Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

290 A nemzetgyűlés 214. ülése 1928. évi december hó 21-én, pénteken. a csendőr és keresztülszúr vagy puskatussal szétveri a delikvensnek agyát, hanem ugy érezze, hogy a bíróságot, karhatalmat tisztelni, becsülni kell azért, mert igaz és egyenes lelkű, mert a hatalommal, amely a kezébe van adva, senkivel szemben, még az utolsó falusi cigánnyal szemben sem él vissza. Ez volna a tisztességes kormányzati működésnek a nép bizalmát megérdemlő ellátása. Csakhogy az egész ország területén mindenüti a leglehetetlenebb állapotokat látjuk ezen a téren és ha azt a hivatalos amtsimlit szivleljük meg, hogy : tessék feljelentést tenni és a. konkrét esetet bejelenteni, mint ahogy a belügyminister ur ezt minduntalan nagy könnyelműen kijelenti, akkor ez a feljelentés és konkrét eset bejelentése- mindig azt eredményezi, hogy ha agyonlőttek egy embert, akkor kiderül, hogy a csendőr jogosan használta fegyverét. Száz és száz tanú van rá, aki ennek az ellenkezőjét bizonyítja, de a hivatalos ut mégis ezt állapítja meg. Ezzel mi nem elégedhetünk meg és nem is fogunk megelégedni, mert mi az abszolút igazságot keressük, nem pedig a hivatalos eljárás sablonszerüségét. Ha népgyűlésen akarják ezt szóvá tenni, a szolgabíró betiltja a népgyűlést. Ha egyebütt keres orvoslást akár egy egész község lakassága, nem talál sehol. Kötelességünk tehát nekünk idehozni, itt szóvátenni a dolgokat. Innen felülről akarjuk kitanítani a magyar közigazgatást arra, hogy hatalmát ne a nép ellen használja fel, ne brutalizálja a népet, hanem annak a hatalomnak szerezzen becsületet, amelynek ruháját viseli, amelynek fegyverét kezében tartja, legyen becsületes, őszinte és tisztességes mindenkivel szemben. Ha a bűnöst le kell fogni, csak addig éljen vele szemben erőszakkal, amig az ellenkezik, de abban a pillanatban, amikor az ellenkezése megszűnik, a fegyver nem arra való, hog}" azt az embert megnyomorítsa és egész életére koldussá tegye. (Propper Sándor : Védtelen nőket megverni, ezt még a vademberek sem csinálják ! Ez a leggyalázatosabb, leglovagiatlanabb dolog !) Másik kötelességünknek tekintjük, hogy nemzetközi vonatkozásainkat igyekezzünk felhasználni az ország és a nép javára, ami annál könynyebb számunkra, mert ma már az egész világon tudnak arról, hogy mi volt itt a bolsevizmus bukása után és tudnak arról, hogy a kormány semmit sem akar tenni azoknak a borzalmaknak expiálására, amelyeken ennek az országnak s az ország munkás lakosságának, mint szenvedőnek át kellett esnie. (Propper Sándor : Folytatja, kint pedig az ellenkezőjét hazudja ! Végighazudják Európái; !) Mindenki tudja, hogy amig mi, itthoni szocialisták, a háború befejezése óta, vagy 1919 óta úgyszólván egyáltalán nem jártunk kint a külföldön és nem panaszkodtunk, nem informáltunk senkit arról, hogy idehaza mik vannak, hogy vannak, senki sem tudja állítani és bizonyítani azt, hogy közülünk, itthonievők közül csak egy is elment volna és valami intervenciót kért volna, akár a szocialista párttól, akár mástól az ország határain kivül, tehát amig mi idehaza voltunk, addig kikerült innen az országból az emigráltaknak egy nagy serege ; ezek természetesen ott kint nem fogták be a szájukat, beszéltek. (Lendvai István : Hazudtak ! — Propper Sándor : Igazuk volt í Jól tették ! Igazat irtak ! — Egy hang a jobboldalon : Menjen utánuk! — Nagy zaj.) Kétségtelen, hogy ha csak a fele volt igaz annak, amit elmondtak, az is borzalmas a külföld előtt. Csakhogy nem a fele volt igaz, hanem száz százaléka. (Propper Sándor : A gazságokat nem szabad takarni ! — Herczegh Béla : De arról nem beszéltek, hogy a kommunisták mit csináltak ! — Propper Sándor : Miért követik őket ? Ha az gyalázatos volt, nem kell ennek is gyalázatosnak lenni ! Gyalázatos volt ez is, az is ! Ez még gyalázatosabb volt ! — Nagy zaj. — Egyik gyalázatot a másikkal nem lehet jóvátenni.) Akármilyen bűnösnek tekintsék is az emigrációi, a külföld közvéleménye és azok a testületek kint, amelyek érdeklődéssel viseltettek és viseltetnek a magyar dolgozó néposztály sorsa iránt, nem hittek vakon az emigrációnak, (Egy hang a jobboldalon : Mi se hiszünk nekik!) hanem mást tettek : eljöttek ide hozzánk és itt igyekeztek meggyőződést szerezni arról, hogy abból, amit kint hallottak, mi igaz, és ha igaz : milyen formában igaz. Tehát ide jöttek, elküldték ide meghizottaikat. Itt jártak a franciák, angolok, amerikaiak, osztrákok, németek, azután a körülöttünk lévő országok munkáspártjainak képviselői és különösen Angolországból, Franciaországból, Nemetországból és Belgiumból jöttek ide előkelő állásban lévő urak, akik ott a demokratikus pártirányzat hivei. És nem hozzánk, szocialistákhoz vezeteti első útjuk, mert hiszen attól kellett tartaniuk, hogy ott künn úgyis hallottak valamit, már most, hogyha egyenesen hozzánk jönnek meggyőződést szerezni, egyoldalú lesz információjuk. Az angolok e tekintetben különös súlyt helyeznek arra, hogy valahogy félre ne vezessék őket. Amikor tehát hozzánk jöttek, nem hozzánk vezetett első útjuk, hanem elvezetett vagy a saját kormányaik ittlevő képviselőihez, és ezeken keresztül a kormányhoz, sőt voltak, akik egészen a kormányzóig is jutottak el és ott kérték ki a maguk információit. Azután jöttek csak el hozzánk, és általunk kontrollálták valamiképen azt, hogy amiket ott hallottak, esetleg a két szélső álláspontból leszűrjék maguknak a középigazságot. Arról azután igazán nem tehetünk, hogy amikor az olaszok itt voltak és kivitték őket Zalaegerszegre, az a katonakocsis, aki a bakon ült, belefordította őket az árokba és ők azzal a meggyőződéssel mentek haza, hogy őket is (Propper Sándor : Meg akarták gyilkolni őket, azzal mentek haza ! —- Zaj jobbfelől.) itt akarták tartani, egyenesen azzal mentek haza, hogy szándékosan fordították fel őket azért, hogy kitörjék a nyakukat és ne menjenek haza és ne vihessék el azokat az információkat, amiket itt szereztek. (Propper Sándor : Csak szereiéiből fordították fel őket ! — Szijj Bálint : Véletlen baleset volt !) Egy ilyen esetre, 1. képviselőtársaim, nagyon kelï egy országnak vigyáznia, hogy még véletlen baleset sem történhessék, mert amikor azzal jönnek ide, hogy megvizsgálják, hogy van-e terror, vagy hogy igaz-e, hogy itt embereket pusztítanak el, az életétől fosztják meg az embereket, nem lehet csak azt mondani, hogy véletlenül fordult fel a kocsi azzal az idegen állampolgárral, aki azért jött ide, hogy vizsgálatot tartson.