Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-213
A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. évi december 20-án, csütörtökön. 263 menjenek! — Esztergályos János; Mindenki olyan pályára megy, amilyenre akar és amilyet jónak talál! A képviselő ur ezen a pályán akarja hazáját szolgálni, a zsidó pedig azon a pályán!) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! {Felkiáltások a jobboldalon: Nem arról van szó! Házszabály revíziót! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, mind a két oldalon! (Sütő József: A házszabályrevizió esetleg hátrafelé sülhet el! — Esztergályos János: Minden gyermeknek joga van ebben az országban tanulni!) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Felkiáltások jobbfelöl: Köteles tanulni! — Esztergályos János: Akkor ne akadályozzák!) Esztergályos János képviselő urat másodszor is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Felkiáltások a jobboldal m: Házszabály revíziót!) Jobbí'elől is csendet kérek, képviselő urak! (Bâtiez Gyula: Megtörténhetik, hogy nem kerül rá a sor!) Baticz képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Nagyon sok revízióra volna szükség!) Csendet kérek, képviselő urak ! Kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint feíszólitani, hogy csendben maradjanak! Szabó Imre: Ennek tehát semmiféle gyakorlati értelme nincs, legfeljebb annyi értelme van, hogy itt a magyar egyetemeken nincs annyi zsidó, de azt, hogy a zsidóság térhódítását ezzel a törvénnyel el lehetne érni, tagadásba veszem, mert a zsidóság, amelyik tanulni akar, és megvan hozzá a lehetősége, sőt még azok is, akiknek nincs meg a lehetőségük, de megvan a szándékuk, megtalálják a módját és az alkalmat ahhoz, hogy tanuljanak és a többtudományt elsajátítsák. A környező országok, már t. i. azok, ahova ezek elmentek, sőt az európai országok fővárosainak egyetemei tele vannak a Magyarországból kiszorult egyetemi hallgatókkal s mint látjuk, Olaszország ministeremöke is szabad utat engedett nekik az olasz egyetemeken. Azt látjuk, hogy ezek mindenhol nyitott kapura találnak, csak egyedül idehaza, Magyarországon nem. Ha azonban majd kiképezik őket, amikor kitanultak, amikor képzett emberekként vissza fognak jönni, akár itt, akár a külföldön helyezkednek el, egész bizonyos, hogy erős konkurrensei lesznek az idehaza tanultaknak, és semmiben sem fog meglátszani az u. n. keresztény ifjúság jövőjén és megélhetési lehetőségén az, hogy ők idehaza a numerus clausus törvény miatt nem tanulhattak. Szerintem tehát ennek a törvénynek nincs gyakorlati jelentősége, csak egész Európa, sőt az egész világ szemében az ország megbélyegzését jelenti. (Esztergályos János: Szégyene az országnak!) Az országot kisebbítik meg azzal. (Esztergályos János : Az egyik a botbüntetés volt, a másik a numerus clausus! — Lendvai István: Egyiket sem hajtják végre! — Esztergályos János: Ön megérdemelte volna az elsőt! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassék legalább a saját szónokukat türelemmel meghallgatni! (Zsirkay János: Nem birják türelemmel!) Szabó ïmre: Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy ha majd a külföldi kölcsön esetleges sikertelensége napfényre fog kerülni, akkor ebben nem kis része lesz a numerus clausus törvénynek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg a botbüntetésnek!) Ha az az eljárás és fáradság, amit a ministerelnök ur önök szerint az egész világgal hadakozva végez, nem jár sikerrel, akkor ezt önök köszönjék meg az ilyen törvényeknek, a botbüntetés és a numerus clausus törvényének, (Esztergályos János: Zalaegerszegnek !)^ de különösen az utóbbinak, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy mint ahogy nem Karcag a világ közepe, ugy Magyarország sem az. Minekünk most ugy alakult a sorsunk, hogy a világ kapitalizmusához kell fordulnunk, hogy az országot talpraállithassa a kormány. A világ kapitalizmusa nem kis részben van érdekelve ennél a talpraállitásnál, különösen az a része, amelyiknek szolidaritását és testvéri érzését ez a törvény súlyosan bántja és sérti. Nemcsak Magyarországon van az ugy, hanem az egész világon ugy van, sajnos, hogy a világ kapitalizmusának nagy része zsidó kezekben van. Ha mi egy ilyen törvénnyel kihívjuk magunk ellen annak a — mondjuk ugy, amint önök mondják — osztálynak a haragját, ^ az az ország bajainál, az az ország dolgainak elintézésénél különösen súlyosan meg fogja magát bőszülni. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Épen ezért alkalmat akarok adni a nemzetgyűlésnek ismételten arra, hoay segítsen letörölni ezt e szégyenfoltot az ország arculatáról, s a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a numerus claususrói szóló 1920. évi XXV. törvénycikk súlyosan sérti az ország érdekeit, károsan befolyásolja a felsőbb oktatást, rendelkezéseivel igazságtalanul elzárja a tanulás lehetőségét és sérti a tanulás szabadságát, utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a Tudományegyetemre, a Műegyetemre, a budapesti egyetem közgazdasági karára és a jogakadémiákra való beiratkozást szabályozó 1920. évi XXV. törvénycikk hatályon kivül helyezéséről sürgősen terjeszszen elő törvényjavaslatot«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ma reggel nagy meglepetéssel, és őszintén megmondom, nagy érdeklődéssel hallgattam Ernszt képviselőtársam felszólalását Feltűnt nekem hang, az a modor, amellyel ő, mint kormányt támogató, a kormány eddigi gazdasági politikáját bonckés alá vette. Én azt hiszem, hogy a jövendőbeli kormányelnökjeiölt urnák ezt a felszólalását sok tekintetben (Farkas István : Már ő is az ?) erősebben figyelembe kell venni, mint ahogy képviselőtársaim megteszik. Tényleg az a helyzet, hogy a magyar kormány most vizsgázik le eddigi külpolitikai tevékenységéről. Az, amit ma a kormányelnök csinál, — bár elismerem, hogy kényszerhelyzetben csinálja — nem egyéb, mint amit ezelőtt nem is olyan nagyon régen Peidl t. képviselőtársam a nemzetgyűlésen a ministerelnök figyelmébe ajánlott. Ma azt látjuk, hogy a ministerelnök arra az útra szoríttatott, mely útról ezelőtt egyáltalában tudni sem akart; azt látjuk, hogy odakinn olyan emberekkel kénytelen leülni tárgyalni, akikkel — bár nem nyilatkozott igy, de éreztette velünk — soha le nem akart ülni egy asztalhoz. Ma mégis az a helyzet, hogy most vizsgázik le a magyar kormányelnök arról, hogy az önök támogatásával milyen külpolitikát folytat. (Esztergályos János: A sok bűnért most jár Canosszát!) Most kell felelnie a sok bűnért, a sok visszaélésért, melyet ebben az országban négy év óta elkövettek, és én azt mondom, hogy ha a ministerelnök ur őszinte akar lenni, azt kellene hogy mondja: Nem felelek, hanem elsősorban hazamegyek és otthon megvalósitom azt, amit odakinn hallottam, mert addig nincs módomban választ adni. Ezzel szemben a kormányelnök ur a régi diplomáciai eszközökkel, a régi, titokzatos, elhallgató módszerrel igyekszik a dolgokat dűlőre juttatni. Jellemző, hogy amikor odakinn, Parisban az ország érdekeibe vágó, súlyos problémák KAPLó XVIII. :;c
