Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

158 A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. gandája utján, hanem hivatalos apparátusnak hivatalosan leadott és inspirált felfogásából. A külföldi kölcsön másik két kérdéséhez : az anyagi és politikai kérdéséhez igy akarok hozzá­szólni. Az anyagi kérdésben egyszerűen arra az álláspontra helyezkedem, hogyha olyan kölcsönt hoznak, amely segit, azt el kell fogadnunk ; ha azonban olyan kölcsönt hoznak, amelynél rész­ben csekély összegről van szó, részben bizonyos összefüggésben van politikai problémákkal, attól elve idegenkedem mert azt mondom, hogy nem érdeke Európának Magyarország gazdasági kon­szolidációja, ha olyan kölcsönt akar adni, amely­nek elfogadását a magyar nemzet önérzete nem engedi meg. Ha Európa tényleg komolyan akar segíteni Magyarországon, ha Magyarországot segy az európai gazdasági rendszer kiegészitő gazdasági egységnek tekinti, ha azt tartja, hogy Magyar­országon való segítés nemcsak magyar, hanem európai érdek is, akkor a politikum háttérbe szorul és tisztán gazdasági momentumok fognak dönteni ebben a kérdésben. Eltekintve attól, hogy Magyarország idei termése 600 millió arany­korona volt, hogy a valorizálatlan hitel révén a nagybankok 300 millió aranykoronát nyertek, a szénkartell 100 millió aranykoronát, feleshasznot tud felmutatni, mégis elfogadom a külföldi köl­csönt, ha segit, ha abból effektív hasznot látok, ha nem máról-holnapra segit, mint ahogy Ausztriá­ban mutatkozik a külföldi kölcsön hatása, hogy két év múlva újra kezdődjön a lecsúszás, mert ez még rosszabb lesz, mint a jelenlegi hetyzet. Én csak olyan szanálást képzelhetek, amely effektive a magyar gazdasági életnek talpraállitása révén lehetővé teszi, hogy mi ezzel kapcsolatban vállalt kötelezettségeinknek eleget tegyünk és teljes erővel belekapcsolódhatunk az európai gazdasági. rendszerbe. Miért vagyunk azonban mi ezzel a kölcsön­nel szemben szkeptikusak ? Azért, mert azt tart­juk, hogy a jelenlegi pénzügyi kormányzat megint csak elherdálja ezt a pénzt, (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) mert félünk attól, hogy rossz gazda­sági politikát fognak folytatni ezzel a pénzzel is, aminek következményekép még súlyosabb lesz Magyarország gazdasági helyzete. Rassay Károly : Önök közelről látták ezt ! 'Tudják, hogy igy van ! Gömbös Gyula : Mi azt tartjuk, hogy mielőtt ez a kölcsön jön, olyan kezekben akarjuk látni a kölcsönnek a felhasználását, amely a magyar agrárérdekeket favorizálva, a természetes gazda­ságpolitikai vágányra tereli a magyar gazdasági életet. Ezt nem látjuk ma s ezért kétkedve és talán bizonyos előítélettel várjuk a külföldi kölcsön hatását, mert félünk attól, hogy ugyan­azon a csatornán át fog belefolyni ez a pénz a magyar gazdasági életbe, amelynek bedugaszolása érdekében szavunkat felemeltük. Nem tudom egyelőre a kölcsön kérdését politikai vonatkozásaitól különválasztani. Komo­lyan hiszem és akarom hinni a nemzet szuvereni­tását, én tehát a kontrolitól, legyen az akár pénzügyi, akár politikai, akár katonai vagy akármilyen kontroll, de különösen a pénzügyi kontrolitól nagyon félek ; mert nevetséges azt állítani, hogy a pénzügyi kontroll csupán gazda­sági kontroll. A pénzügyi kontroll mindenféle kontrollt jelent, mert akinek pénz van a kezében, évi december hó 17-én, hétfőn. azé a gyeplő is és az szabályozni tudja a magas életet akár a mezőgazdaság fejlesztéséről, akár iparfejlesztésről, akár a magyar kultúra fejlesz­téséről van szó. Minden tekintetben idegen, a nemzetnek életét és piszihológiáját nem ismerő kéz fogja irányítani a nemzet életét egy pillanat­ban, amely a nemzetet egészen más szellemben kell nevelni, mint amilyen nevelődött eddig. Én tehát a nemzetnek ilyen kiskorusitása ellen tilta­kozom. Nem tartom helyesnek a kontrollkérdés olyan beállítását, mint ahogyan azt a Gyáriparo­sok Országos Szövetségének igazgatója, azt hi­szem Fenyő Miksa, állitja be, aki erről a kérdés­ről külföldi újságokban is állandóan mint mellé­kes dologról beszél. Minthogy ő a gyáriparosok érdekeit képviseli, lehetséges, hogy ebből a szem­pontból neki igaza van. Nekünk politikusoknak azonban az ország egyetemes érdeke szempontjá­ból kell a kérdést vizsgálni. Megállapítom, hogy a kontroll igenis a szuverenitásnak sérelmét jelenti és megbéníthatja a magyar életnek, a magyar nemzeti államnak fejlődését és teljes regenerálódását. Ez ugyan felfogás kérdése, de én ezt az álláspontot vallom barátaimmal együtt és azt hiszem, nem vagyok egyedül a nemzet­gyűlésen. A külföldi kölcsönnel kapcsolatosan bizonyos fokig igazolva látjuk azt a politikát, amelyet eddig követtünk. Nekünk ez keserű elégtétel. mert meg vagyok győződve róla, hogyha abban a pillanatban, amikor az ellentétek fokozódni kezdtek, a kormány cselekvőleg belenyúlt volna a gazdasági élet átterelésébe, ma nem itt volna a helyem, hanem ma is a régi pártban lehetnék és ott képviselhetném ezeket az eszméket. De amikor láttam, hogy ez nem sikerül, kényszerítve voltam lelkiismeretem parancsát követve, erre az oldalra ülni dacára annak, hogy mindig fáj­dalmat érzek, amikor a kormánnyal szemben kell állnom. Rassay Károly : Az a különbség köztünk, hogy mi nem érzünk fájdalmat ! Gömbös Gyula : Lehetséges és feltételezem, hogy jóhiszemüleg akarnak eljárni, de a törté­nelem, az ország érdeke, nem kérdezi azt, hogy milyen szándékkal cselekszik valaki, hanem azt kérdezi csak, hogy milyen eredménnyel követ valamely politikát és irányt. És mivel a kormány nem tud felmutatni olyan pozitív eredményeket, amiket akár az egyik, akár a másik oldal kíván, ezért van bizonyos egység abban a felfogásban, amely azt mondja, hogy miután erőtlenséget, programmnélküliséget és főleg a gazdasági kér­désekben kapkodást látunk, miután azt látjuk, hogy produkálni nem tudnak, ezért vagyunk ellenzékben és ezért mondjuk azt, hogy ez a politika nem vezethet Magyarország regenerálá­sához és megmentéséhez. Pikler Emil : Úgyis már Wolff a minister­el nök ! Propper Sándor : Egyelőre csak az Aréna­utón ! Gömbös Gyula : Az a körülmény, hogy képviselőtársam nagyon fél attól, hogy Wolff ministerelnök lesz, arra biztat bennünket, hogy ezt követeljük. Propper Sándor : Az Aréna ministerelnöke ! Peyer Károly ; Tapsokat már aratott !

Next

/
Oldalképek
Tartalom