóg, vértől csepegő cikk jelent meg az ébredő «ajtóban Kádár Lehel tollából »A pesti jogrend« alcím alatt. Ezt a'Kádár Lehelt felmentették, mert azzal védekezett, — se védekezését elfogadta a biróság — hogy nem volt komoly cikk, csak élcelődés. (Farkas István: Ez a magyar biróság!) A magam praxisából is felemlíthetek egy nagyon kiáltó esetet. Méltóztatnak még emlékezni öles plakátra, amelyet az első nemzetgyűlés feloszlatása után az Ébredők Egyesülete ragasztott ki s amelyen a magyar ellenzék olyan kiválóságai is, mint például Giesswein Sándor, hazaárulóknak nyilváníttattak, a legsúlyosabb rágalmakkal illettettek. Akkor én vállaltam azt a feladatot, mert másnak nem volt hozzá kedve, hogy e pinkát miatt feljelentést tettem, amely feljelentésnek a vége, következménye mindössze csak annyi lett, hogy a. plakátért felelős egyéneket elitélték 2000 koronára. Ezt a plakátot olvasta az egész ország, abban fokozott nyilvánossággal tétettek közzé és szórattak szét a rágalmak; olvasták kisgyermekeink, üldözésben is részesültek miattunk, és ezért járt 2000 korona büntetés, mig más ártatlan kritikákért, persziflázsokért, amelyek a liberális sajtóban jelentek meg, hónapokra, sőt évekre terjedő büntetéseket szabnak líi. (Vanczák János: Három és fél év egy vezércikk!) Ez nem a biróság megtámadása és kritikája akar lenni, csak azé az egy-két tanácsé, azé a, Töreky- és Seszták-tanácsé, amelytől olyan Ítéletek kerülnek ki, amelyek a törvénnyel ellentétben egyszerűen azt mondják egy felekezetre, hogy az nem felekezet, hanem faj. Azokról a bíróságokról van szó — hála Isten, hogy kevesen vannak, — amelyek ékszereket fogadnak el a törvény ellenére óvadék gyanánt, holott a Btkv. 156. §-a világosan megmondja, hogy kaucióként csak óvadékképes értékpapír vagy pedig jelzálogbiztositék fogadható el. Én azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy mi hazug fikciókba ne burkolózzunk bele, elérkezett az ideje annak, hogy ne álljon fel soraink közül senki és ne utasítsa vissza a biróság ellen való támadást, mert ezekre a támadásokra épen a tisztességes bíróságoknak van szükségük. Méltóztassanak elhinni — tessék szétnézni birói körökben, — a birák maguk is megrendülve, megdöbbenéssel veszik tudomásul a kiáltó aránytalanságokat mutató Ítélkezéseket, amilyeneket e két szomorú hírességre vergődött tanács, a Töreky- és Seszták-tanács és még egynehány tanács produkál. Szomorúan kell látnunk, hogy a büntetőtörvénykönyv most már nem a bűnösök üldözésére szolgál fegyverül, hanem az ártatlanok, a becsület&s einbe-