Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-211
A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. a belügy minister úrhoz semmiféle megtorlást nem látunk. Ezen a téren sem látunk semmiféle javulást, hanem ellenkezőleg a szálaknak még ujabb lazulását és ezeknek a kérdéseknek további elmérgesedését látjuk. Az az üldözés, amelyet a magyar munkássággal szemben folytatnak, az a tarthatatlan állapot, hogy a magyar munkásság gazdasági szervezkedését ebben az országban még mindig megakadályozzák, clZ eb lehetetlen helyzet, hogy a munkásságnak legszimplább ülését, bizalmi ülését, ahol gazdasági érdekeinek megvédését akarja néhány ember megbeszélni, előzetes engedélyhez kötik és kivezényelnek oda rendőröket, akik figyelik, mit tárgyal és beszél az ember, (Drozdy Győző: Ha a földreformot tárgyalják, ott a csendőr !) az a körülmény, hogy a munkások által rendezett ünnepségeket, táncestélyeket a leghihetetlenebb rendőri terrorral elnyomják és igen magas engedélydíjakat fizettetnek velük: mindezek megbénítják a magyar munkásságnak életét és teljességgel lehetetlenné teszik, hogy azt a nagy kulturális és szociális munkát, amelyet a munkások a maguk szervezeteiben eddig véfeztek és továbbra is végezni akarnak, nyugodt mederben folytathassák. Amikor az egyik oldalon ezt látjuk, a másik oldalon viszont azt tapasztaljuk, hogy a sokat kárhoztatott és mindenki által elitélt és a ministerelnök ur által a külföldön letagadott internálás intézményét nyugodtan és zavartalanul fentartják és tűrik. A vidéki rendőrkapitányságok és szolgabirák fogdái ma is tele vannak olyanokkal, akik azt várják, hogy a zalaegerszegi dróttáborba kerüljenek és hónapokig tart, amig az illetők az előzetes letartóztatásból vagy őrizetbevételtől meg tudnak szabadulni és ismét visszaadhatok a termelő munkának. TJgyanigy vagyunk belpolitikai téren a belügyminister ur rendelkezéseihez tartozó más kérdésben, a rendőrségi nyomozás kérdésében is. Tisztára vadállati kegyetlenség az, amit az egyes rendőrségek ebben a kérdésben végeznek. A nyomozók vadállati kegyetlenséggel fogják meg azokat az embereket, akiket karmaik között tartanak és épen a tegnapi törvényszéki tárgyaláson történt, hogy az egyik védő letett a törvényszék asztalára egy emberi újról levert körmöt, amelyet a nyomozás alkalmával a budapesti államrendőrség fogdájában vertek le. Állati és nem is emberhez méltó kínzásokat lehet nap-nap után tapasztalni, a kínzásoknak olyan módszerét, amelyet csak a spanyol inkvizícióban találunk. (Drozdy Győző: Ezt hozta a keresztény kurzus!) Napirenden van az, hogy nőket meztelenre vetkőztetnek és korbáccsal ütnek. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nan ir enden van! Nekem nincs róla tudomásom! Vigyázzanak az ilyen állításra!) Napirenden van, méltóztassék érdeklődni! (Esztergályos János: Amit mi mondunk, azt bizonyítjuk is! — Erdélyi Aladár: Vanczák azt mondta, hogy egy talpalatnyi földet se kaptak még a földreformból! Nehogy ez is ilyen állítás legyen! — Esztergályos János: Én azt mondtam, hogy lelkiismeretlenek szereztek maguknak földet, nem pedig a dolgozó nép!) Elnök: Csendet kérek! Ne tessék párbeszédeket folytatni! A szó Györki képviselő urat illeti! Méltóztassék a lehetőségét megadni, hogy beszédét folytathassa! Györki Imre: Hangsúlyozom, hogy ezek a i évi december hó 18-án, kedden. 177 visszaélések, ezek a kínzások minden bűncselekménnyel kapcsolatosan napirenden vannak ugy a budapesti rendőrségen, mint a vidéki rendőrségeken és így a leglehetetlenebb vallomásokat csikarják ki az emberekből, amelyeket ezek a megkínzott emberek természetesen visszavonnak akkor, amikor a bíróság elé kerülnek. A bíróság azonban, hivatkozva a rendőrség előtt tett vallomásokra, ezeket az embereket rendszerint bűnösöknek mondja ki és semmiféle ellenbizonyítást nem enged a tekintetben, hogy milyen módon csikarták ki ezeket a vallomásokat. (Esztergályos János: Embereket összekötöznek, fára akasztanak és ugy verik őket félholtra! — Felkiáltások johbfelől: Hol történt? — Esztergályos János: Nagymaroson is! Majd meg fogjuk mondani! Majd elhozzuk ide! — Barthos Andor: De igaz legyen! — Esztergályos János: Igaz! Mi nem szoktunk valótlanságot állítani!) Amikor látjuk, hogy ez a helyzet, hogy a rendőrségen így kínzással szedik ki az emberekből a vallomásokat, ugy hogy bizonyos tartózkodással szoktunk fogadni minden ilyen vallomást, amely a rendőrségen történt és amikor megszoktuk itt a nemzetgyűlésen is. de régebben is ez volt a parlamenti uzus, hogy nyomozás vagy vizsgálat stádiumában r levő büntetőügyről nem alkotunk véleményt és azt itt a nemzetgyűlés előtt nem pertraktáljuk, akkor azt kell látnunk, hogy a szombati ülésen itt a belügyminister ur a szerencsétlen Tremmel Mátyás meggyilkolásával kapcsolatosan, már mint befejezett ténvt emiitette meg", hogy a gyilkosságot Löbl József, vagy nem tudom. hogy hívják, (Zaj jobbfelől.) követte el, ^ aki állati módon gyilkolta meg ezt a szerencsétlen őrvezetőt. Nem kívánok evvel a kérdéssel foglalkozni, tisztán csak_ rá akarok mutatm a belügyminister ur teljesen tarthatatlan álláspontjára. A nemzetgyűlés eddig egy véleményen volt abban, hogy nyomozás vagy vizsgálat stádiumában levő ügyről ne nyilatkozzék senki, avval ne foglalkozzék a nemzetgyűlés; a belügyminister urnák is tudnia kellene azt, hogy amig a főtárgyalás valakinek ügyében meg nem tartatott, addig a bűncselekmény senkiről be nem bizonyittatott, mert az, amit a vizsgálat vagy nyomozás stádiumában megállapítottak, még nem bizonyíték, az csak a bizonyíték megszerzéséhez való alapot jelenti. Tessék a belügyminister urnák fáradságot venni a büntetőtörvénykönyv megtanulására és tessék ragaszkodni a nemzetgyűlés korábbi felfogásához még akkor is, lm ebben az esetben egy zsidó emberről van szó. A belügyminister úrral kapcsolatban egy másik kérdést is kénytelen vagyok megemlíteni és ez a kérdés részben kapcsolatos azzal a törvényjavaslattal, amelyet a napokban tár gyaltunk: a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvény novellájával. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan itt napokon keresztül védték a törvényjavaslat ellen felszólaltak a magántulajdon szentségét és a legkülönfélébb kifogásokat és érveket hozták fel a magántulajdon szentségének megvédése érdekében. Felszólalásomban akkor rámutattam arra, hogy nem mindig voltak ilyen kényesek a magántulajdon szentségére, de akkor nem akartam említeni egy másik kérdést. amely a belügyminister úrral kapcsolatos, de amelynek említésétől ma nem zárkózhatom el; ez a kérdés a szabadkőmives páholyok budapesti épületének elkobzása, elkommunizálása. Amikor a kormány, a többségi párt ma
