Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. De én félek attól, hogy a választójog kérdésében ugyanúgy járunk, mint ahogy a másik kérdésben jártunk ebben a nemzetgyűlésben. Tartok attól, hogy ebben a kérdésben is akkor, amikor egyik oldalon olyan nagyon büszkék vagyunk nemzeti szuverenitásunkra, amikor azzal a marsrutával küldték ki a magyar kormány elnökét Parisba, hogy vigyázzon és a kölcsönfelvételnél óvakodjék attól, nehogy a nemzeti szuverenitást baj érje, nehogy ez megtörténhessék, mondom, nem akarom, hogy mégis végső konzekvenciájában az történjék, hogy a nemzeti szuverenitásba belekapaszkodnak a külföldi államok, mint ahogyan belekapaszkodtak és beleavatkoztak eddig* is, amint látjuk. (Propper Sándor : Brantinggal komázik, itt pedig üldözi a szocialistákat!) Látjuk azt, — amint már mondottam ezen a nemzetgyűlésen, — hogy amig magyar állampolgárok személybiztonságáról volt szó, amig a bombarobbanások csak zsidó és magyar emberek ellen irányultak, addig a kormány semmiféle megtorló lépést nem tett, amikor azonban a francia követség ellen követtek el bombamerényletet akkor egyszerre megmozdult a magyar kormányzat és akkor meg is találták a bűnösöket. (Drozdy Győző: Következésképen megtalálhatnák^ a többi bombamerénylet tetteseit is! — Halász Móric: Most már az is baj, hogy megtalálták őket! — Egy hang a baloldalon: Már megkerültek! — Vanczák János: Az erzsébetvárosi merénylőkhöz már közel voltak, miért hagyták abba? Csak az Írások vannak meg, de a tettesek nem, azok útlevelet kaptak.) Ugyanigy vagyunk a költségvetés kérdésével is. Amióta ez a nemzetgyűlés együtt van, az indemnitási viták alkalmával nem egy képviselő mindenkor hangoztatta a költségvetés beterjesztésének szükségességét, (Barthos Andor: Jól tudják, hogy lehetetlen!) azonban a kormány mindenkor elzárkózik ettől és egyáltalában nem tesz semmiféle intézkedést. Ellenben mit látunk? (Propper Sándor: A zárszámadást is lehetetlen beterjeszteni? Az csak lehetséges! Az elköltött nénzeket elszámolni lehet! — Barthos Andor: Azt igen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Ebben a kérdésben is azt látjuk — és ugy látszik rosszul van informálva az igen t. képviselő ur, — hogy költségvetés igenis lesz. (Barthos Andor: Annyira jól, mint ön!) Abban a pillanatban, mihelyt a kölcsönt megkapjuk, a költségvetést a magyar kormány beterjeszti. Nem azért terjeszti be, mert itt az ellenzék ezt követeli, hanem azért, mert a külföldi nyomás következtében azt be kell terjesztenie. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A sokat féltett nemzeti szuverenitást tehát egy másik kérdésben is megint feladják. Mert amit nem tudtunk elérni, hogy a bombamerényleteknél a megtorlás elkövetkezzék; amit nem tudtunk elérni, hogy költségvetést és zárszámadást terjesszenek a nemzetgyűlés elé, azt el fogjuk érni akkor, amikor az entente meg fogja követelni, hogy ide zárszámadást és költségvetést terjesszenek be. Ez az, amitől én félek hogy tudniillik a magyar közvéleménybe beviszik azt a gondolatot, hogy minden bajunkon csak az entente és a külföldi beavatkozás segíthet; félek, hogy a választójog kérdésében is csak ilyen külföldi beavatkozás fog bennünket sikerhez vezetni, hogy a sokat féltett nemzeti szuverenitást ebben a kérdésben is fel fogják adni és az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe kell 5TAPLÓ XVIII. évi december hó 18-án, kedden. 179 iktatni azért, mert a kölcsön felvételének egyik feltétele az lesz. (Drozdy Győző : Egy kis kölcsönért a köztársaságot is megcsinálják!) Minthogy pedig feltétlenül szükségesnek tartom, és minthogy a nemzeti szuverenitást én is féltve őrzöm, alkalmat akarok adni arra, hogy a magyar kormány ezt a választójogot önszántából valósitsa meg és ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul nyújtson be törvényjavaslatot az általános, titkos és a nőkre is kiterjedő választó jogról«. A belügyi kérdésekkel kapcsolatban szóvá kell tennem a Horthy-akcio néven közismert gyűjtés kérdését is. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy a múlt év őszétől kezdve ez év tavaszáig valóságos zsaroló hadjárat indult meg ebben az országban az állampolgárok összessége ellen és a leglehetetlenebb módon préselték ki az emberekből az önkéntes adományokat és az önkéntes hozzájárulást ez inségakcióhoz. Ezt az akciót a kormányzó nevével fedezték, hogy ezzel annak nagyobb sikert biztosítsanak. Sok panasz, sok sérelem hangzott el e tekintetben, hogy különösen vidéken miképen jártak el az önkéntes adományozókkal _ szemben. Sok hangzott el, hogy közadók módjára végrehajtás utján szedik be az állampolgároktól az önkéntes adományokat, hogy nem egyszer az utolsó motyóját kellett a polgároknak áruba bocsátaniok azért, hogy lelkesedésből történt önkéntes adakozásukat valahogyan le tudják fizetni. (Ellenmondások a jobboldalon. — Esztergályos János : Ez igy van ! Szegény emberekre másfél métermázsa búzát vetettek ki. — Rakovszky István : És nem számolták el. — Dénes István : Bombavásárlási alapra kellett a pénz. — Drozdy Győző : Fél százalékot szednek erre az akcióra!) Amikor múlt évben ezt már szóvá tettük és igyekeztünk ennek a visszaélésnek gátat vetni, de ez az igyekezetünk hajótörést szenvedett a kormány ellenállásán, mert hiszen a belügyminister ur itt megmagyarázta nekünk, hogy a törvényhatóságoknak és községeknek joguk

r van inségadót kivetni, előálltunk azzal a természetszerű követelménnyel, hogy ha joguk van beszedni a törvényhatóságoknak és községeknek az inségadót, viszont a nemzetgyűlésnek legelemibb joga az, hogy elszámolást követeljen erről az akcióról. (Ugy

r van ! Ugy van ! a baloldalon.) A nemzetgyűlésnek ez év januárjában tartott indemnitási vitája alkalmával határozati javaslatot is terjesztettem elő, amelyben az akeió^ elszámolását kértem. Beterjesztett határozati javaslatomra a belügyminister ur az 1923 január 26-án tartott ülésben a következőket válaszolta (olvassa): «T. Nemzetgyűlés! A kormányzó ur Őfőméltósága által megindított inségakcióról nagyon szívesen fogok tájékozással szolgálni a t. Nemzetgyűlésnek, mindössze azt jegyzem meg, hogy az természetesen csak az akció lebonyolítása után tehető meg. Különben a határozati javaslathoz hozzájárulok. (Szilágyi Lajos: Majd jövünk az árverési hirdetményekkel!) Ezután a határozati javaslatomat a Ház határozattá emelte. Itt tehát egy országos határozattal állunk szemben, azonban dacára annak, hogy azóta tizenegy hónap telt el, s az akció régen le van bonyolítva, be van fejezve, az akcióról való elszámolást a belügyminister ur nem hozta ide, sőt még tájékoztatót sem adott a nemzetgyűlésnek arról, hogy vájjon mennyit vettek be és mennyit költöttek el. (Propper Sándor : És mire költötték el? — Szilágyi Lajos : Hány árverés volt erre a célra? — Esztergályos János : Még ma is ki vannak tűzve!) Ép az imént vonta kétségbe képviselőtársunk ezt 26