Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. évi december hó 18-án, kedden. 175 lernügyi minister ur tárcája körébe tartozó dolgokkal is foglalkozni kívánok. T. Nemzetgyűlés! E részben bizonyos mértékig elégtételt akarok szolgáltatni e helyről is Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelemügyi minister urnák. Elégtételt azért, mert, ha méltóztatnak emlékezni, ő volt az, aki ministers ége idején bedobta a közvéleménybe azt a szállóigévé vált mondást, hogy ő, mint kereskedelemügyi minister, nem ellensége a kereskedelemnek. (Barthos Andor: Már megcáfolta! Felforgatták beszédét! — Peidl Gyula: Halljuk! Elismerését fejezi ki Hegyeshalmynak. Ezt csak nem kifogásolja? — Barthos Andor: Nem, de bocsánatot kérek, ebben az alakban nem áll az, amit mond!) Mondom, kénytelen vagyok elismerésemet kifejezni iránta, mert, ha ezzel a kijelentésével szemben — mint ahogy a magyar kormány részéről egyébként is megszoktuk, hogy a kijelentések és a cselekedetek között ellentétek mutatkoznak (Mozgás jobbfelől.) — cselekedeteit nézzük, azt látjuk, hogy az ellentét itt is fenforog s ha ő, mint kereskedelemügyi minister, tartotta is magát ahhoz, hogy nem ellensége a magyar kereskedelemnek és iparnak és ehhez mérten intézkedett is, közéleti tevékenységében a Schneller Móricokkal való tárgyalások révén bőséges tanújelét adta annak, hogy ő igenis pártolja a magyar ipart és kereskedelmet. De nem is ezért akarok elégtételt szolgáltatni Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelemügyi minister urnák, hanem azért, hogy párhuzamot vonjak az ő működése és a mostani kereskedelemügyi minister ur működése között. Ő legalább megállapította és leszögezte az iparral és kereskedelemmel szemben a maga álláspontját ezen szállóige hangoztatásával, ellenben a mostani kereskedelemügyi minister ur nemcsak kijelentéseiben, hanem tetteiben is ipar- és kereskedelemellenes, amennyiben minden ténykedésével bizonyítja, hogy a nagytőke exponense és annak szolgálatában áll. Alig van még példa arra Magyarország parlamenti életében, hogy egy minister ennyire odaadta volna magát a nasrytőke szolgálatára, mint azt a mostani kereskedelemügyi minister ur teszi. De ez érthető mindenki előtt, aki tisztában van azzal, hogy ő milyen érdekkörből került ki, aki tudja, hogy a minister ur előretolt harcosa, exponense a kereskedelmi banknak. (Zaj jobbfelől.) Tehát nem a kisexisztenciáknak és nem az iparnak érdekeit akarja védelmezni, hanem ellenkezőleg minden tekintetben a nagvtőkének igyekszik kedvezményeket biztositan i. Amikor "Walko Lajos kereskedelemügyi minister ur átvette a kereskedeleműarvi tárcát, joggal várhatta mindenki, hogy az állami üzemek kérdésében rendet teremt, hogy reorganizálj postát és a telefont, hogy a maaryar államvasutakat teljesen ui alapokra fekteti, hogy olyan gazdasági politikát kezdeményez ebben az országban, amely e leromlott gazdaságú ország érdekeinek teljesen megfelel. Ezzel szemben azt látjuk, hogy minden történik ebben az országban, csak semmi kezdeményezés nem abban az irányban, hogy ezeket a. bajokat gyökeresen orvosolják. A Máv., a posta, távírda nemhogy javult volna az ő ministerségének ideíe alatt, hanem erősebben leromlott, a deficit fokozatosan növekedett és ma már teljesen a csőd szélén áll nsrv az államvasutaknak, mint a postának, távirdának és telefonnak intézménye. De más tekintetben is szóvá kell tennem a kereskedelemügyi minister ur intézkedéseit. Szóvá kell tennem, hogy a kisipart és a kiskereskedelmet teljesen tönkreteszi az a politika, amelyet a minister ur eltűr s amelyet a pénzügyminister ur is megteremtett ebben az országban. Szóvá kell tennem a behozatali engedélyekkel kapcsolatos kérdéseket, nevezetesen, hogy ebben a kérdésben olyan korrupció uralkodik, amelyhez foghatót elképzelni nem tudtunk, hogy ma már köztudomású tény, hogy ugy a behozatali, mint a kiviteli engedélyeket pénzért árusítják. De ha még pénzért meg is vásárolná a legális kereskedelem az ilyen behozatali engedélyt, akkor is a továbbiakban az történik, hogy amikor kereskedőinknek, iparosainknak ki kell fizetniük a külföldről behozott árukat, akkor ehhez már nem kapják meg a szükséges idegen valutát és azt megszerezni nem tudják a kormány rossz, helytelen pénzügyi politikája folytán. Erre mit tettek kereskedőink és iparosaink? Megtették azt, amit a magyar ministerelnöki székből a ministerelnök ur hangoztatott akkor, amikor a kedvezményes részvényekkel kapcsolatosan a belügyminister ur védelmére kelt és amikor azt mondotta, hogy nem vehető rossz néven a belügyminister úrtól sem, ha heverő tőkéjét értékpapírokba fektette, mert így próbálta valorizálni meglévő pénzkészletét. Kereskedőink is józan okossággal a minister úrtól kapott útbaigazítás alapján így jártak el s minthogy a külföldről engedéllyel behozott árucikkeket nem tudták kifizetni, mert devizát nem kaptak, meglévő pénzüket értékpapírba fektették azzal, hogy ha majd a Devizaközpont idők folyamán ki fogja utalni a külföldi vásárlóeszközöket, a papírokat eladják és kifizetik külföldi adósságaikat. Mi történt azonban? Az történt, ami köztudomású és ami bennünket ugyan kevéssé érdekel, talán az egységespárt tagjait sokkal inkább, hogy egv tőzsdei krach következett be, amelynek következtében ezek a kereskedők, akik teljesen jóbiszemüen vásároltak értékpapírokat, — ismételten hangoztatom hogy, a ministerelnök által adott •útbaigazítás alapján — elvesztették tőkéjük tekintélyes részét, akkor viszont jön a pénzügyminister urnák eery másik szerve, a Deviza központ és értesiti a kereskedőket, hogy: »Azt a devizát, amelvet egy év óta igényeltetek, amelyet nnosuntalan kértetek s amelynek kifizetéséért harcoltatok, most rendelkezésetekre bocsátom«. Rendelkezésre bocsátotta a Deviza központ azokat az értékeket a kereskedőknek é« iparosoknak olyan időben, amikor nem tudják felhasználni, mert értékpapírjaikat nem tudják értékesíteni. Ide vezetett a kormány pénzügyi nolitikáia. De látjuk még a kormány helytelen gazdasági politikáját a vámvédelem ügyében is és abban a játékban, amelyet ebben a kérdésben üz. Látjuk azt, amit mindenkinek örömmel kell foe-adni. hoe^ talán azóta, mióta az orszát?" így zárt gazdasági területet képez, egészen uj ioarágak keletkeztek. Ezek az iparágak örvendetesek minden szeniDontból, mert a nyersanyagot itt dolgozzák fel. uasrvlétszánru munkásokat foglalkoztatnak. Mondom, e tekintetben nincsen közöttünk eltérés, mert minrlanynvian örömmel fogadunk, ha uj iparágak keletkeznek. Ellenben a konzekvencia további levonásában már nem szabad- hogy ee-vetértsiink és a legteljesebb mertekben el kell ítélnünk azt a 9"az<lasá<n r>olitikát, amelvet a kormány folvtat. el kell ítélnünk azt, Vmo-v a kormány megengedi, hogy az ilyen belföldi gyárt-