Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

324 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. vek üldözésére használtatik fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden országban a pusztulás szimptomája, az elpusztulás kezdete az, amikor eg-yszerre konstatálni kell, hogy a börtön a^ becsületes emberek lakóhelye. (Far­kas István: Ékszerarinister ur! — Rothenstein Mór : Igazságügyminister, mint politikai meg­bízott!) Én kérem, a t. minister urat, hogy ő maga is ismerje ezt be. Az ő személyével szem­ben szivesen teszek kivételt, mert nem akarom, hogy mindenért ő legyen felelős. Hiszen bele­dobva emberek és viszonyok közé, talán az ő keze is meg volt kötve. De most, amikor a fel­eszmélésnek, a lelkiismeret vizsgálatának órája elérkezett, nem szabad megengedni a minister urnák, hogy felálljon itt bárki is és gyerekesen tiltakozzék az ellen, mintha A^alaki a bíróságot támadta volna meg. Az igazságügyminister ur­nák is be kell látnia, hogy arról kell gondos­kodni, hogy a bíróságok megtámadhatók ne le­gyenek; erről pedig ugy gondoskodhatunk, ha azok a törvény szerint és pártatlanul Ítélkez­nek, ( Ugy van! half elöl.) mert semmi sincs meg­rendítőbb, semmi sincs, ami egy államot, egy társadalmat alapjaiban jobban megingatna, mintha a bíróság a pártos Ítélkezések ideje el­érkezett. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbal­oldalon.) Ezek az idők olyanok voltak hogy a tisztes­séges emberek — épen a legbecsületesebbek, — kénytelenek voltak megbotlaui, mert azon az egyenes utón, amelyen eddig jártak, mindunta­lan egy-egy göröngybe, szemétdombba, vagy nem tudom miféle akadályba ütköztek, amely­ben meg lehetett botlani azoknak, akik tisztes­séges utón jártak. így történt, hogy egy-egy ilyen szemétdombban megbotolva, magáról el­feledkezve, elszabadult idegekkel, egy-egy tisz­tességes ember tollához nyúlt és irt olyan erő­sen, ahogyan irt, irt a törvény betűibe beleütköző módon. Ezek azonban csak áldozatok. A Szász Zoltánok, a Szabó Dezsők, a Veér Imrék, a Sza­kaszicsok, a Teleki Gézák mind áldozatok, mert az ő egyenes útjukon, amelyen megszokták, hogy járjanak, egy-egy szemétdombot találtak, abban megbotlottak és kénytelenek voltak le­térni az egyenes útról. (Propper Sándor: Ma­holnap tisztesség lesz börtönben ülni! — Nagy Emil igazságügyminister: Miért jönnek akkor kegyelmi kérvényekkel?) Mégis csak szomorú az, hogy emberek, akik, hogyha rend van, ha itt becsület, törvény és erkölcs uralkodik, sohasem juthattak volna abba a helyzetbe, hogy bíróság elé kerültek volna, — mondom, mégis csak bor­zasztó, hogy emberek, akik nem arra születtek, hogy felettük a büntetőtörvénykönyv lógjon, ilyen körülmények között börtönbe kerülhetnek. Végre fel kell ismerni, hogy az atmoszférában, a viszonyokban van a hiba, és azokon kell vál­toztatni, nem pedig a börtönt felavatni a tisz­tességes emberek lakóhelyévé. Mert maholnap csakugyan a tisztességes emberek lakóhelye lesz a börtönből. Ebben az atmoszférában, amelynek fűté­séhez semmiképen sem akarok hozzájárulni, de amelyért most, amikor ütött az igazság­tevés órája, — bármennyire szeretnék is ro­konszenvből másképen nyilatkozni, — (mégis az igazságügyminister urat kell felelőssé ten­nem, mondom, ebben az atmoszférában lehet­séges az, ami például az Ulain-ügyben is történt. Mindenki, aki jogász, tisztában van annak a cselekménynek horderejével, amelyet Ulain és társai elkövettek. Tisztában van azzal, hogy az. a cselekmény a társadalmi rend vé­delméről szóló törvény első szakasza szerint a évi január hó 3-án, csütörtökön. • börtönnel büntetendő cselekmények közé tar­tozik. Tisztában van azzal ma már minden jogász, hogy a Btkv. 156. és 157. §-a tulajdon­képen nincs is érvényben, az abrogáltatott, mert azok a cselekmények, amelyek abban meg vannak irva, az 1921 : III. te. 1. §-a sze­rint egyenlők, azonosak azzal, mintha valaki a törvény, az állam, vagy társadalmi rend fel­forgatására vállalkozik, vagy e célra mozgal­mat indít. Mégis mit látunk! Abban a vád­iratban, amelyből a terhelő bizonyitékok hiányzanak, amelyben Seybold fontos tanú­vallomására sem történik hivatkozás: valósá­gos himnusz és dicséret van Ulain mellett. Azt látjuk, hogy ez a vádirat a Btk. 156. §-ára támaszkodik, csak azért, hogy Ulaint és társait gonoszságukért, amelynek elkövetése közben nem riadtak volna vissza attól, hogy itt vére­sen felforgassák a rendet, cél látszik ki, hogy Ulain Ferenc pár napos államjfogház­zal szabadulhasson meg tettének következmé­nyeitől. Nincs másként, minthogy megalkud­tak vele, mert mikor mi itt a kormány mellé állunk, áthatva annak fontosságától, hogy ez­úttal a kormány mellett van a helyünk, ame­lyet támogatnunk kell abban a törekvésében, hogy ezt a veszedelmes társaságot ártalmat­lanná tegye, annak cselekedeteit megtorolja, hogy elrettentsen mindenkit ilyen vállalkozá­soktól: akkor Ulain Ferenc barátai, amikor ide átkísérték Ulain Ferencet, odamondották neki igen hangosan és célzó módon, hogy mi is meg­halljuk: Ne búsulj, Franci, nemsokára kisza­badítunk. (Propper Sándor: Be is váltották Ígéretüket!) Beváltották és pedig törvény­ellenesen (Lendvai István: Éljen Prónay Pál! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Szótartó ember Prónay Pál!) azért, mert az ügvészség kötelességét megszegte, úgyhogy egy faJA^édő képviselőtársunk mehetett egy társaságba örömmel hirdetni: kiszabadítottuk a Francit! (Lendvai István: De fáj ez! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Létai Ernő : Nem ez fáj, hanem a törvénysértés!) Szabad volt-e ez, volt-e erre törvényes mód 1 ? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Volt lelki közösség- a gyilkosok és a kormány kö­zött? — Pikler Emil: Mi van a megváltó kézi­gránátokkal! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Létay Ernő közbeszól. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Létay Ernő kép­viselő urat kérem, ne méltóztassék párbeszédet folytatni. (Zaj.) Csendet kérek! Rupert Rezső: Itt szeretném a t. minister ­elnök urnák figyelmébe ajánlani, (Zaj a bal­és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.), bogy mi megy végbe az önök háta mögött. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, kértviselő urak! (Zsirkav János közbeszól. — Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi lesz a Tűzzel ? Gyújto­gató tüzilegény!) Rupert Rezső: Ez a kiszabadulás teljesen törvényellenes és a birói gyakorlattal is ellen­kező volt. Méltóztatnak tudni, hogy a kir. ítélőtábla már állást foglalt az Ulain-ügyben. A kir. ítélőtábla előtt már szó volt a kaució megajánlásáról és a kir. ítélőtábla kimondotta, hogy ezeket az embereket kaució mellett sem lehet szabadlábra helyezni. Res judicata-vá vált tehát egy időre a dolog. Igaz, hogy a törvény módot ad a vádlottnak arra, hogy újból és újból megkísérelje azt, hogy szabad­lábra helyezzék, de az eddigi gyakorlat szerint pár napon belül a bíróságok nem szoktak i homlokegyenest ellenkező álláspontra helyez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom