Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-212
A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. 225 jelölte meg közelebbről, melyeket és ezzel, mint ahogy magát kifejezte, engem is megmentett attól, hogy esetleg az ő könyve legyen a forrásmű ahhoz, hogy engem kóterbe fogjanak. Ami azt illeti, hogy én a Braun Sándor szerkesztésében megjelent a Napnak munkatársa voltam, ma is állom minden Írásomat és cikkemet, amit abba a napilapba irtam, amelynél kénytelen voltam abban az időben dolgozni, mert nekem tökéletesen mindegy, hogy meggyőződésemet melyik lapban Írhatom meg. Ma is nagyon örülnék, ha a változatlan intranzigens keresztény felfogásomat akár a Világ hasábjain érvényesíthetném. Azoknak a cikkeknek, amelyek egy része az én »Harmadik Magyarország« című könyvemben is dátum szerint megjelölve és szó szerint közölve, átvétettek és amelyekért az egykori munkapártnak nagy kiválósága, Fazekas Ágoston részéről kaptam gratulációt, mert azokban a cikkekben próbáltam döngetni ennek a szerencsétlen nemzetnek kapuján, hogy vegye észre, mi következik, ha Károlyi Mihály és társasága átveszi az uralmat, én, aki azért süvítettem bele a süket országba, hogy vigyázzon ez a nemzet, álljon fel legalább a vidék, amely még itthon van a fronton küzködő katonák rrögött, mert itt keleti Svájc, szociáldemokrácia, XX. századbeli műveltség, jászioszkárizmus címén Magyarország területi megcsonkítása készül, és én azoknak a cikkeknek, amelyek egyikének az volt a címe : Bársonyszék és selyemkötél, amely pár nappal azelőtt jelent meg, hogy az a szerencsétlen Károlyi Mihály átvette az uralmat, akit még a Budapesti Hírlap is ugy harangozott be annak idején, hogy jöjjön Károlyi Mihály és ezzel segítette megtéveszteni az ő nacionalista közönségét, én azoknak a cikkeknek, amelyeket A Nap című újságba írtam, egyetlen egy sorát sem vonom vissza. Azt irtam, hogy ugy menjen a bársonyszékbe, hogy selyem köt el et is vigyen magával, arra az esetre, ha az ország területi integritását mint ministerelnök el fogja hagyni. Nekem emiatt szégyelni valóm nincs, ezt vállalom. A Milotay István által szerkesztett Uj Nemzedékben pedig még szabadabban lehetett irnom, mert ez a kis hetilapocska volt az első rés — akik itt ülnek, azok közül nagyon sokan emlékeznek reá — afelé a világ felé, amelyben végre komoly és nivós keresztény sajtó is lett. Ebbe a folyóiratba a Károlyi-kormány alatt oly kegyetlen, gyilkos és nyilt cikkeket irtam én, akit itt néhányan teljes rosszhiszeműséggel mint forradalmárt akarnak beállítani, hogy azokért a cikkekért az Uj Nemzedék nyomdáját a szociáldemokrata és Károlyista sajtószabadság szétrombolta. Ez a második büszkeségem. (Rupert Rezső: A harmadik pedig a zsidó doktora, aki a frontról kimentette !) Ami azt illeti, hogy hosszú évekkel ezelőtt lefordítottam Ferrero olasz költőnek DGrandezza e decadenza di Roma« c'mü műnek II., III., IV. és V. kötetét, kijelentem, hogy azt igenis megtettem. Én akkor tudatában nem voltam annak és a könyv szelleméből nem is gondolhattam, hogy a szerző — amint arra a zsidó-ügyekben oly járatos imént felszólalt képviselőtársam rámutatott, aki ezt a járatosságát mai visszavonásával is megmutatta — zsidószármazásu. Pogány József nevét akkor a háborü első évében, vagy talán még a megelőző időkben gyanútlanul olvashattam mint szerkesztő nevét a Világkönyvtár fölött, és akkor én még épugy nem tudhattam, mint ő, hogy ebből az emberből egyszer népbiztos és a vörös hadsereg parancsnokának rettenetes Napoleon-karikaturája fog kibújni. Soha a fordítás és a korrektura csinálása közben Pogány Józseffel nem találkoztam. Ha őt a könyvkiadó megbízta azzal, hogy a különben is szörnyű vizenyős és tipikusan zsidó, tehát ostoba történelmi materializmussal átitatott bevezetéseit ő irta, ezért méltóztassék a kiadőcéget felelősségre vonni. Felemlittetett itt még közbeszólás formájában, hogy én Göndör Ferencnek és Az Ember c'mü lapnak is valamikor munkatársa voltam. Nekem, aki tisztán állok a keresztény nemzeti közvélemény előtt és aki különösen a Károlyiforradalmat megelőző hónapoktól kezdve az Uj Nemzedék c'mü hetilapban hiába jósolgattam és hirdettem azt, hogy ha olyan politika folyik tovább ebben az országban, mint aminő a frontokon és a frontok mögött is folyik, akkor el fog következni a zsidó-forradalom, mely a jogos magyar sérelmeket zsidófaji szempontokból fogja kihasználni, nekem egy Gárdonyi Géza, egy Tormay Cecil az irodalmi és ellenforradalmi működésem iránt sokszor szinte megszégyenítő módon adott kifejezést a megbecsülésének. Én megdöbbenve állok itt az után a sok keserves agy velőmunka után, az után a sok keserű honfifájdalom után, hogy nekem ide kellett jutnom a magyar nemzetgyűlés termébe, ide ebbe a terembe kellett jutnom, ahol azon a november 16-án hiába néztem körül, hogy ki fogja azt a Tisza Istvánt elparentálni, ide kellett bejutnom, nekem, aki láttam itt kétségbeesve a régi rendszer menekülő patkányait, Károlyi-féle kormánybiztosságot keresve, ide kellett jutnom, hogy védekeznem kell azon folyton megújuló perfid és rosszhiszemű beállítás ellen, hogy én valaha kommunista voltam. Igen, hát most kénytelen vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét és türelmét igénybevenni és jogom van elvárni, hogy ezt a türelmet és figyelmet igénybevehessem és megfeleljek végre már s hetapasszam e hitvány inszinuáció száját. (Rupert Rezső : De levelet irt a zsidó orvosnak, hogy mentse ki a frontról !) Amikor 1919 március 22-én kitört a proletárdiktatúra, következményeképen annak, hog\ itt a mérsékelt elemeknek, mindazoknak, akik a forradalmat is csak mint szent nacionális, nemzeti forradalmat tudták elképzelni, nem sikerült elérniök Károlyiék jobbratéritését, — azon a reggelen első dolgom volt, hogy a Területvédő Liga helyiségébe menjek, amely Területvédő Liga — "erre büszke vagyok — mondhatnám majdnem az én személyes alkotásom, mert 1918 november 18-án csekélységem, Ajtay József, Pető Sándor, az Uj Nemzedék akkori és a Magyarság mostani főmunkatársa és Neubauer László szerveztük meg. Akkor az a tisztelt Népszava folyton támadott és mint ellen forradalmárokat üldözött bennünket, s akkor történt meg mellesleg, hogy a nemzeti szint tüntetőleg ide kitűzve a szivem föle, felmentein abba a rothadt Otthonba, hogy megmagyarázzam annak a Göndör Ferencnek, hogy ha © nem tud idealista lenni . .-.
