Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-210
A nemzetgyűlés 210. ülése 1923, viselőtársamat, mert ugy tudom, hogy Amerikában, Ford hazájában van zsidókérdés. Drozdy Győző : Ford maga is tagadja, hogy antiszemita. (Felkiáltások a középen : Olvassa el a könyvét.) Rassay Károly : Nem baj ! Itt van Bobula, az ő nagykövete ; majd tőle megkérdezzük ! Gömbös Gyula: Ha ezeket a problémákat megállapítjuk és megnézzük, hogy Magyarország miképen illeszkedjék be ezen egész Európa külpolitikáját befolyásoló mozgalmakba, akkor én azt mondom, hogy mindenféle orientációt eleve ki kell zárni s elsősorban magyar külpolitikát kell követnünk, a magyar öncélúságot kell néznünk. A magyar nemzetet kell nézni minden tekintetben, helytelennek tartom tehát, ha valaki azt mondja, hogy frankofil-politikát folytat ; helytelennek tartom a germanofil irányzatot is, mert elkövetkezhetik olyan reálpolitikai szituáció, amelyben felfogásom szerint sem az egyik, sem a másik nem lesz helyes, hanem amikor kizárólag a magyar érdeket képviselve, olyan orientációhoz kell kapcsolódnunk, amelyre most nem is gondoltunk. Az én felfogásom szerint mégis körülbelül tisztában kell lennünk azokkal a reálpolitikai hatóerőkkel, amelyek Magyarországon találkoznak. Az én felfogásom szerint Magyarország évszázados szerepét fogja újból betölteni Európa keletén egyrészt a szláv mozgalommal szemben, amely északról délfelé, a meleg vizek felé ható mozgalom, másrészt pedig Németország regenerálódása után a német mozgalommal szemben, amely keleti irányban fog hatni minden körülmények között, miután a flotta elvesztése folytán expanzív törekvéseit nyugat felé nem folytathatja. Nézetem szerint ez a két törekvés az, amely Magyarországon keresztülhatván, Magyarország szempontjából igen lényeges szerepet fog játszani. Ezzel szemben csak egy megoldás képzelhető el és pedig az, hogy Magyarország olyan neutrális, vagy egymással szövetkező államok sorába lép, amelyek egyrészt a pánszláv mozgalommal szemben képezik Magyarország alátámasztását, másrészt az annak idején valószinüleg keletre özönlő németséggel szemben, amennyiben pángermanisztikus törekvésekkel állanánk szemben. Azt hiszem, hogy ez a vonal, amelyre támaszkodhatunk, Rómában kezdődik, Budapesten megy át és — bármennyire is furcsa — Bukarestben végződik. Ez a logikus kialakulása annak az erőreiidszernek, amely a pángermán és pánszláv mozgalommal szembehelyezhető. Egyrészt azért, mert az olaszok és mi közöttünk ellentéteket nem igen tudok felfedezni, — mert hiszen Olaszországnak épen olyan érdeke a német- és pánszlávmozgalommal szembehelyezkedni —- másrészt, mert Romániának sincs társa, Kelet-Európában sem szláv, sem német vonatkozásokkal nem rendelkezik. Nekünk magyaroknak még egy alátámasztó erőnk lehet, amely Budapestre hat, amely Konstantinápolyból, Angorából indul ki és Szófián át halad ide a Dunamedencében. Ezek körül az erővonalak körül és ezek irányában kell kialakulnia a magyar külpolitikának, ha nem ma, ugy holnap vagy talán tiz év múlva, de aki a magyar külpolitikai élet kialakulását figyeli, azt hiszem, ezekkel teljesen tisztában lesz. így kell felismerni a helyzetet s ebből a szempontból évi december hó 17-én, hétfőn. 157 kell minden külpolitikai ténykedésnek, minden gazdasági és társadalmi mozgalomnak kiindulnia. Én itt az ellenzék padsoraiból mindehhez hozzáteszem még mint aktuális kérdést, a békeszerződések revíziójának kérdését. Eltekintve a Millerand-féle kísérőlevéltől, amely garanciát ad nekünk arra, hogy a kis-entente tárgyalásokba bocsátkozik bizonyos etnográfiai egységek visszacsatolása tárgyában, az a felfogásom, hogyha a kis-entente Kelet-Európában olyan atmoszférát akar teremteni ha a békés megegyezésnek és megértésnek atmoszféráját keresi, akkor szükséges, hogy a Millerand-féle kísérőlevél alapjára helyezkedjenek és Magyarországnak a béke reviziója iránti kérelmét meghallgassák. Eggyel kell tisztában lenni, hogy megvan-e a hajlandóság a kis-entente és a nagy-entente-ban Magyarországgal szemben abban az irányban, hogy tényleg a békét ápolják, vagy pedig továbbra is ellenséges szándékú lesz az a közeledés, amelyet a kis-entente velünk szemben tanusit. Evvel kell tisztában lenni és ezzel szemben nézetem szerint csak egy kiindulási pont lehet : nem a mannát lesni kívülről, nem a segítséget lesni kívülről, hanem öntudatos nemzedéket nevelve, a nemzeti öntudatot fejlesztve, rátámaszkodni a belső erőtényezőkre, kiegyenlítve az ellentéteket, amelyek az országban vannak. Erre a nemzeti öntudatra való helyezkedést tartom egyik legfontosabb külpolitikai cselekménynek a kormány részéről. Ezt, a nemzeti faji öntudatot kell fejleszteni és ebből a szempontból Ítélem meg azt az aktuális külpolitikai kérdést is, amely ma napirenden van, s amelyre múltkor Rassay Károly t. képviselőtársunk választ nem kapott : a külföldi kölcsön kérdését. A külföldi kölcsön kérdésében is helyesnek tartottuk volna, ha a kormány hangsúlyozza azt, hogy igejiis, ez nem egy tönkrement, nem egy életképtelen nemzet, hanem amint én hangsúlyoztam akkor, amikor a népszövetség kiküldöttei engem is meghallgattak, az én véleményemre is kíváncsiak voltak, hogy nem arról van szó, hogy teljesen lerongyolt nemzetet kell segíteni, mert ebben a nemzetben van gazdasági erő, van akarat, hogy ez a nemzet termelni akar, csak hiányzik a forgó tőke, amelynek segítségével a nemzeti és gazdasági erőket életre akarjuk kelteni abból a célból, hogy azután kötelezettségeinknek eleget tehessünk. De egyrészt beleszuggerálni a magyar kövéleménybe, hogy gazdasági szempontból nincs semmi potenciánk, másrészt a külföldön is ezt hangsúlyozni, nézetem szerint ez elhibázott dolog még akkor is, ha Magyarország helyzete tényleg olyan súlyos, amilyennek a kormány be akarja állítani. A kormány külföldi kölcsön iránti tevékenységének egy előnyét látom abban, hogy bizonyos propagandát fejt ki külföldön ; összejönnek idegen államok képviselőivel s ott a ministerelnök az ő debatteri készségével és felkészültségével nagy szolgálatot tesz a magyar ügynek. A propagandisztikus munka talán megvan, azt kérdezem azonban, hogy miért nem korábban kezdtük ezt a propagandát ? Miért nem instruáltuk korábban külföldi követeinket, hogy a Magyarországon történt eseményeket a külföld ne liberális újságainkból olvassa és ne az emigránsok külföldi propa23*
