Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-211
176 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. many ok ára olyan magasra szökjék fel, mint amilyen magasan van a külföldről behozott sokkal értékesebb, sokkal jobb gyártmányok ara. Megtörténik és tűri a kormány mostani politikája mellett azt, hogy amikor itt a saját nyersanyagunkat dolgozzuk fel, — amely olcsóbb, mint a külföldi nyersanyag — és azt a magyar munkaerővel dolgoztatjuk fel, amely szintén jóval olcsóbb a külföldi munkaerőnél, mert hiszen itt a munkásoknak aránylagosan még azt a bért sem fizetik, amely akár a békebeli paritásnak, akár a külföldi viszonylatoknak megfelelne: az itthoni nyersanyagból olcsó munkaerő mellett előállított termények ára magasabb lehessen, mint a külföldieké, mert ugy állapitják meg ezek a gvárosok a gyártmányok árát, mint ahogyan külföldről be lehet hozni zuffforgalmi valutával és behozatali engedély nélkül. Ez teljesen tarthatatlan állapot, ezen seeriteni kell, mert ez nemcsak a korruneiót neveli ebben az országban, hanem ezeknek az iparágaknak télies tönkretételét fogja eredményezni akkor, ha itt a szabadverseny a külfölddel szemben megkezdődhetik. "DP a kormány gazdasági politikájával kanesolathan szóvá kell tennem még egy másik kérdést is. amely ue-vanesak a magyar koi*mánv inkon7ekvenciá"iát bizonvitia. A tanácsköztársaság megszűnése után ebben az orpyáp-ban hihetetlen üldözés indult meg: mindenkivel szemben, akinek bármi része voll a tanácsrendszerben, aki a legkisebb S7P TQ-npi | s föl+ötte ott be, aki semmi egyebet nem tett. mint csak hosrv végrehajtotta vagy bo+a-Hnttn azokat a rendelkezéseket, amelyek vé^el'aitására vagy betartására az akkori kiado+t -rendeletek utasították, a 1 egkéri elhetetlenebb -módon folvt az üldözés, hihetetlen börtön- és fegyházbüntetést mértek ezekbe az emberekre. Enmél az eljárásnál kiindultak abból a szempontból, hopy nem ismerték el a proletárdíVtíitnrát törvényes uralomnak s nem ismerték el annak rendelkezéseit törvénves rendelkezéseknek, mert ugv konstruálták meg jo°*i gondolkozásukat és Ítéleteiket. hosy egy rablóbanda garázdálkodott azon négy hónapon keresztül Ma^varorszáeron. Amikor e<ryik oldalról azt látjuk, hogy ennek minden konzekvenciáját, ami üldözés szempontjából konzekvencia volt, levonta a masryar kormány, ad dis;- a másik oldalról azt látiuk. hog*y a magvar kormánv és annak segítségével egyes gazdasági érdekkörök az orosz szovjettel, a mostani orosz tanácsköztársaságai egészen nvuírodtan és minden skrurmlózitás nélkül kö+nek kereskedelmi szerződéseket, sőt boldogok akkor, ha kereskedelmi szerződéseket köthetnek. Ezt az illogikátlan, ezt a lehetetlen dolgot csak itt lehet Magyarországon megtenni. (Peyer Károly: A kormány tudtával! — Zeőke Antal: Anglia is köt szerződést velük! — Peyer Károly: Az nem is üldözi a munkásait, annak megvan az erkölcsi jogosultsága hozzá!) Angliának megvan az erkölcsi jogosultsága hozzá, mert Anglia nem mondja azt, hogy az egy rablótársasás:, amellyel nem kötök szerződést, nem igy fogta fel a dolgot és nem kellett levonnia a konzekvenciát abból az álláspontból, hogy a szovjet rablógazdálkodást űzött. De méltóztassék felfogni, micsoda erkölcsi erő kell a magyar kormánynak ahhoz, hogy akkor, amikor ezt a magyar tanácsköztársaságot rablóbandának minősítette . . . (Zaj jobbfelől. —• Erdélyi Aladár: Hát nem az volt? — évi december hó 18-án, hedden. Vanczák János : Nem ! Ha az volt, akkor az utána jött fehér társaság is közönséges gyilkos banda volt! — Saly Endre: Ugyanazt csinálják, amit ők csináltak! — Elnök : Csendet kérek, képviselő urak !) ... akkor azt látjuk,... (Peyer Károly: Muníciót szállítanak az orosz szovjetnek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: . . . hogy ugyanez a magyar kormány a másik rablótársasággal — mert hiszen az önök logikája szerint ezt is annak kell minősíteni — nyugodtan leül a tárgyaló asztalhoz^ és köt vele kereskedelmi szerződést. Ha fennáll az, hogy itt mindenki, aki néhány korona összeget felvett a proletárdiktatúra alatt betöltött állásért és aki akkor itt bármit véghezvitt, annak eljárását büntetendő cselekménynek minősítették, (Erdélyi Aladár: így nem lehet általánosítani!), akkor ugyanezzel a logikával büntetendő cselekménynek kell minősítenem a magyar kormánynak azt az intézkedését, . . . (Saly Endre: Többet gyilkoltak le, mint azok!), amikor az orosz tanácsköztársasággal köt szerződést. Tessék egyenlő mértékkel mérni és ha a magyar kormány idővei rájött arra,^ hogy Oroszországban ez ma már a legális államforma és vele kereskedelmi szerződést köt, akkor lássa be, hogy itt is betöltött négyhónapos idő volt az, amelyben az uralmat ezek gyakorolták. Abban a tekintetben lehet eltérés közöttük, hogy mikép gyakorolták, de tessék a konzekvenciát levonni és azokat az embereket, akik még ma is börtönben sínylődnek, mert ennek az uralomnak I exponensei, esetleg csak kis részesei yoltak, tessék most már kiengedni a börtönből és őket szabad emberekké tenni. (Erdélyi Aladár: Böhm Vilmosnak nem ez a véleménye róluk ! — Peyer Károly: A Duna feneke vagy Orgoványf — Esztergályos János: Kevés volt még a legyilkoltak tömegei — Saly Endre: Azonosítja magát a gyilkosokkal? Szésryelie magát! — Peyer Károly: Vácott tucatjával dobtak embereket a Dunába! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem Peyer képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Györki Imre: De nemcsak gazdasági téren látjuk a kormánynak hihetetlen erőtlenségét, amelyet ezekben a kérdésekben mutatott és azt a tarthatatlan helyzetet . . . (Erdélyi Aladár: Önök támogatták Beniczkyt! — Saly Endre: Azt az államtitkár csinálta, nem Beniczky! — Peyer Károly: Beniczky csinálta! Mondja ezt a képviselő ur a szeméhe! — Berki Gynla: A rendeletet ő adta ki! — Zai.) Elnök: Kérem Berki képviselő urat méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Györki Imre: . . . hanem látjuk azokban a kérdésekben is, amelyek a belügyminister hatáskörébe tartoznak. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy a belügyminister ur nem ura a helyzetnek, tapasztalhatjuk, hogy minden főszolgabíró, aki a maga szolgabírói kerületében azt teszi, amit akar és a belügyministernek nincs ereje őket megfékezni és nincs ereje olyan központi hatalmat megteremteni, amely nyugodt megoldást tudna teremteni az országban és biztosítani tudná annak a hatalomnak érvényesitését, amelyet ő képvisel ebben az országban. Látjuk, hogy amig a belügyminister ur itt fent Budapesten intézkedik, addig lenn az egyes kerületekben a rendőrkapitányságok, a főszolarabirák teljesen önállóan rendelkeznek, j fütyülnek a fennálló törvényekre és rendele' tekre. Ha e tekintetben panasszal fordulunk
