Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

302 A nemzetgyűlés 214. ülése 1923. nemzet a népek bizalmából, barátságából, amely feltámad iránta, érdekei és sorsa iránt, önerejét szerezheti meg és önbizalmát fokozhatja fel. Már pedig a népek bármilyen egymásra hatása mellett is egy nemzet elsősorban önerejére és önbizalmára, önmagára alapithatja sorsát, jövőjét, életét. (Ugy van ! jobb felől. — Horváth Zoltán : De mi lesz, ha nem lesz kölcsön ? Akkor azt fogják mondani, hog}^ káros lett volna ! — Tankovit« János : Horváth képviselő ur bizonyára megszerzi. — Horváth Zoltán : Annyira, mint képviselő ur, bizonyosan ! — Tankovies János : Szép az önbizalom. — Pikler Emil : Könnyebben szerezné meg, mint önök !) Jöhetnek ugyan helyzetek, aminőt számunkra ezúttal a kegyetlen élet teremtett, amikor egy nemzet kátyúba rekedt szekerét idegen, külső segitség nélkül helyéből kimozditani nem lehet, amikor józan ésszel el kell fogadni a kivülről jövő segitséget ; az azonban bizonyos, hogy nagy óvatossággal kell cselekedni ezt, mert idegen népek vontatóköteléhez tartósan hozzáfűzni egy nemzetet nem lehet. Idejében el kell oldani azt a vontatókötelet, mert a tartós gyámkodás alárendelt helyzetet teremt és idegen érdekek szolgálatába viszi, állítja • a nemzetet. Én azt hiszem, t. túloldal, hogy ebben az igazságban mint eredőben találkozhatnak és talán ki is békülhetnek egymással azok az ellentétes nézetek, amelyek vagy csak külső kölcsönnel, vagy csak belső erőfeszitéssel vélik megoldhatni a válságos pénzügyi helyzetet és vélik ezáltal talpra állithatni a nemzetet. Az én benyomásom az, - ne vegye ezt senki célzatosságnak — hog\'' az igazság a középen van, hogy igenis, a külföldi kölcsön a nemzet számára az első meginditó erő lehet és kell hogy legyen, az az erő, amely önbizalmunkat adja meg és azután nekünk magunknak kell vinnünk, vonnunk előbbre azt a megindított szekeret, akármilyen keserves, akármilyen áldozatteljes is lesz ránk nézve az ü, munka. Nem kevesebbről van itt szó, mint a nemzeti ujjáteremtés munkájáról; már pedig ennek a munkának nemcsak a terhe, hanem az érdeme, a dicsősége is ezé a nemzedéké lesz, amely nemzedék el fogja hordozni ennek terheit. (Ugy van ! jobb jelöl.) Nincs előttem valami tiszteletreméltóbb, valami felségesen komolyabb, mint amikor az áldott állapotban lévő nő az isteni teremtés munkájának lesz mintegy részesévé, amikor az önmagából kiváltott erőkkel egy uj lénynek ad létet, életet. Ugyebár, az anyai hivatás normális lefolyása mellett a környezetéből számára jövő segitség csak arra szorítkozhat, hogy annak a nőnek önbizalmát fokozza és önerejét sokszorozza meg, mert minden kivülről jövő beavat kozás szüksége már a veszély csiráját hordozza magában. Ilyen vajúdó anyának látom én most a magyar nemzetet (Pikler Emil : Majd meg fog szülni egy egeret !) és a jó népek, a barátságos népek jóindulatában, bizalmában azt az önbizalmat nyújtó környezetet látom. A nemzet addig a mértékig fogadja el ezt a segitséget, amig az rá és jövendőjére veszélyt nem jelent. Nagyon sokszor hallottuk elhangozni azt a politikai élcelődést, politikai gúnyolódást itt a nemzetgyűlésen, hogy gróf Bethlen a külföldi évi december hó 21-én, pénteken. kölcsönnel csak a maga kormányzatát, kormányzatának életét kívánja meghosszabbítani. (Ugy van ! a szélsőbalolclalon. — Kabók Lajos : Ebben igaza van ! — Tankovies János : Ugy szeretnék ! — Horváth Zoltán : Ugy látszik, Ernszték jobban tudják !) Nem, t. Horváth képviselő ur, Bethlen a külföldi kölcsönnel és az ehhez fűződő törekvésével csak a bizonytalanság idejét akarja megrövidíteni a nemzetre nézve. Aki komolyan és jóindulatulag néz ennek a kérdésnek egész mélységébe, annak minden vonatkozásába,' hatásába és következményeibe, az gróf Bethlen István jóhiszeműségét, nagy erőfeszítését és nemzete iránti mérhetetlen nagy szeretetét ebben a munkában igenis és mindig ott találja. (Propper Sándor : Jó ember, de rossz muzsikus ! — Egy hang jobbfelől: Propper tői fog tanulni!) (Az elnöki székel Pesthy Pál foglalja el.) Én még azt sem akarom elhallgatni, hogy ebben az ő törekvésében a t. túloldal, a t. ellenzék részéről is talált megértést, talált jóakaratú semleges támogatást, és meg vagyok győződve arról, vagy legalább is abban a feltevésben élek, hog\ a t. túloldal azt a nemes megértést és ebben a kérdésben a nemzeti nagy érdekek meglátásának mértékét még nem is merítette ki teljesen. Én abban a jóhiszemű feltevésben vagyok, hogy igenis, a politikai érdekek minden hatásán felül tudja állítani a t. túloldal is ezt a kérdést. Mert ez olyan közvetlen közelről érinti az életet, annyira súrolja mindenütt az élet felületeit, hogy ezt olyannak tulajdonítani, mint amivel egy kormányzat magát akarja fentartani, egyáltalában nem lehet. Hiszen ez a kérdés tartja függőben emberek sorsát, munkáját, elhatározásait ; az ipart, a kereskedelmet, a termelést, a munkások érdekeit, a munkások ezreinek, millióinak kenyerét hordja ez a kérdés magában. Aki ezt nem érzi át, az nem érti meg azt a felelősséget, amellyel ma a nemzettel szemben a nemzet egyetemével szemben tartozik elsősorban a kormányzat, a törvényhozás és tartozik maga a nemzetgyűlés. Mert a kölcsön csak akkor lehet hiteles és eredményes . . . (Drozdy Gyözo : Ha megadják!) ha megadják és megkapjuk, akkor is csak ug\, ha igenis itt várja és megtalálja már azt egy uj gondolatkörben elhelyezkedő nemzeti lelek, amelyik nem akarja a maga kis taligáját, a maga kis kocsiját és autóját is odakötni az államháztartáshoz, hogy az legyen egyedül minden életnek és érdeknek vonogatója és elhordozója; ha igenis az államháztartásból ki tudunk küszöbölni és az államháztartásról el tudunk hárítani minden jogosulatlan terhet, legyenek azok dologiak vagy személyiek. Igenis vallom, Ernszt Sándor t. képviselő úrral együtt, hogy ki kell irtani az állami élősdieket, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ki kell küszöbölni minden jogosulatlan kedvezményezést, a termelésbe is rendszeresen bevezetett nyilt avagy burkolt kedvezményeket, s csak egyetlen egy szempont adjon jogot a kedvezményezésre: a minden kétségen felül álló és nem vitatható nagy nemzeti érdek, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) mert látjuk azt, hogy bár egyik-másik kedvezménynek célja a termelés előmozdítása, azonban igen sokszor nem a közérdeket szolgálja, mert azt kell tapasz