Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

À nemzetgyűlés 214. ülése 1923. évi december hó 21-én, pénteken. 303 talni, hogy az ilyen kedvezmények csak egy biztos termékre vezetnek, a korrupcióra. A felhatalmazási törvényjavaslat minden oldalon a legmesszebbmenő takarékosságot helyezi kilátásba. Ehhez a takarékossághoz egy ut van, a bürokráciának az állami életből való gyökeres és teljes kiirtása. (Helyeslés.) A bürokrácia van legalább is olyan csapás a nemzetre, mint egy májusi sáskajárás. (Barthos Andor : Ez a két baj van : a bürokrácia és a demagógia !) Baross János igen t. képviselő ur egész sorozatát hozta fel annak idején a kritikus eseteknek. Én jellemzés gyanánt mindössze csak ketőt emlitek meg. Az elmúlt május havában egy nagy orkán vonult végig az északkeleti felvidéken. Érintette ez Sárospatakot is s ennek a viharnak esett áldozatául az államvasutak ottani állomási épületének perronja, amennyiben felerészben ezt a perront mindenestül felszakította, magával ragadta és egynéhány száz méternyire eldobta. Azután megindultak a tárgyalások a helyreállítás érdekében. Hogy mi volt a tárgyalások folyamata, nem tudom i egy bizonyos : hog}- amikor a kormányzó ur Őfőméltósága október havában sárospataki látogatását tette, akkor egyszerre sürgős lett a perron helyreállítása, azonban erre az idő már rövid volt. Mit cselekedtek? A bölcs bürokrácia elvontatta az egészet. így van az, hogy a sárospataki állomás épülete perron nélkül van. A másik jellemző dolog a kultusztárca körébe esik. A pálházai állami elemi iskola tüzifaellátásáról van szó, és ezen a téren ez az eset nem egyedül álló. Pálháza egy abaujmegyei község, amely középpontjába esik a gróf Károlyi László-féle 30—35 ezer katasztrális holdnyi erdőgazdaságnak. Ennek az erdőgazdaságnak nagy fatelepe a községtől körülbelül fél kilométernyire van. Ugyebár az volna a természetes, hogy az ottani iskola tüzifaszükségletét ott szerezzék be ; azonban nem ez történt. Valahonnan innen a Duna mentéről, valamelyi dunamenti nyárfaerdőből termelték ki a pálházai elemi iskola számára a tűzifát és küldték el Sátoraljaújhelyre a vén, redves nyárfát. (Egy hang bal]elől : Nagyon gazdaságos!) Nem akarom tovább folytatni, csak annyit emlitek meg, hogy akadtak okos emberek, akik azért, hogy ne kelljen fizetni Sátolaljaujhelytől a fuvarköltséget, eladták Sátoraljaújhelyen a gyenge minőségű, kis kalóriáju nyárfát és ugyanazon az összegen vettek Pálházán "kemény, jó tüzű fát az iskola számára. Ez a bürokrácia és ez érvényesül minden vonalon. Ennek a hatása épen olyan pusztító, mint az az orkán, amelyik a pataki állomás perronját elvitte. Nekem az a benyomásom, hogy az egyéni felelősségérzetet kell itt a tisztviselőkben felkelteni, azt a felelősségérzetet, amely több önállóságot, több önjogu tevékenységet ad a kezeikbe s itt kell gyakorolni a szigorú, hatékony ellenőrzést és az ellenőrzés által biztosítani az állam magasabb vagyoni érdekeit. (Helyeslés.) Amint minden vonalon takarékosságot hirdetek az államháztartásban, épen olyan szükkeblüségnek és bűnnek tartanám a takarékosságot a nemzeti kultúra szolgálata terén. Nem a felesleges egyetemeket akarom itt megvédelmezni az e tárgyban itt felszólalt t. képviselőtársaim beszédeivel szemben, hanem igenis a kultúrának apró tűzhelyeit, a népiskolákat, a népnevelés oltárait. (Barthos Andor : Szeretnék már egy kis gazdasági oktatást is látni !) A tanitói javadalmak felszámolása folyamán most az a helyzet áll elő, hogy igen sokszor az eljárás ellentétbe, összeütközésbe jön az ingyenes népoktatásról szóló törvénnyel és ennek során az történik meg, hogy az állam által, törvény által átvett terhek ma az iskola fentartókra hárittatnak át. Én ott látom a bajt, hogy a tandíjkárpótlási segélyeket az állam valorizáltan nem adhatja ki. Attól félek, hogy majd az iskola fentartók valami burkolt formában helyre fogják állítani mégis az egyensúlyt, hogy a tandíj ezáltal fedezetet nyerjen. Ez a közoktatásügyi minister ur feladata, bár azt hallom, hogy nehezen tudja megvédeni a pénzügyminister úrral szemben ezt az érdeket. (Barthos Andor : Inkább a pénzügyminister ur közegeivel szemben !) Hát védelmezze meg. Védelmezze meg esetleg még a pénzügyi ellenőrző bizottsággal szemben is a mi nemzeti kultúránkat és erre ne engedjen befolyást. Nagy nyugtalanságot kelt a tanítóság körében a javadalmak felszámolása során az úgynevezett túlélvezett illetmények visszafizetése iránti fizetési meghagyások kézbesítése. Dicséretére legyen mondva a közoktatásügyi minister urnák, ebben a kérdésben elég gyorsan intézkedett és ezzel leszerelte a tanítóság körében keletkezett nagy elégületlenségre való hajlandóságot. (Drozdy Győző : Holtuk után sem élveznék túl ! szegények !) Azonban az a tiszteletteljes nézetem, hogy nyujtassék számukra a lehető legtágabb alkalom" a felszólamlásra, kérvényezésre (Mozgás a szélsőbalolclalon.), hogy ezeket a téritményösszegeket az állam a népnevelőktől ne gyönge koronákban, hanem sokkai inkább erőteljes nemzeti kultúrában kapja vissza. (Drozdy Győző : Minek a tanítóknak 1 Inkább a csendőröknek ! Ez fontosabb ! — Lovász János : Hát mit üzentek Amerikából? — Drozdy Győző : Azt, hogy ne a csendőr legyen..a fontos, hanem a tanitó ! — Lovász János : Önöknek sok bajuk lehet a csendőrökkel. — Zaj. — Esztergályos János : Önöket azok segítették ide 1 — Drozdy Győző : Az Önök védelmére fizeti azokat a nemzet ! — Zaj. — Horváth Zoltán : Még az volna a szép, ha a munkapártnak is baja volna a csendőrökkel !) Elnök : Csendet kérek a baloldalon képviselő urak ! Janka Károly : Az állampolgári teherviselés kérdésében sürgős követelmény a mostani adózási rendszer mielőbbi megváltoztatása, (Szeder Ferenc : Miért nem változtatják meg? Ne csak beszéljenek ! Ott vannak, változtassák meg !) mert ez az adóztatási rendszer igazságtalanságokra és egyenlőtlen teherviselésre vezetett. Megesik, hogy egy 20 holdas, semmi más vagyonnal nem biró gazda több vagyon- és jövedelemadót fizet, mint a nála sokkal tehetősebb vagyonosabb 60 holdas gazda. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Lendvai István : Micsoda ellenzéki hang ez !) Gondolatként felvetem azt, hogy vájjon általában nem lehetne-e az egész adóügyet a felszólamlás, előírás stb. tekintetében leépíteni egészen a körjegyzőségekig, a falvakig, ezzel bevonva mindenütt a legközvetlenebb közelről vett érdekeltséget, mert hiszen látjuk és tapasztaljuk, hogy a közszemlére tétel egyáltalában nem jár a nép számára azzal az eredménnyel, amelyet a törvény