Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-214
A nemzetgyűlés 214. ülése 1923. volt ! Nem is volt falun direktórium ! — Kassay Károly : Másokat internáltak érte és egyszerre felfedezi, hogy nem volt a falun direktórium.) Elnök : Kassay Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szabó István (sokorópátkai) : Az a fő, hogy mit csinált ?) Sokorópátkai Szabó István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János : Csupa ártatlanság ül ott ! — Zaj.) Janka Károly : Aki végighallgatja a nemzetgyűlésen most elhangzott beszédeket, igazán azzal a fájdalmas érzéssel megy el innen, hogy talán csakugyan ugy van, mintha ennek a nemzetnek nem volna egyebe, mint szennyese. (Esztergályos János : Sajnos igy van ! Bőven van belőle ! — Forgács Miklós : Hát mossák ki Zalaegerszegen ! — Horváth Zoltán : Tiszta választásokat kell csinálni ! — Esztergályos János : Majd jön Zalaegerszeg ! Beszélünk róla !) Elnök : Csendet kérek ! Esztergályos képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Janka Károly : Pedig a részrehaj latlan és elfogulatlan szemlélet, ha tárgyilagosan és igazságosan itéli meg a mi közéletünket és gondolja végig azt, az egy nemzet életében bizonyára nem nagy időt, a háború és a forradalmak óta eltelt néhány évet, nem fogja eltagadhatni azt, hogy ez a nemzet igenis az úgynevezett konszolidáció felé halad . . . (Pikler Emil : Úgynevezett !)és ez alatt az idő alatt ugy a külső fejlődés terén, mint a belső etikai gyógyulás tekintetében nagy előhaladást tett. (Zaj és ellenmondások balfelől. — (iaál Endre : Ez igy van ! — Horváth Zoltán : Etikáról és patikáról lehetne beszélni ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Janka Károly : Ha ehhez hozzágondoljuk azt, hogy ez alatt az idő alatt ezt a lépésrőllépésre való előmenetelt és fejlődést mennyi minden, de minden ellenhatás nehezítette meg, hogy mennyi jó vagy rosszhiszemű beavatkozás tett ennek megakasztására és feltartóztatására gyakori kísérletet, akkor nemcsak arra a megnyugtató eredményre jutunk el, hogy ennek a nemzetnek van akarata és van istenáldott ereje és tehetsége is a felemelkedésre, hanem eljutunk annak megismerésére és elismerésére is, hogy azok, akiket a nemzet bizalma . . . (Horváth Zoltán : Hol a bizalom ? — Lendvai István : Hol nyilvánul meg ? — Esztergályos János : Szolgabirák ! Csendőrszurony ! — Zaj.) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Kabók képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni. (Horváth Zoltán : Szép kis bizalom !) Janka Károly : ... a sorsnak iróniája, hogy azt kell mondani, hogy szinte a végzet állított oda ezekben a nehéz időkben a nemzet hánytvetett és meglékelt hajójának kormányrúd] a mellé, azok becsülettel, nagy és emberfeletti erőfeszítéssel végezték munkájukat . . . (Ugy van ! jobbfelől. — Horváth Zoltán : Saját magukkal meg vannak elégedve i) Elnök : Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Forgács Miklós : Keressen olyan bolondot, aki nincs magával megelégedve. — Horváth Zoltán : Még a direktóriumi tag is meg van elégedve. — Forgács Miklós : Erre már megmondtam egyszer a véleményemet !) Ne méltóztassék most véleményt mondani. ívi december hó 21-én, pénteken. 301 (Lendvai István : Lehet itt véleményt mondani ?) Csendet kérek ! Lehetetlen igy tanácskozni, ha állandóan minden oldalról közbeszólnak. (Zaj.) Csendet kérek ! Janka Károly : . . . amig betömték a réseket és idejuttatták a nemzetet, ahonnan mégis e gy u 3 erőgyűjtés, tehát hatványzottabb fejlődés számára kezdenek már a jövendő körvonalai kibontakozni. (Farkas István: Látjuk a beterjesztett törvényjavaslatokból, hogyan fosztják meg a népet jogaitól !) Most, amikor gróf Bethlen István (Éljenzés jobbfelöl.) a jövő alapjainak megvetése érdekében a külföldi kölcsön során az ő küzdelmeinek, politikai éleslátással, hittel, meggyőződéssel lefolytatott erőfeszítéseinek során ennek a küzdelemnek bizonyos fázisához jutott el, lehetetlen, hogy a méltánylásnak és meleg elismerésnek szava ne hangozzék fel itt a nemzetgyűlésen (Zaj balfelől.) nemcsak annak a pártnak részéről, amely tántoríthatatlan és változhatatlan hűséggel van mögötte, ( Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) hanem nagyon illő és a nemzet érdekében álló volna, ha az egész nemzetgyűlés megértéssel kisérné ezt az ő, a nemzet érdekében féltő szeretettel megvívott küzdelmét. (Pikler Emil : Wolff Károlyt époly megértéssel fogják önök kisérni ! — ÍVemes Bertalan : Egy fél mondatot nem lehet nyugodtan elmondani !) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak a párbeszédet megszüntetni ! Elemi joga a Ház minden tagjának, hogy beszédét nyugodtan elmondhassa. Órákhosszat hallgatta az egyik oldal a másik oldal szónokának beszédét minden zavarás nélkül, méltóztassanak most a másik oldalnak azt a jogát érintetlenül hagyni, hogy onnan is beszélhessenek. (Forgács Miklós : Vanczák nyekergett egy fél napig és meghallgattuk ! — Esztergályos János : Nyekereg az ön feje !) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Esztergályos János : Ide sérteget !) Esztergályos képviselő urat másodszor utasítom rendre. Méltóztassék végre csendben maradni. Lehetetlen, hogy a képviselő ur egymagában feltartsa az egész tanácskozást. (Zaj.) Csendet kérek ! Méltóztassék, képviselő ur, folytatni. Janka Károly : Ennek a kölcsönnek célja, sikere, haszna, hatása és eredménye tekintetében megengedem, lehetnek egymástól eltérő nézetek és egymással homlokegyenest ellentétben álló vélemények ; sokan keveselhetik magában a kölcsön Összegében, a segítségben a mértéket, viszont mások sokaihatják — talán ezen az állásponton van maga gróf Bethlen István ministerelnök is, legalább a szűkszavú jelentésekből erre lehet következtetni —• (Farkas István : Egészen másra lehet következtetni.) sokaihatják a kölcsönhöz fűzött követelményeket. Egyet azonban elvitatni nem lehet : nem lehet elvitatni azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak során a külpolitikai küzdelem frontján Bethlen küzdelme a nemzet számára külpolitikai előállást teremtett. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Nem lehet elvitatni azt, hogy a tárgyalás során a külpolitika jeges vizein egy barátságos, meleg áramlás folyamata tereltetett felénk, (Lendvai István : A Golf-áram Î — Zaj.) amelynek hullámain jóindulatú, nagy népek bizalma jön felénk, a magyar nemzet felé, a megértett nemzet felé. Ebben a belső értékben ott van a külföldi kölcsön igazi értéke. Mert a -i.r
