Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

À nemzetgyűlés 214. ülése 1923. évi december hó 21-én, pénteken. 291 Ott meg kellett volna mondani annak a kocsisnak, hogy ügyeljen, sőt nem lett volna szabad a kocsist egyedül hagyni, nehogy utólag azt lehessen mondani, hogy berúgott a kocsis, az volt az oka az egésznek, hanem oda kellett volna egy felelős embert ültetni a kocsis mellé és ugy kellett volna elindulni arra a helyre, ahova engedélyt kaptak, hogy elmenjenek. Arról sem tehetünk, hogy amikor a Labour-Party egy vizsgáló-bizottsága volt itt, — valami öt-hat ember— épen akkor produkáltak itt felelőtlen testületek, vagy a belügyi nyomozó-osztály egy remek házkutatást, amelynek során felforgatták a Népszava szerkesztőségét, a párttitkárság helyiségeit, egynéhány szakszervezetet, ahol azután azon frissiben-melegiben láthatta ez a bizottság, hogy katonaszuronnyal miként fes/egettek fel minden ajtót és minden fiókot, és miként tépték le a falakról azokat a képeket, amelyek előtt ők, ennek a missziónak tagjai is tisztelettel hajolnak meg, mert hiszen egy Marxhoz, egy Bebelhez akármennyire nem tartoznak is a Labour-Party emberei, bizonyára egy-egy apostolukat tisztelik bennük és az ő államiságuk egyik oszlopát, mert hiszen ezek a demokráciáért küzdöttek és harcoltak és náluk ez a demokrácia meg is van. (Propper Sándor : Az arcképen szuronnyal kiszúrták Lassalle szemét !) Azok, akik itt megjelentek, ezeket az itt szerzett impressziókat nem tartották meg maguknak. Angol és francia folyóiratok és minden nemzet munkás- és demokratikus sajtója foglalkozott ezekkel az itteni állapotokkal, ma tehát megvan a publicitása a magyar állapotoknak az egész világon. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elhihetik, hogy a magyar munkásosztály iránt a legmelegebb rokonszenv nyilvánul meg az egész világ munkássága részéről. Fia tehát arról lesz szó, hogy lehetővé váljék Magyarországon számunkra, hogy nemzetközi vonatkozásainkat értékesitsük az ország népe javára, akkor ennek lesz súlya, értéke és én meg vagyok róla győződve, hogy mindenütt a legnagyobb szeretettel, melegséggel és segitséggel fogunk találkozni, hogyha itt általunk is tűrhető állapotok lesznek, hogy elmehessünk oda ki és azt mondhassuk, hogy ami volt, az elmúlt, a magyar munkásság keresztülesett egy rettenetes megrázkódtatáson, ma itt vagyunk azon az utón, amelyen ti vagytok, az ország polgárságával együtt demokratikus irányban igyekszünk ennek az államnak uj életet adni és teremteni, most azután segítsetek. Ez az idő nem érkezett el, a Bethlen-kormány intenciói szerint nem is fog elérkezni. Mindezek alapján azt hiszem, ki tudtam mutatni azt, hogy a kormány magatartásával, kormányzati rendszerével nem érdemelte ki a mi részünkről a bizalmat, és kimutattam azt is, hogy egy ilyen felhatalmazás megadása, amit ebben a javallatban kérnek, végeredményben mégis csak bizalmi kérdés ; mi legalább annak tekintjük és ebből nem engedhetünk. A kormány azt kivánja, tekintsünk el ettől az állásponttói, vegyük figyelembe a külpolitikai helyzetet és főleg a folyamatban lévő tárgyalásokat. Ugy látjuk azonban, hogy ezek a külföldi tárgyalások annyira döcögnek, olyan nehézkesek, olyan min~ denféle akadályokba ütköznek, hogy mi egyáltalában nem bizunk abban, hogy a Bethlen-kormány megkaphassa ezt a kölcsönt és ha megkapja, ez olyan kölcsön legyen, amellyel az ország sorsán tényleg változtatni lehet. Változatlanul az a felfogásunk és meggyőződésünk, hogy más kormánynak és más kormányzati rendszernek kell itt jönni, akkor tudunk csak kielégitő és megfelelő feltételek mellett folyósítható kölcsönt kapni. Ha azt mondja a Bethlen-kormány, hogy olyan feltételek szabatnak a kis-entente részéről az ellenőrzést illetőleg, amelyek beavatkozási jelentenek a magyar belügyekbe, amelyek sértik a magyar nemzet szuverenitását és ezt igyekszik elhárítani, akkor annak, hogy ilyen feltételek egyáltalában felállíttatnak és ilyen akadály egyáltalában gördittetik a kölcsön folyósítása, illetőleg megszavazása elé, épen az a kormányzati rendszer az oka, amely a maga kétszínű politikájával, a maga lehetetlen magatartásával és kormányzati rendszerével okot és jogot ad arra, hogy ellenfeleink, vagy ha kell, ellenségeink ilyen álláspontra helyezkedjenek. Ha ugyanis a kormány nem zárkóznék el olyan makacsul a demokrácia útja elől, ha tényleg volna ereje, akarata arra, hogy a jobboldali szélsőséges áramlatokat abba a mederbe szoritsa vissza, amelyben azok ártalmatlanok, mindjárt másképen állna a helyzet. Hisz látjuk, hogy Németországban és Ausztriában is van egy jobboldali es van egy baloldali szélsőség, — igy van ez majdnem mindenütt — az egyik oldalon ott vannak a nacionalisták, a másik oldalon a kommunisták, tehát két ellenkező szélsőség van, jobbról és balról, de bár egyik sincs üldözésnek kitéve, mégis olyan korlátok közé tudták es tudják működesüket szorítani, hogy a sajtószabadság, a szólás- és gyülekezési szabadság teljes érvényesülése mellett nem kell a kormányoknak félniök sem az egyik, sem a másik szélsőségtől. Itt azonban a kormány még a szellő susogásától is fél és telerakta ezt az országot mindenféle rendszerű rendőrséggel, csendőrséggel, (Rothenstein Mór : Rossz a lelkiismerete !) belügyi nyomozó-osztállyal, meg külügyi nyomozóosztállyal, határrendőrséggel és más egyébbel, amit csak el lehet képzelni, úgyhogy az állami alkalmazottaknak legalább fele rendőri szolgálatot teljesít ebben az országban ! (Propper Sándor : Azért rend nincs !) A kormány fél mindentől (Rothenstein Mór : Az árnyéktól is !) és a legminimálisabb állampolgári jogokat is a legszükösebben kezeli. Rámutattunk már például erről az oldalról arra, hogy a munkanélküliek gyűlését nem engedélyezte a rendőrség. Heteken, hónapokon, sőt esztendőkön keresztül beszélünk itt arról, hogy meg akarjuk szüntetni azokat az okokat, amelyek miatt a külföldön rossz véleményt terjesztenek rólunk, hogy a külföld valamelyes tanújelét lássa annak, hogy Magyarországon tényleg van már legalább valami kezdet abból, amit konszolidációnak neveznek. Meg kell adni a politikai amnesztiát, meg kell szüntetni az emigrációt. Ez a mi kívánságunk és követelésünk a kormánnyal szemben természetesen nem marad meg az ország határain belül, hanem kimegy innen, ha máshonnan nem, erről a fórumról, amelyen hétről-hétre, hónaprói-hónapra megismételjük ezt a kívánságot, ezt a követelést. És mi történik? NAPLÓ XVIII 4i