Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

264 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. vannak napirenden, idehaza, kivétel nélkül mindenki a legnagyobb tájékozatlanságban van, s ez a tájékozatlanság olyan mérhetetlen károkat okoz ennek az országnak, melyeknek egy kis részéből futná valószínűleg az egész kölcsön. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy itt van az ország gazdasági életének szeizmográfja, a tőzsde, melynek mérő szerepét letagadni nem lehet, itt áll hetek, sőt hónapok óta, beteges jelenségeket lehelve ki, és nem mozdul se jobbra, se balra, de abban a pillanatban, amikor itt valami történni fog. és — amint Ernszt t. képviselőtársam mondta — esetleg a kölcsön nem fog jól sikerülni, olyan katasztrófa fog bekövetkezni, — én nem vagyok börziáner és nem ismerem annyira a viszonyokat, hogy előre megtudnám állapítani, hogy jobbra-e vagy balra történik majd a fordulat — mely ennek az országnak még meglévő kis kereskedelmét és kis, beteges iparát teljesen tönkre fogja tenni. A munkanélküliek ezrei fognak az utcára kerülni, a munkanélküliek mostani tízezrei százezrekre fognak felnőni. És mit gondolnak önök, van-e annyi hatalma ennek a kormánynak, van-e annyi hatalma ennek az országnak, hogy egy ilyen gazdasági katasztrófa következményeit el tudja hárítani és a, nyomukban támadó országos felzúdulást le tudja esillapitani 1 Lesz-e ennek a kormánynak annyi hatalma, hogy a borzalmas munkanélküliség következményeivel meg fog tudni küzdeni ? Ne méltóztassanak azt hinni, hogy elég a katona, elég a* csendőrszurony, mert láttunk mi már a mainál sokkal hatalmasabb, sokkal erősebb kezekben lévő csendőrszurony ok at és más egyéb fegyvereket is; láttuk a háborút, a maga hatalmas nagy organizációjában és mégis katasztrófa lett a. vége. Mennyivel inkább az lehet a vége a mai állapotnak, ha idejekorán nem gondoskodnak segítségről, hanem kicsinyes taktikázással, kicsinyes diplomáciai fogásokkal próbálják kuruzsolni a dolgokat, igyekeznek elkenni, beílastromozni a sebeket, és ahelyett hogy becsületes megoldás gyanánt a bajokat levezetnék, pepecselést, gyámoltalan kísérletezést folytatnak a politikában. Reánk nézve nern lehet közömbö?, hogy a ministerelnök ur hoz-e kölcsönt vagy sem. Mi is azt tartjuk, hogy ennek az országnak a gazdasági életét másként, mint idegen tőkévei nem lehet rendbehozni, nem azért, mintha itt benn nem volnának talán megfelelő gazdasági erők, hanem azért, mert ugy érezzük, hogy hiába minden erőlködés, hiába minden kísérletezés, mig a külföld bizalmát meg nem szilárdítjuk. Tegyük fel a leg;cbbat, hogy a kölcsön sikerül. Mi ettől sem várunk olyan nagyjelentőségű fordulatot az ipari és gazdasági életben, melyet sorsdöntőnek mondhatnánk, mert az a meggyőződésünk, hogy amikor a ministerelnök ur odakint tárgyal a magyar nemzet nevében, a magyar nemzet alatt nem a magyar nép összességét, hanem egy kis kiváltságos osztály uralmát értik, mint ahcgy társai évszázadokon keresztül és önök közül is a legtöbben ezt r értik a magyar nemzet alatt, s ennek a kiváltságos osztálynak az uralmát ezzel a kölcsönnel akarják megszilárdítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát nem várunk ettől a kölcsön tői valami sokat és nem reméljük, hogy a kölcsönnel valami nagy dolgokat lehetne idehaza létrehozni. De mi nem abból indulunk ki, hogy most közvetlenül mi fog történni, hanem abból, hogy mi fog történni esetleg hosszabb idomulva. Épen ezért, legalább bizonyos fokig közömbös reánk nézve, hogy a kölcsönügyben mi történik, s csak akkor érdekelne bennünket, ha tudnánk, hogy a kölcsön, amely ide bejön, nem folyik majd évi december 20-án, csütörtökön. el azon a száz lyukú rostán szerte-széjjel és nem fordittatik majd olyan meg nem engedett, illegitim célokra, amelyeket itt ma Peyer tisztelt képviselőtársam is felsorolt. A kölcsön csak akkor érdekelne bennünket, ha tudnánk, hogy itt költségvetéssel, zárszámadással fognak ezután kormányozni és a zárószámadásokból ellenőrizhetjük, hogy mire forditja a kormány a befolyó pénzeket. A mosta ni többség azonban, amely eddigelé a kormánynak minden idevonatkozó ténykedését szavazatával támogatta, olyan összetételű, hogy a mig ez a többség együtt lesz, semmi kilátás sincs arra, hogy a kormányt költségvetés és zárszámadás elkészitésére tudjuk szoritani. (Esztergályos János : Az a jó, hogy nem sokáig ksz együtt !) Nekem is ez a meggyőződésem, mert ez a kormány m m elegit ki senkit. Ha véyiyrézem a parlamenti i ártókat és ugy tekintem őket, mint egy egy osztály érdekképviseletét, akkor meg kell állapitanom, hegy nemcsak mi vagyunk tele panasszal, nemcsak nekünk nem adott a kormány semmit, nézem, mindegyik polgári párt kieiégitetlen ambíciókkal, kielégitetlen tarsollyal áll itt, a kormány nem rakott a tarsolyunkba mást, mint kgfeljebb Ígéreteket. Egyik-másik hatalmasabb, erősebb érdekképviselet talán hozzájutott imitt-amott holmi anyagi támogatáshoz is. de tény az, hogy alapvető, elvi jelentőségű intézkedéseket a kormány legfeljebb csak az agrárérdekeltség, a nagytőke javára tett. (Bâtiez Gyula : És a bankoknak meg a sibereknek !) Ezt nem lehet kétségbe vonni ! Azért hallgattam érdeklődéssel Ernszt képviselő urnák ma délelőtti felszólalását, mert elgondoltam, hogy, ha a mi pártunkból mondta volna el valaki mindazt, amit ő elmondott, azt hiszem, az éles kifogás tárgyát képezte volna a túloldalról, mig igy egy kormánytámogató képviselő szájából egészen természetesnek találták. Nagyon furcsának tűnik ez fel nekem, és én mint egyszerű ember legfeljebb azt a konzekvenciát vonhatom le belőle, hogy nem állhat olyan nagyon jól a kölcsön ügye, és ugy látszik, hogy az az úgynevezett politikai seizmograf már előre is nagyszerűen működik és jelzi a bekövetkező eseményeket. Én tehát nem minden szándék nélkül mondtam, hogy valamiféle a kölcsönnel kapcsolatos politikai változás van a levegőben. Akárki jön Bethlen István után, akárkit hoz ide a politika szele, senki sem vállalkozhatik az uralom folytatás; ra anélkül, hogy rengeteg panaszainkkal, amelyeket itt a munkásosztály nevében felsoroltunk, ne számolna. Hiába kísérleteznek, mert tőlem jöhet bárki, jöhet Vass minister ur, jöhet Ernszt Sándor, sőt jöhet Gömbös vagy Eckhardt képviselő ur is, nekem az teljesen mindegy, mi már ezzel leszámoltunk, ránk nézve ez teljesen közömbös, sőt azt mondjuk, mennél hamarabb jön, annál jobb, legalább túlesünk rajta- Ez bizonyos. Bárki is .lön, ezeknek a panaszoknak eliminálása nélkül és annak a sok egyéb bajnak rendezése nélkül hiába kísérletezik,mert ebben az országban konszolidációt másképen teremteni nem fog tudni. Épen azért, mert én azt látom, hogy a kormány egész uralmát tisztán és kizárólag a be nem váltott ígéretekre alapozza, és mert azt látom, hogy bármely féllel ült le valaha tárgyalni, adott szavának nem volt ura, hogy ugy mondjam, tisztán politikai cigánykodás volt a programm

ja, (Pikler Emil: Ez a helyes terminus technicus! — Koííienstein Mór: Fején találta a szeget!) mert azt látom, hogy ezzel a kormánnyal komolyan semmiféle kérdésben tárgyalni nem lehet, mert sohasem tudjuk előre megállapítani azt, hogy a felvett kérdés megett mi van és mert sohasem lehetséges bármelyikünkrészéről, hogy a kormánytól egy őszinte