Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

304 À nemzetgyűlés 214. ütése Ï.923. évi december ho 21-én, péntekért. céloz, inert a nép a munkájával van elfoglalva, s nem ér rá arra, hogy a közszemlére tett adóelőírásokat nézegesse és nincs is hozzá talán elég érzéke, amint sok más igen nagy érdeke iránt sincs még érzéke a falu népének. Ha például Pakots igen t. képviselőtársam tudná, hogy csak a mindennapi tanköteleseknek, még inkább az ismétlőiskola köteleseknek beiskoláztatása körül mennyi szeretetteljes szó, kérelem, magyarázat és mennyi feddés, szigor megy veszendőbe, akkor bizonyára nem illette volna a falu értelmiségét azzal a szemrehányással, hogy elhanyagolja a népet, a saját fajtáját. (Barthos Andor : A kávéházból nem lehet megismerni a viszonyokat !) Igen tisztelt Pakots képviselőtársam, a magyar nép igenis olyan, mint a földje, kemény ugar, amelyet a hó és jég összehatása tesz porhanyóvá ; lelkét ez teszi alkalmassá a jó magnak befogadására. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne tegyünk meg mindent, hogy feltörjük azt a kemény ugart, mert amint a földje acélos búzát terem, ugy a szive a jóság gyémánttüzét szikráztatja szét és szórja a nemzet nagy veszedelmei idején. Ez azt jelenti, hogy igenis, megtegyünk mindent a nép kultúrájának emelésére, ne kíméljünk semmi áldozatot, és én a népnevelésért meghozandó minden legmesszebbmenő áldozatban látom a demokrácia első alapfeltételét. (Vanczák János : A szabadságot adjuk meg neki ! Ez az első feltétel, a többi már jön magától !) A nép műveltségével kezdődik a szabadság. (Szeder Ferenc : Egész nagyszerű megállapítás ! — Drozdy Győző : Művelt nemzetet nem is lehetne ugy elnyomni, mint ezt ! — Pikler Emil : Azért tartják műveletlenségben, hogy elnyomhassák. Ez természetes ! — Halljuk! Halljuk!) Ami a pártnak a faji problémával kapcsolatos kereszténységét illeti, erre azt vallom, hogy magát a kereszténységet, mint ilyet egyáltalában nem érinthetik a faji problémák. Keresztény alaptétel, hogy Isten előtt nincs személyválogatás. A kereszténység átfogó diadalmas erejét értékelik le azok, akik a faji problémák szövevényével bogozzák be az örök evangélium fenséges eszméjét, a szeretet kultuszát. Gazdasági kérdés ez, t. Nemzetgyűlés, amelyet kell, hogy diadalmasan oldjon meg a keresztény ifjúság kemény feltörekvése, (PeidI Gyula : Tanulással, de ne fejbeveréssel ! — Horváth Zoltán : Nem gummibottal ! •— Zaj.) fiainknak élénkülő munkakedve, fokozódó munkaszeretete, (Vanczák János : Egyetemi századok !) főképen a gyakorlati pályáktól való idegenkedésének teljes ieküzdése és tökéletes levetkőzése. Ilyen értelemben, mint a keresztény ifjúság programmjávai, mint a jövendő nemzedéknek az elhelyezkedés szempontjából egyik igen nagy kérdésével, nem a forradalmi idők alatt vagy után, hanem már 1915-ben és 1916-ban foglalkoztunk ezzel lelkészértekezleteinken anélkül, hogy az égetően komoly gondolatokat és eszmecseréket az ellenszenvnek vagy gyűlöletnek egyetlen egy mérgezett nyila járta volna át. Mert az volt meggyőződésünk és az ma is, hogy épiteni csak szeretettel lehet. A gyűlölet csak rombolhat, (Vanczák János : Tehát le Zalaegerszeggel ! És amnesztiát !) építő ereje nincs, csak a szeretetnek. (Drozdy Győző : Zalaegerszeg még nem a szeretelet hirdeti ! — Gr. Ráday Gedeon : Hát akik benne vannak, azok azt hirdetlek? — Szeder Ferenc : A '

gummibot és a bikacsök is szeretetet hirdet?) Nagy államférfiunkról nem mi, hanem érdektelen idegenek állapították meg a külföldön azt, hogy egy hatalmas tényezője Európa újjáépítésének, ez a szeretet hatja át az ő lelkét, ebből a szeretetből kifolyólag viszi bele egész testi-lelki exisztentiáját ebbe a küzdelembe. És amikor itt látjuk a sárguló, fakuló arcát, amelyet egyenesen a nemzetért való nagy aggódások fakitottak meg . . . (Drozdy Győző : Tévedés, azelőtt is halvány volt ! — Horváth Zoltán : Nagyon jó szinben van ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) . . . akkor csak igen természetes, hogy mi az ő nemzete iránti nagy szeretetét a mi szeretetünkkel viszonozzuk, (Éljenzés jobbjelöl.) azzal, hogy ahhoz az épitőmunkához, amellyel ő az alapokat veti meg, odavisszük a mi bizalmunk köveit, tégláit, hogy azon épitsen tovább. Ebből a bizalomból folyólag elfogadom a felhatalmazási javaslatot. (Peidí Gyula : És poharamat emelem. — Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon : Taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Pikler Emil ! {Zaj a szélsőbaloldalon. — Lovász János : Peidl képviselő ur most is kineveti az egész dolgot ! — Peidl Gyula : Most nem gazságokról volt szó ! Maguk akkor nevetnek, amikor gazságokról van szó ! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Peidl Gyula: Emberek fel akasztásán nevetnek ! — Lovász János : Nem nevetünk, nem vagyunk olyan jó hangulatban ! — Zaj. Elnök csenget.) Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Amikor Kossuth Lajos 1848-ban odakiáltotta az ellenforradalmi koalíciónak : Uraim, emelkedjenek már végre az események színvonalára, — akkor nem sejthette azt, hogy sok évtized után, 75 esztendő múlva, alkalma lesz egy magyar képviselőnek, a törvényhozás tagjának arra, hogy ugyancsak egy ellenforradalmi alakulatnak, ellenforradalmi kormányzatnak odakiáltsa : Uraim, emelkedjenek végre az események magaslatára ! ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert amikor a kormány és a távollevő ministerelnök ur helyettesítésével megbízott népjóléti minister ur azt kívánja tőlünk, hogy az indemnitással szemben ne ioglaljunk el harcias álláspontot s hogy engedjük át kritika nélkül a törvényjavaslatot, akkor a kormány félreérti a helyzetet. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék nyilatkozni a tekintetben, hogy a kormányra méltóztatott-e érteni az »ellenforradalmi kormány« kifejezést? Pikler Emil : Igen is, az egész kormányzatra, a kormányzati szellemre ! Elnök : Ha a kormányt méltóztatott a beszédében aposztrofálni, kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani. (Zaj a szélsőbaloldalon. —• Rupert Rezső : Eddig büszkék voltak rá ! — Drozdv Győző : Szóval, forradalmi kormány ! — Zaj.) ' Pikler Emil : Köszönettel veszem az elnök ur ama megállapítását, hogy az ellenforradalmi mentalitás megbélyegző valakire. Ez mindenesetre nagy haladás és azt jelenti, hogy a kormány : forradalmi. És tényleg forradalmi. Hiszen a trónfosztás és a királyra való lövetés is forradalmi cselekedetek voltak. A kormány tehát — elfogadta a megállapítást — nem ellenforradalmi,