Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

270 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. Zaj a jobboldalon. — Pikler Emil: Ez is jó! Tessék esak közbeszólni! Ezzel is múlik az idő! — Peyer Károly: Csak képletesen mondja!), hogy az indemnitási vitát lehetőleg minél rövidebbre szabja az ellenzék, mert hiszen borzasztó nagy szerencsétlenség zúdul az országra, ha az ellenzék, különösen a Kossutlrpárt és a többi polgári ellen­zék, valamint a szociáldemokrata párt nem engedi át az indemnitást. Jaj lesz akkor, ha január 1-én az ország exlex-be kerül, (Zaj a, jobboldalon.) a kölcsön ügyére nézve ez óriási nagy hátrányt i'og jelenteni. {Zaj a jobboldalon. — Plat thy György: Ki mondta ezt?) Az előttem szóló igen t. Szakács képviselőtár­sanT(Felkiáltások a jobboldalon: Elsózta!) nagyon helyesen azon iparkodott, hogy megértesse kép­viselőtársaimmal, a t. Házzal azt, hogy amit az ellenzék itt kért, azt épen az indemnitás gyors letárgyalása érdekében kérte. Mert ha az urak­nak a túlsó oldalon olyan nagy volt a munka­kedvük háromnegyed órával ezelőtt, hogy a régi, eddigi parlamenti szokástól eltérően rákényszeri­tették az ellenzék egyik jól beszélő tagját, aki anyaggal bőségesen fel van szerelve, (Zaj és de­rültség a jobboldalon.) hogy az utolsó negyed­órában mindazt összetömóritse, (Zaj.) amit el akart volna mondani esetleg 8 órán keresztül, (Mozgás a jobboldalon.) akkor a legkevesebb, amit az ellenzék ezzel szemben elvárhat, az, hogy amikor a házszabályok magyarázatáról van szó, akkor lehetőleg ne helyezkedjenek arra a szigorú álláspontra, amely, mint mondtam, szokatlan a parlamentarizmus történetében, de szokatlan egyébiránt igy egymás között is. Tartozom kijelenteni, hogy az ellenzék nem óhajt obstruálni. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon. Hall­juk! Halljuk!) Az ellenzéktől ez a szándék távol áll. (Erdélyi Aladár : akkor nem tudják, hogy mit csinálnak ! — Felkiáltások a jobboldalon : Szabó Imre azért beszélt az egész délután! — Peyer Károly: Az a különbség köztünk, hogy mi tudjuk, hogy mit csinálunk ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, kép viselő urak !(Rothen­stein Mór: Ök meg csak szeretnék tudni! —­Klárik Ferenc: Ök semmit sem csinálnak. — Horváth Zoltán: Ők a kormányt támogatják! — Zaj.) Esztergályos János: Épen azért kérem, hogy az ellenzéktől ne kivánja a t. túloldal azt, hogy a házszabályokban biztositott felszólalási jogától elálljon. Miért ez a nagy felzúdulás (Mozgás a jobb­oldalon.) és mirevaló a házszabályok ilyen szigorú magyarázata ésjkezelése? Méltóztassék csak vissza­emlékezni négy nappal ezelőttre. Negyedik napja tartunk az indemnitási vitánál. Csak nem gon­dolta a t. Nemzetgyűlés túloldala, hogy az indem­nitási vitát most egy hét alatt elintézzük? Csak nem ringatta a túloldalon magát senki abban az illúzióban, (Felkiáltások a jobboldalon: Miért nem!) csak nem gondolta a t. Nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja sem azt, hogy az ellenzék (Erdélyi Aladár: Beszéljen a házszabályokról!) az után a kormányzási rendszer után, amely ma van ebben az országban, lemond a szabad kriti­káról. (Zaj. — Erdélyi Aladár: Beszéljen már a házszabályokról! Nem hallottunk egy szót sem a házszabályokról!) Ha t. képviselőtársam nem volna olyan túlságosan temperamentumos, már rátértem volna. (Derültség a bal- és a szélsőbal­oldalon. — Erdélyi Aladár: Ne csodálkozzék rajta! En itt vagyok nyolc órán át, maga nem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Az, amit az ellenzék itt kér, nem egyedülálló a par­lamentáris életben Magyarországon. Méltóztassék évi âecemher 20-án, csütörtökön. csak a régi képviselőházi naplókat előkeresni Kegyeskedjenek maguknak fáradságot venni a könyvolvasásra. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék lemenni a könyvtárba, nem kerül sok időbe és meg méltóztatik győződni arról, hogy — amint nagyon helyesen mondta Kakovszky t. képviselőtársam — 27 esztendő óta nem fordult elö az, hogy az ellenzék ilyen irányú kérelmét bármikor, bármely képviselőházi ülésszakban nem honorálták volna, elutasitották volna. (Zaj.) Ha a t. túloldal tagjai majd lefáradnak a könyv­tárba és előszedik a régi naplókat, nagyon szép történelmi nevekkel találkoznak. Találkoznak Tisza Kálmánnal, Irányi Dániellel. — (Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Akkor még nem volt kimondva a sürgősség ! Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Erre a rend­szerre sem volt sürgős szükség ! — Horváth Zoltán: A legsürgősebb volna, hogy ez a rend­szer elmenjen! — Zaj.) Ugy van, mert sürgősen kellene ezt a javas­latot letárgyalni, azért kell megengedni, hogy az ellenzék beszélhessen. (Zaj és felkiáltások a jobb­oldalon: Megengedjük ! — Nánássy Andor: Nem esak megengedtük, de kényszeritettük! — Pikler Emil: Komoly dolgok ezek ! — Zaj és derültség a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Ak­kor ne nevessenek !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Különösen ajánlom ezt azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik itt túl­ságosan hangosan kritizállak az ellenzék mostani magatartását. Ajánlom, hogy menjenek és tanul­janak házszabálymagyarázatot. (Zaj a jobbolda­lon. — Nánássy Andor: Már te is egyetemi tanár akarsz lenni! — Erdélyi Aladár: Bizza csak mi­ránk a tanulást! — Zaj.) T. Erdélyi képviselőtár­sam, ez különösen önnek szól. (Ugy van ! a szélső­baloldalon. Nagy zaj.) Ha ön le fog menni a könyvtárba ... (Erdélyi Aladár: Többet voltam ott, mint önök Összevéve) ... és előveszi a régi naplókat, meg méltóztatik ta­lálni a következőt. Egy alkalommal Szilágyi Dezső az ellenzék padjairól szólalt fel és ugyanakkor a túlsó oldalon szintén volt néhány ilyen tempe­ramentumos képviselő, mint Erdélyi képviselő­társam. Szilágyinak az utolsó negyedórában nem akarták a szót megadni, de Szilágyi böics^ és hebyes házszabályniagyarázatára az elnök is kény­telen volt hozzájárulni ahhoz, hogy Szilágyi Dezső a nagy beszédét elmondhassa. Ugyanezzel az esettel találkozunk Tisza Kál­mán idejében is. Ugyanigy történt irányi Dániel felszólalásánál is. Justh Gyula házszabáiymagya­rázata is teljesen azon az állásponton volt, amely állásponton ma az ellenzék magyarázza a ház­szabályt ezekről a padokról. (Zaj.) Végtelenül nagy tisztelettel hajlom meg az elnök urnaíc házszabály T magyarázata előtt, de tar­tozom kijelenteni, hogy 1920 óta is honorálták az elnöki székből az ellenzéknek ezt a magatartását. Ha nem tévedek, egy alkalommal, amikor szintén vita merült fel e tárgyban, épen Huszár Károly igen t. képviselőtársam volt az, aki az ellenzék­nek álláspontjára helyezkedett és elfogadta az ellen­zéknek akkori házszabálymagyarázatát, amely azonos volt ezzel a házszabálymagyarázattal. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: De akkor nem volt sürgősség! Nem tud róla Huszár Károly!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés és igen t. túloldal! Meg vagyok győződve róla, hogy ezek után a felszólalások után, amelyek az ellenzék részéről jóakarattal és szeretettel irányultak a túlsó oldal felé, (Derültség és zaj a jobboldalon.) a mélyen t. elnök urnák házszabálymagyarázatá­val szemben meg fogják adni azt a jogot, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom