Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

180 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. Halász képviselő ur méltóztassék idefigyelni. (Zaj a jobboldalon. — Szilágyi Lajos : Hozunk árverési hirdetményeket annak, aki nem hiszi, hogy párná­kat árvereztek a Horthy-akció céljára ! — Rothen­steinMór:Ezért nem lehet elszámolni! — Elnök: Halász képviselő ur, méltóztassék odafigyelni ! — Halász Móric: Nem tudom, hogy mire! — Szilágyi Lajos: Nálam van eredeti árverési hirdetmény olyan esetekről, amikor párnát árvereztek a Horthy akció céljára. — Halász Móric: Nem hisszük el! — Felkiáltások a jobboldalon: Hol van? — Propper Sándor: Tényleg hihetetlennek tűnik fel! — F. Szabó Géza : Megnézzük !) Pedig ugy vagyunk már a Horthy-akció el­számolásának kérdésével, mint ahogy minden más kérdéssel, hogy mi megszoktuk már a kormány­nak azt az eljárását, hogy teljesen lejáratja a par­lamentarizmust, a hozott határozatokat nem res­pektálja, a hozott törvényeket nem hajtja végre, a kiadott rendeleteknek nem szerez érvényt. Mon­dom, nagyon leszállitottuk már az elszámolásra vonatkozó igényeinket is és bevallom, a magam részéről már megelégednénk olyan elszámolási módszerrel is, amelyet köztudomás szerint Gal­góczy táborszernagy használt, azoknak a bizonyos millióknak elszámolásánál, amelyeket, ha jól em­lékszem, egy vár épitésére kapott. (Zaj és felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Hidépitésre!) Vagy hid­épitésre. Vele történt ugyanis az, hogy a bécsi Kriegsministerium nagyobb összegeket, békebeli milliókat utalt ki kezéhez bizonyos építkezés le­folytatására és mikor az épitkezés befejeződött, elszámolást követelt. Az elszámolást azonban nem terjesztette fel és csak ismételt sürgetésre, hosz­szas nógatás után küldötte fel végre mégis az el­számolást, amely a következőképen szól: kaptam ennyi milliót, kiadtam ennyi milliót. A Kriegsministerium természetesen az el­számolásnak ezt a módját nem fogadván el, ujabb leiratot intézett hozzá, amelyben elszámolást kért. Az ujabb elszámolás csak annyiban különbözött a régitől, hogy a táborszernagy ur a feljegyzések és a krónikák szerint hozzáirta még azt: aki ezt nem hiszi, az szamár. (Derültség.) A Kriegs­ministerium nem tudván mit csinálni ezzel az ujabb elszámolási módszerrel, az elszámolást Ferenc József elé terjesztette, aki elolvasta és látva azt, hogy mi van benne, a referensnek azt mondta: Én elhiszem; talán maga nem hiszi? (Derültség.) Mondom, e tekintetben már hajlandó vagyok igényeimet teljes mértékben leszállítani és haj­landó vagyok a belügyminister úrtól olyan el­számolást is elfogadni, amelyben megmondja azt, hogy^ bevettünk, illetve részben zsarolás utján behajtottunk (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ezt nem mondhatja!) ennyi milliárd koronát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bevasaltunk! — Szilágyi Lajos Terror utján! — Zaj és ellen­mondások a jobboldalon. — Szilágyi Lajos : Bizonyítani tudjuk! Akarják, hogy idehozzuk az adatokat! — Felkiáltások a jobboldalon: Igen! — Szilágyi Lajos : Akkor ne panaszkodjanak, ha jövünk vele! — Zaj.) ezzel szemben kiadtunk, illetve elpocsékoltunk ennyi milliárdot. (Zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Egyes adatokat mindig lehet találni! — Szilágyi Lajos: Nem! Tucatszámra vannak ilyenek! — Halász Móric: Tisztességes ember, ha tudta, kifizette a maga jó­szántából! — Rakovszky István: Ez nem volt a tisztesség kritériuma! — Hegymegi-Kiss Pál : És aki nem birta megfizetni, az elvesztette a tisztségét? — Zaj. ~ Klárik Ferenc: Akinek nem volt búzája, annak elvitték a párnáját! — Halász Móric: Ha egyszer akarunk a szegé­nyeken segíteni, ez önöknek fáj ! — Szilágyi Lajos : Ezt a képviselő ur sem hiszi el. Ugy évi december hó 18-án, kedden. látszik, tréfás hangulatban van. — Nagy zaj. Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem a szegényeken segítettek. (Zaj a szélsőbnlolda­lon. — Esztergályos János : A gummigyárakon segítettek! — Propper Sándor: Már csakugyan ide kell hozni az adatokat ! — Nagy zaj.) Ugyancsak a belügyminister úrral kapcsola­tosan kell szóvá tennem — bár ez részben a Ház ügyrendjére és a Ház elnökére is tartozik — a debreceni mandátum sorsát. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Mi van a debreceni mandátummal ?J Méltóztatik tudni, hogy a debreceni harmadik választókerületben megválasztott képviselő mandátumát panasszal támadták meg. A panaszt a bírálóbizottság le is tárgyalta és pedig, ha emlékezetem nem^ csal, még ennek az évnek nyarán. Meghozta határoza­tát és itt a nemzetgyűlésben mindenki joggal várta, hogy ezt a határozatot meghozatala után, ugy, amint egyéb mandátumok ügyében hozott határozatokat is (Szilágyi Lajos : Nincs erre házszabály?) idehozzák a nemzetgyűlés elé és a nemzetgyűlésnek bejelentik, hogy megsemmisi­tették-e vagy mi történt ezzel a mandátummal ? Azt látjuk azonban ennek a mandátumnak az ügyében, hogy mig a_bírálóbizottság határozatát már júniusban vagy júliusban meghozta. (Hegy­megi-Kiss Pál: Fél a kritikától a bizottság, mert megszegte a házszabályokat!) addig azóta ezt a határozatot ide a nemzetgyűlés elé teljesen ért­hetetlen okokból nem terjesztették. Ennek semmiféle magyarázatát adni nem tudom és felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a belügyminister urat, mint pedig a Ház elnökét felkérjem arra, hogy a mandátum sorsáról (Szilágyi Lajos: Főleg a Ház elnökét!) legyen szives tájékoztatni a nemzetgyűlést, hogy meg­tudjuk, mi történik ezzel a mandátummal, miért késik a bírálóbizottság döntésének beterjesztése. (Propper Sándor: Megfosztják Debrecen har­madik kerületét követküldési jogától — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj. — Rothenstein Mór: Alkotmányos jog csak ott van, ahol alkot­mány van. — Pikler Emil: Több ilyen mandátum van még! — Zaj.) Ezután áttérve az igazságügyminister ur tár­cája körébe vágó intézkedésekre le kell szögeznem azt az álláspontomat, hogy mikor mindenki joggal hihette ebben az országban, hogy négy és fél^ évi üldözés után, négy és fél évi bebörtönzés után a politikai foglyoknak tömegei, akik még ma a fog­házakban vannak, kiszabanulnak a fogházakból és szabad emberek lesznek, mikor mindenki várta azt, hogy ebben az országban a jogrendet helyre­állítják és mikor a jogrend helyreállításának egyik módja az, hogy az emigrációt likvidálják és azok­nak, akik az egyéni terror elől, az 1919 őszén és 1920-ban Magyarországon uralkodó állapotok miatt külföldre menekültek, lehetővé teszik a hazatérést, mikor mondom, joggal ezt várhatta mindenki ebben az országban, nem ezt kapjuk meg az igaz­ságügyminister úrtól, hanem ő átjátszva saját tárcája körébe azokat a javaslatokat, amelyeket mint rendjavaslatokat egy évvel korábban a belügyminister ur már _ideterjesztett, most ismét a nemzetgyűlés elé terjeszti azokat. — (Szilágyi Lajos: A szöveg ugyanaz! — Egy hang a szélső­baloldalon: Szép kis igazságszolgáltatás.) £Tgylát­szik, abból indult ki, hogy amit a nemzetgyűlés nem fogadott el a belügyminister úrtól, azt talán a szimpatikusabb igazságügyminister úrtól el­fogadja és törvényerőre emeli. (Láng János: Miért szöktek meg, ha nem voltak bűnösök ! — Vanczák János: Miért szökött meg Kossuth Lajos és Rákóczi % — Zaj és felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Nem akartak elpusztulni! Nem akartak el­rohadni'•? Orgoványra nem akartak kerülni!, -~

Next

/
Oldalképek
Tartalom