Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

À nemzetgyűlés 214. ülése 1923. Istvánt, mint aki mndérről nem tehet és a háborúról sem tehet. T. Nemzetgyűlés ! A német összeomlás után az akkori német kormány Kari Kautsky-t megbízta azzal, hogy a német külügyi hivatal egész dossier-ját tanulmányozza át, különösen azokat az aktákat, amelyek a háború kitörését megelőzték az 1914. évi nyári hónapokban, Ferenc Ferdinánd főherceg megöletése után. Akkor megtalálták többek között Tschirschky volt bécsi német nagykövetnek egy táviratát, amelyet BethmannHollweg kancellárhoz július 14-én intézett, tehát két héttel a háború kitörése előtt. Azt mondja (olvassa) : »Graf Tisza suchte mich heute nach seiner Besprechung mit dem Grafen Berchtold auf. Der Graf sagte, er sei bisher stets derjenige gewesen, der zur Vorsicht gemahnt habe, aber jeder Tag habe ihn nach der Richtung hin mehr bestärkt, dass die Monarchie zu einem energischen Entschluss kommen müsse, um ihre Lebenskraft zu beweisen und den unhaltbaren Zuständen im Südosten ein Ende zu machen. Die Sprache der serbischen Presse und der serbischen Diplomaten seien in ihrer Anmassung geradezu unerträglich.« »Ich habe mich schwer entschlossen«, meinte der Minister, »zum Kriege zu raten, bin aber jetzt fest von dessen Notwendigkeit überzeugt und ich werde mit aller Kraft für die Grösse der Monarchie einstehen !« lisza István tehát július 14-én ezt mondta Tschirschkynek, a német nagykövetnek Bécsben, hogy ő most is tanácsolja a háborút és minden erejével helyt fog állani a monarchiáért, amit az ő háborúban követeti politikája bizonyit is. De egy későbbi akta is van itt, ahol Tschiischky már levélben tttt jelentést a német kancellárnak július 14-én, ahol azt mondja (olvassa) : »Nachdem mich Graf Tisza verlassen hatte, bat Graf Berchlold mich zu sich, um mir seinerseits das Ergebnis der heutigen Besprechung mitzuteilen. Zu seiner grossen Freude sei allseitige Übereinstimmung über den Tenor der an Serbien zu übergebenden Note erzielt worden. Graf Tisza sei seiner, des Ministers Auffassung in erfreulicher Weise entgegengekommen und habe sogar in manche Punkte eine Verschärfung hin eingebracht

.« Szóval még egy élesebb szöveget — ugy látszik, az ultimátumra vonatkozik ez — ajánlott gróf Tisza István. Anélkül tehát, hogy a halott emlékét megbántani akarnám, mert az ő egyéni kvalitásait elismerem, szóvá kell tennem, hogy a háborús felelősséget, azonkivül az összeomlásért való felelősséget itt egy társaság gróf Károlyi Mihályra és társaira akarja háritani, holott, ha igazságosak akarunk lenni, mindannyian bünös~k, ahányan itt vannak ; az ország nem ismerte fel akkor helyzetét, mert én nem átallom bevallani : bár nekünk is lett volna egy Masarykunk a háború kitörése alkalmával, aki a magyar nemzet érdekében a külföldön ofyan propagandát csinált volna, mint amilyent Masaryk csinált a cseh nemzet érdekében ; s ha Károlyinak volt bűne és hibája, az az volt, hogy ő tényleg hazajött és nem maradt künn s nem vállalkozott Masaryk szerepére, mert akkor Magyarország talán ma másképen nézne ki, mint ahogyan kinéz. T. Nemzetgyűlés ! Én kellemetlen dolgokat évi december hó 21-én, pénteken. 311 mondottam ma, beismerem. De utóvégre is tisztázni kell a dolgokat és a kétszinüsködés politikáját le kell járatni. Erre a feladatra vállalkoztam én ma. Ami most már a kormány gazdasági politikáját illeti, erről is nagyon szomorú dolgokat lehetne elmondani. Én azonban csak egy témára akarok szorítkozni, hiszen a beszédre szánt idő nemsokára lejár. Amit például itt a kormány sub titulo iparvédelem csinál, az olyan hallatlan megkárosítása az ország fogyasztó tömegeinek, ami párját ritkítja talán egész Európában. Mert én iparvédelem alatt nemcsak néhány nagyiparos védelmét értein, hanem a kisipar védelmét is és minden ember védelmét, aki iparral foglalkozik. Malmost tessék megkérdezni a kisiparosokat, azokat a kis cipészeket, azokat a kis asztalosokat, azokat a kis szabókat, hogy ők érzik-e a kormány gondoskodását. Épen ma volt alkalmam egy cipésszel beszélni, aki panaszkodott arról, hogy a bőrkar teli árpolitikájába a kormány nem szól bele, hogy olyan árakat diktál, amivel lehetetlenné teszi a készbőrbehozatalt a külföldről, vagy pedig olyan magas vámokkal sújtja a behozatalt, hogy az itteni bőrkarteFnek nem lehet konkurrenciát csinálni. T. i. én cipőt akartam rendelni és nagyon magas árt mondott nekem a cipész ; amikor én ezt sokaltam, azt felelte : »én erről nem tehetek« és megmutatta nekem az árjegyzéket. Hát kinek az érdeke ez ? (Temesváry Imre : Tökéletesen igaza van !) Örömmel látom, hogy Temesváry képviselő ur helyeslőleg bólint, tehát megértjük egymást. A képviselő ur kormánypárti képviselő. Miért nem figyelmezteti a szakministereket erre a lehetetlen állapotra ? Én megteszem, ha valaki nekem panaszkodik ; sokszor fenj ártani a kereskedelemügyi és a pénzügyministeriumokban s igyekeztem objektíve megmagyarázni szerény képességeimmel az uraknak, hogy milyen helytelen, hogy gazdagítják a Goldbergereket, a Krammereket, akik milliárdokat vágnak zsebre. Előnye-e ez a kincstárnak és az országnak ? Nemcsak kincstári politikát kell csinálni és nemcsak olyat, amely a nagyiparnak és helyesebben nem is a nagyiparnak, csak néhány nagyiparosnak válik hasznára, hanem olyat, amely a tömegeknek, a fogyasztóknak, a kisiparosoknak is jó. Azt ígérték a kommün bukása után, hogy a keresztény Magyarországot boldogítani akarják és akkor azt látjuk, hogy a gazdag zsidókból főtanácsosokat csinálnak s privilégiumokat adnak nagy zsidó gyárosoknak. A kormánynak olyan gazdasági politikát kell csinálni, amely a nép összességének és nem sak néhány kiváltságosnak jó. A textilcikkeket, a tarkán szőtt árukat, kanavászt, gyolcsot, kékfestő szöveteket, amelyekre

1 a dolgozó népnek, a kisgazda-embereknek, a munkásnak szüksége van, — meggyőződtem róla és megcsináltam a kalkulációkat — ha Csehországból vagy Német-Ausztriából hozzuk be és ezeket a cikkeket a magas vám ellenére 30 százalékkal olcsóbban lehetne odaadni a kiskereskedőknek, a fogyasztóknak, ha a behozatalt megengednék olyan mértékben, ahogyan szükséges s itt nem csinálnának kivételeket s nem adnának privilégiumokat a Goldbergereknek és Krammereknek. (Drozdy Győző : A deviza szempont-