Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

240 A nemzetgyűlés 213. illése 1923. területén, aki tőlünk elszakított területen született, de eszeágában sincs, hogy románnak, csehszlováknak vagy jugoszlávnak tekintse magát. Ö magyarnak tekinti magát, de ezeket az embereket is utasitotta egypár vidéki hatóság, hogy szerezzenek maguknak idegen útlevelet, szerezzen magának idegen útlevelet, szerezze be az okmányokat. Ezeknek a munkásoknak egy része gyermekkorában jött be az országba, szüleivel együtt itt nőtt fel, magyar asszonyt vett feleségül, nem is tud más nyelven beszélni, mint magyarul, és most egyszerre jön a közigazgatás és ráfogja az illetőre, hogy külföldi, szerezzen tehát magának útlevelet egy olyan országba, ahol azt sem tudja, hová tartozik, ahol nem is ismeri jóformán a születése helyét. De olyan eset is előfordul, hogy az illető abban a községben született, ahol ma is lakik, de az édesapja után külföldi állampolgárnak minősitik. Nem is szólok azokról a költségekről, amelyekkel az útlevél megszerzése egybe van kötve; aki próbált máiromán útlevelet szerezni, annak nem kell bővebben magyaráznom, hogy mi minden szükséges ahhoz. Es ha valamelyik jegyző azt mondja, hogy 60 naplalatt szerezze be az illető az útlevelet, erre azt válaszolom, hogy szeretném én azt a jegyzőt látni, aki 60 nap alatt román útlevelet 1ud szerezni egy jelenleg Magyarország területén élő munkás számára. Méltóztatnak látni, hogy micsoda szekatúrákkal halmozzák el a közigazgatási hatóságok azokat az embereket, akiknek nincsen más bűnük, mint az, hogy édesapjuk valamikor Jugoszláviából vándorolt be ide, vele együtt idejöttek ők is. mint magyar emberek élnek itt ma is, fiaik itt voltak katonák, megnősültek, gyermekeik magyarul beszélnek, éreznek és gondolkoznak, és itt jártak iskolába. És most egyszerre rájuk fogják, hogy jugoszlávok vagy csehek és arra utasítják őket, hogy váltsanak útlevelet, mert különben nem tartózkodhatnak Magyarország területén és ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a politikai hatóság családostul együtt őrizetbe veszi őket. Nem egyedülálló eset ez, amelyet itt felemiitek. Igyekeztem eljárni a belügyministeriumban, hogy orvosolják ezt a sérelmet de eddig semmiféle intézkedés benne nem történt. Azt még meg tudom érteni, hogy azoktól az idegenektől, akik idejönnek, szállodákban laknak és átmenetileg tartózkodnak Magyarországon, a rendőrhatóság útlevelet kér személyazonosságuk igazolására, de hogy miért zaklatják azokat a munkásokat, akik itt élték le életük javát, akik állandó munkával bírnak és állandóan itt dolgoznak, ennek okosságát nem tudom belátni. A másik eset az, amikor külföldi munkásokat a legkisebb ok miatt kiutasítják az ország területéről. Teljesen elegendő, ha például az illető valamely sztrájkban résztvett többi társaival együtt, már ezáltal kiteszi magát annak a veszélynek, hogy kiutasitják. Itt van pl. egy indokolás, melyet a Pécs-bányatelepi kapitány adott ki és amelyben azt mondja, hogy: az eljárás során beigazolást nyert, hogy a kiutasított, aki 1890-ben jött Pécsre, itt sem állampolgárságot, sem lakhatási engedélyt nem nyert és mint a Pécs-bányatelepi szociáldemokrata bányász-szakszervezet másodelnöke az ott 1923 májusában lefolyt sztrájk alkalmával munkatársait a munka beszüntetésére izgatta. Ez az ember 17 év óta dolgozik a Dunagőzhajózási Társaságnál, soha büntetve nem volt, még kihágásért sem, s most utólag, 17 év után megállapítják róla, hogy nem nyert lakhatási engedélyt és nem szerezte meg az állampolgárságot, megállapítják róla, hogy résztvett egy sztrájkban és ez elég ok arra, hogy kiutasítsák. Ebben az esetben még az a veszély évi december 20-án, csütörtökön. is fennáll, hogy a rendelet értelmében, két alsófokú hatóság egybehangzó véleménye alapján ez a kiutasítás végrehajtható és esak utólag kell a kiutasításról a ministernek jelentést tenni. így történt meg, hogy pl. Tatabányán egy munkást, akinek semmi bűne nem volt, hacsak nem az, hogy összeveszett egy másik társával, kiutasították. De ezzel nem elégedtek meg, hanem miután nem tudta, hogy hova való állampolgár, lefogták, toloneházba vitték, ott három hónapon keresztül fogvatartották őt, feleségét és öt gyermekét, hónapokon keresztül kutatták, vizsgálták, hogy milyen állampolgár, hova utasitsák ki és amikor végre nem tudták megállapítani, hogy milyen állampolgár, kénytelenek voltak az egész kitiltást visszavonni. Ennek _ ellenére nem történt Magyarországon semmi baj, ez az ember ma is dolgozik, nyugodtan végzi munkáját. Megjegyzem, hogy soha életében még csak bizalmi férfia sem volt valamely szakszervezetnek és semmiféle vezetőszerepet nem töltött be sehol sem, itt nősült meg, öt magyar gyermeke van és arra kötelezték, hogy mivel a férj állítólag jugoszláv állampolgár, azzal a magyar asszonnyal, akit itt vett el Esztergom megyében és azzal az öt gyermekkel, akik itt születtek Magyarországon és nem is tudnak más nyelven beszélni, csak magyarul, menjen el innen az országból azért, mert összeveszett egy munkástársával. (Farkas István: Szégyen, gyalázat!) Egyenesen a magyarság elleni merénylet az ilyesmi, (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és annak, aki a faj védelmét kívánja szolgálni, épen ezeket az eseteket kellene a legsúlyosabban kifogásolnia. Hát annyi magyar van itt, hogy lehet őket a határon kidobálni 1 Én ugy látom, hogy más államokban formális verekedés folyik, hogy valaki osztrák, vagy cseh állampolgár maradjon-e, én azt látom, hogy minden állam igyekszik polgárainak számát növelni. Nálunk, ugy látszik, nem volt elegendő az a megnyirbálás, amely a békeszerződésben történt, nálunk ugy látszik, a közigazgatási hatóságoknak segédkezniök kell abban, hogy a magyarság létszámát ebben az országban ilyen, téves és az országra ártalmas intézkedésekkel fokozzák. (Farkas István : Ez tette tönkre az országot!— Drozdy Győző: Emberek, akik csak magyarul beszélnek!) De nem csodáljuk, hogy ilyen a közigazgatás, amikor az egész ország vezetése antidemokratikus, amikor azt látjuk, hogy maga a nemzetgyűlés is olyan rendelet alapján jött össze. (Drozdy Győző : Törvénytelen, mely törvénytelen. — Farkas István : És terrorral jött össze !) Ezt nemcsak mi állapítjuk meg, hanem pártunkon kívül álló politikusok is, akiknek szavahihetőségét ebben a tekintetben épen régi parlamenti múltjuknál fogva nem lehet kétségbe vonnunk. Az a választójog, melynek alapján a választás történt, és az országban uralkodó antidemokratikus kormányzás kihat az egész közigazgatásra, az ország egész közszellemére és én csak ennek az antidemokratikus kormányzati rendszernek tudhatom be, hogy Magyarországon a közigazgatás a néppel szemben gyűlöletes álláspontra helyezkedik, csak ennek tudhatom be, hogy a közigazgatás olyan ténykedést fejt ki, mely nem felel meg az ország érdekeinek. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Csak ennek az antidemokratikus szellemnek tudom be azt, hogy a nép és a közigazgatás között óriási ellentét van, hogy a közigazgatás csak azt keresi, hogy hol bosszanthatja az állampolgárokat, hoi utasíthatja el őket, és nem arra, törekszik, hogy tanácsaival hozzájáruljon a nép bajainak