Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

180 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. Halász képviselő ur méltóztassék idefigyelni. (Zaj a jobboldalon. — Szilágyi Lajos : Hozunk árverési hirdetményeket annak, aki nem hiszi, hogy párnákat árvereztek a Horthy-akció céljára ! — RothensteinMór:Ezért nem lehet elszámolni! — Elnök: Halász képviselő ur, méltóztassék odafigyelni ! — Halász Móric: Nem tudom, hogy mire! — Szilágyi Lajos: Nálam van eredeti árverési hirdetmény olyan esetekről, amikor párnát árvereztek a Horthy akció céljára. — Halász Móric: Nem hisszük el! — Felkiáltások a jobboldalon: Hol van? — Propper Sándor: Tényleg hihetetlennek tűnik fel! — F. Szabó Géza : Megnézzük !) Pedig ugy vagyunk már a Horthy-akció elszámolásának kérdésével, mint ahogy minden más kérdéssel, hogy mi megszoktuk már a kormánynak azt az eljárását, hogy teljesen lejáratja a parlamentarizmust, a hozott határozatokat nem respektálja, a hozott törvényeket nem hajtja végre, a kiadott rendeleteknek nem szerez érvényt. Mondom, nagyon leszállitottuk már az elszámolásra vonatkozó igényeinket is és bevallom, a magam részéről már megelégednénk olyan elszámolási módszerrel is, amelyet köztudomás szerint Galgóczy táborszernagy használt, azoknak a bizonyos millióknak elszámolásánál, amelyeket, ha jól emlékszem, egy vár épitésére kapott. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hidépitésre!) Vagy hidépitésre. Vele történt ugyanis az, hogy a bécsi Kriegsministerium nagyobb összegeket, békebeli milliókat utalt ki kezéhez bizonyos építkezés lefolytatására és mikor az épitkezés befejeződött, elszámolást követelt. Az elszámolást azonban nem terjesztette fel és csak ismételt sürgetésre, hoszszas nógatás után küldötte fel végre mégis az elszámolást, amely a következőképen szól: kaptam ennyi milliót, kiadtam ennyi milliót. A Kriegsministerium természetesen az elszámolásnak ezt a módját nem fogadván el, ujabb leiratot intézett hozzá, amelyben elszámolást kért. Az ujabb elszámolás csak annyiban különbözött a régitől, hogy a táborszernagy ur a feljegyzések és a krónikák szerint hozzáirta még azt: aki ezt nem hiszi, az szamár. (Derültség.) A Kriegsministerium nem tudván mit csinálni ezzel az ujabb elszámolási módszerrel, az elszámolást Ferenc József elé terjesztette, aki elolvasta és látva azt, hogy mi van benne, a referensnek azt mondta: Én elhiszem; talán maga nem hiszi? (Derültség.) Mondom, e tekintetben már hajlandó vagyok igényeimet teljes mértékben leszállítani és hajlandó vagyok a belügyminister úrtól olyan elszámolást is elfogadni, amelyben megmondja azt, hogy^ bevettünk, illetve részben zsarolás utján behajtottunk (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ezt nem mondhatja!) ennyi milliárd koronát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bevasaltunk! — Szilágyi Lajos Terror utján! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Szilágyi Lajos : Bizonyítani tudjuk! Akarják, hogy idehozzuk az adatokat! — Felkiáltások a jobboldalon: Igen! — Szilágyi Lajos : Akkor ne panaszkodjanak, ha jövünk vele! — Zaj.) ezzel szemben kiadtunk, illetve elpocsékoltunk ennyi milliárdot. (Zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Egyes adatokat mindig lehet találni! — Szilágyi Lajos: Nem! Tucatszámra vannak ilyenek! — Halász Móric: Tisztességes ember, ha tudta, kifizette a maga jószántából! — Rakovszky István: Ez nem volt a tisztesség kritériuma! — Hegymegi-Kiss Pál : És aki nem birta megfizetni, az elvesztette a tisztségét? — Zaj. ~ Klárik Ferenc: Akinek nem volt búzája, annak elvitték a párnáját! — Halász Móric: Ha egyszer akarunk a szegényeken segíteni, ez önöknek fáj ! — Szilágyi Lajos : Ezt a képviselő ur sem hiszi el. Ugy évi december hó 18-án, kedden. látszik, tréfás hangulatban van. — Nagy zaj. Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem a szegényeken segítettek. (Zaj a szélsőbnloldalon. — Esztergályos János : A gummigyárakon segítettek! — Propper Sándor: Már csakugyan ide kell hozni az adatokat ! — Nagy zaj.) Ugyancsak a belügyminister úrral kapcsolatosan kell szóvá tennem — bár ez részben a Ház ügyrendjére és a Ház elnökére is tartozik — a debreceni mandátum sorsát. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Mi van a debreceni mandátummal ?J Méltóztatik tudni, hogy a debreceni harmadik választókerületben megválasztott képviselő mandátumát panasszal támadták meg. A panaszt a bírálóbizottság le is tárgyalta és pedig, ha emlékezetem nem^ csal, még ennek az évnek nyarán. Meghozta határozatát és itt a nemzetgyűlésben mindenki joggal várta, hogy ezt a határozatot meghozatala után, ugy, amint egyéb mandátumok ügyében hozott határozatokat is (Szilágyi Lajos : Nincs erre házszabály?) idehozzák a nemzetgyűlés elé és a nemzetgyűlésnek bejelentik, hogy megsemmisitették-e vagy mi történt ezzel a mandátummal ? Azt látjuk azonban ennek a mandátumnak az ügyében, hogy mig a_bírálóbizottság határozatát már júniusban vagy júliusban meghozta. (Hegymegi-Kiss Pál: Fél a kritikától a bizottság, mert megszegte a házszabályokat!) addig azóta ezt a határozatot ide a nemzetgyűlés elé teljesen érthetetlen okokból nem terjesztették. Ennek semmiféle magyarázatát adni nem tudom és felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a belügyminister urat, mint pedig a Ház elnökét felkérjem arra, hogy a mandátum sorsáról (Szilágyi Lajos: Főleg a Ház elnökét!) legyen szives tájékoztatni a nemzetgyűlést, hogy megtudjuk, mi történik ezzel a mandátummal, miért késik a bírálóbizottság döntésének beterjesztése. (Propper Sándor: Megfosztják Debrecen harmadik kerületét követküldési jogától — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj. — Rothenstein Mór: Alkotmányos jog csak ott van, ahol alkotmány van. — Pikler Emil: Több ilyen mandátum van még! — Zaj.) Ezután áttérve az igazságügyminister ur tárcája körébe vágó intézkedésekre le kell szögeznem azt az álláspontomat, hogy mikor mindenki joggal hihette ebben az országban, hogy négy és fél^ évi üldözés után, négy és fél évi bebörtönzés után a politikai foglyoknak tömegei, akik még ma a fogházakban vannak, kiszabanulnak a fogházakból és szabad emberek lesznek, mikor mindenki várta azt, hogy ebben az országban a jogrendet helyreállítják és mikor a jogrend helyreállításának egyik módja az, hogy az emigrációt likvidálják és azoknak, akik az egyéni terror elől, az 1919 őszén és 1920-ban Magyarországon uralkodó állapotok miatt külföldre menekültek, lehetővé teszik a hazatérést, mikor mondom, joggal ezt várhatta mindenki ebben az országban, nem ezt kapjuk meg az igazságügyminister úrtól, hanem ő átjátszva saját tárcája körébe azokat a javaslatokat, amelyeket mint rendjavaslatokat egy évvel korábban a belügyminister ur már _ideterjesztett, most ismét a nemzetgyűlés elé terjeszti azokat. — (Szilágyi Lajos: A szöveg ugyanaz! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép kis igazságszolgáltatás.) £Tgylátszik, abból indult ki, hogy amit a nemzetgyűlés nem fogadott el a belügyminister úrtól, azt talán a szimpatikusabb igazságügyminister úrtól elfogadja és törvényerőre emeli. (Láng János: Miért szöktek meg, ha nem voltak bűnösök ! — Vanczák János: Miért szökött meg Kossuth Lajos és Rákóczi % — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem akartak elpusztulni! Nem akartak elrohadni'•? Orgoványra nem akartak kerülni!, -~