Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-214
310 A nemzetgyűlés 214. ülése 1.923. évi december hó 21-én, pénteken. urnák, Budapest. Szaktársaim biztatására nyugodtan és bizalommal fordulhatok a képviselő úrhoz, hogy következő panaszomat és kérésemet előadjam. Fiam, — itt következik a név, egyelőre nem mondom meg ki az — aki a helybeli felsőkereskedelmi iskolában érettségi bizonyítványt nyert, tavaly a sorozás alkalmával alkalmasnak találtatott . . . (Farkas István : Mi az, hogy sorozás? Nincs sorozás !) 1923 szeptember 3-án a nagykanizsai 6. honvédgyalogezredhez bevonult és ott a 8. századhoz lett beosztva. Felettesei, tisztek, altisztek, épugy a legénység a legszebben, a legjobban, leghumánusabban bántak vele — de a bevonult többi zsidó fiukkal is — addig az ideig, annig a budapesti Lázár-kávéházbeli szerencsétlen eset nem történt. Mihelyt A Nép-ben az uszitó cikk megjelent, rrár másnap a kaszárnyákban napiparancs jelent meg, amely szerint ez a cikk szórói-szóra a legénységnek felolvasandó és ennek szellemében a legénység kioktatandó. (Zaj balfelöl. — Vanczák János : Politizálnak a hadsereggel S Mi lesz vele?) Hogy milyen hatása és következménye volt ennek az átkos napiparancsnak, azt lehetetlen leírni. A zsidó fiukat a bevonulásuk óta nemcsak hogy nem bántották, sőt lehet mondani, hogy a szokásos kiképzés nehézségeitől eltekintve, az egész kaszárnyában ideálisan szép volt az életük és harmonikus együttélésük a keresztény katonákkal. Soha nem lehetett »zsidó« vagy egyéb bántó szót hallani. És most a napiparancs óta a szegény zsidó fiuk ki vannak szolgáltatva az altisztek és a legénység brutális bánásmódjának, a tisztek semmiről sem akarnak hallani, semmiről se akarnak tudni, szóba sem állanak a zsidó fiukkal. A napiparancs óta kora reggeltől késő estig a kaszárnyában nem lehet mást hallani, mint »büdös zsidó !« — »Kell sakterkés?« — »Kell keresztény vér?« — és a legdurvább, legnehezebb, legpiszkosabb munkákra lesznek napról-napra a zsidó fiuk kirendelve és ott a legtrágárabb, legsértőbb szavakkal illetik őket. Nagyságos képviselő ur, nemcsak fiam, hanem a többi szegény agyonsanyargatott zsidó fiu érdekében és "ezek szülei nevében is könyörgök, kérve kérem, mentse meg őket a további szenvedéstől. Nagyon is kicsi vagyok ahhoz, hogy nagyságodnak tanácsot adjak, de az ön bölcsessége meg fogja találni a kellő utat az orvoslásra. Amidőn kérve kérem a leggyorsabb eljárást, fogadja képviselő ur egy aggódó apának leghálásabb köszönetét.« (Peyer Károly : Mi lesz azzal a parancsnokkal, aki ilyen napiparancsot ad ki? — Propper Sándor : Politizál a hadsereg !) Távol áll tőlem, mintha az egész hadsereget bántani, vagy a tisztikart felelőssé akarnám tenni ezért a napiparancsért, de sajnálom, hogy nincs jelen a honvédelmi minister ur, mert megkérdezném tőle, megengedhetőnek tartja-e, hogy katonák ellen, akiket besoroztak, nem tudom ugyan milyen alapon, de besoroztak, (Peyer Károly : Az egész országban soroznak !), ha zsidó fiukat alkalmasnak tartanak arra, hogy katonák legyenek, megengedhető-e, hogy napiparancsban egyenesen felbujtassák a legénységet arra, hogy ezeket verjék és kínozzák ! Nagyon veszélyes dolog ezt a szellemet elhinteni V hadseregben. Épen tegnapelőtt történt meg, hogy Budapesten ugyancsak katonák most már keresztény fiukat bántalmaztak. Három keresztény fiu, szegény szülők gyermeke, betlehemes ruhában végigment az Ullői-uton, ugy látszik a katonák zsidóknak nézték őket, bár betlehemes ruhában voltak, nekikestek és az egyik fiút oly súlyosan bántalmazták, hogy fejét is beverték, úgyhogy a Fehér Kereszt gyermekkórházba kellett szállitani. Nem akarok ebből semmi következtetést levonni, de ha a ministerelnök ur a külföldön azt mondja, hogy itt konszolidáció, rend van, hogy ez az ország hitelképes, akkor legyen szives gondoskodni arról, hogy ilyen dolgok ne történjenek. Hiszen a kommün bukása után az első néhány hónapban az akkori közfelfogás (Propper Sándor : Nem volt közfelfogás !) és lélektani állapot mellett ez még talán érthető volt, ha nem is megbocsátható, de négy és fél esztendő után ezeknek a dolgoknak véget kell vetni annál inkább, mert ha meg akarjuk állapítani a történelmi felelősséget, hogy miért jutottunk idáig, miért volt egyáltalán bolsevizmus, akkor ne tessék azt mondani, hogy Kun Béla egyedül felelős a bolsevizmusért. Kun Béla maga is csak okozat volt, az okot sokkal távolabb, visszafelé kell keresni . . . (Peyer Károly: A háború megszűnése okozta 1) az okot az 1914. évi nyári hónapokban kell keresni, amikor a bécsi Ballplatz boszorkánykonyhájában és a berlini Wilhelmstrassen a nagy stratégák és államférfiak kispekulálták a háborút. Hiszen Konrád emlékirataiból ismerjük a dolgot és egészen tisztán áll előttünk a helyzet, mily könnyelműen, milyen vérlázitóan gyalázatos felületességgel csinálták a dolgokat. Ugyanannak a megbolondult Ludendorfnak, aki most Németországban lakat mögött ül, mert egy konzervatív jobboldali kormány lecsukatta ezl a bolondot, akiről Delbrück, a nagy német iró azt irta : »Verrückter Kadett« ugyanennek a verrückter Kadettnek kezébe volt letéve a központi hatalmak derék családos és fiatal emberei százezreinek élete. Ez csinálta a stratégiai terveket, ez veszitette el a háborút és vitte mészárszékre az embereket. A bolsevizmus okát tehát sokkal messzebb visszafelé tessék keresni, nem 1919 március 21-ében. Azt mondja egy^ régi latin közmondás, hogy r a halottakról vagy jót mondjunk, vagy semmit sem. Nem mondhatnám, hogy nem tekintem gróf Tisza István volt magyar ministerelnököt, mint embert, mint családapát bátor férfiúnak. Ezt az elismerést nem tagadhatom meg tőle, hiszen ő tényleg vértanuja volt meggyőződésének, bátran halt meg mint férf ; . Puritán ember is volt a maga személyére nézve. Nem akarom tehát az emlékét semmivel sem megbántani. De ha politikáját tekintem, akkor az általa követett rendszerben, a munkapárti rendszerben látom már a bolsevizmus csiráit. Nagyon sajnálom, de a Tisza-kultuszt űzőknek arra a legendájára, hogy Tisza ellenezte a háborút, szóval, hogy Károlyi Mihálynak nem volt igaza akkor, amikor Tisza Istvánt ebből a c zempontból támadta, bátor leszek itt hatalmas dokumentumokkal szolgálni. Nem szívesen foglalkozom ezzel, de borzasztó ellensége vagyok a történelemhamisitásnak. Az én igazságérzetem nem tűri meg azt, hogy a Pester Lloyd vezércikkekben és" más egyéb orgánumok s más egy 7 éb körök itt egyes embereket teg\ T enek felelőssé az összeomlásért és a következményiekért s ugy állítsák be Tisza
