Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

156 A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. évi december hó 17-én, hétfőn. menni s az ujabb forradalomtól akarom az országot megkímélni. A mai időkben, a mai viszonyok mellett, becsületes őszinteséggel megmondom, minden kormányt felőrölnek az események. A kormány érdeke is azt kivánja, hogy a felelősségben, ha meg tudunk egyezni, többen osztozzunk, hogy ne legyenek itt demagógok. Azt hiszem és azt tartom szem előtt, hogy az első az ország" és csak azután jön a párt. Engem támadások értek amiatt, hogy ezt a lépést megtettem, és talán most is érni fognak azért, hogy megteszem. Belőlem azonban az aggódó hazafi jajkiáltása szól. Újból felkérem önöket, t. többségi párt : önök azzal nem vesztenek semmit, nincs mit szégyelniök, ha tanácskoznak a beteg állapota fölött, amint nincs szégyelnivalója annak az orvosnak, aki a nagy beteg ágyához egy másik orvost is hivat. Próbáljuk meg, hogy magyar ember a magyar emberre találjon, mert azt hiszem, tartozzunk akármilyen párthoz, ebben az országban egyformán tisztességes magyar emberek vagyunk. Becsületes munkára egyesüljünk. A régi rómaiak azt mondták : kenyeret és cirkuszt, ez a megsanyargatott magyar nemzet, ez a magyar nép azonban azt mondja : elég volt a cirkuszból, csak kenyeret akarunk. (Helyeslés és taps.) Az indemnitást nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Gömbös Gyula ! Gombos Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Meskó Zoltán barátom hozzászólván az indemnitáshoz, tulaj donképen azzal fejezte be szavait, ami politikai magatartását az egész utóbbi időben jellemzi : békét akar teremteni a magyar közéletben, tekintettel az ország nehéz helyzetére s a pártok közötti nagy differenciákat kivánja eliminálni. Bármennyire helyeslem is a békés atmoszférát, azt tartom, hogy fölösleges erőlködés ez akkor, amikor olyan iránnyal állunk szemben, amilyent ma a kormány és a mögötte álló párt reprezentál. Természetes, hogy nekünk ellenzéknek, amikor országos nagy érdekekről van szó, a kormányt segitenünk és támogatnunk kell, azonban hiba volna feltételezni egy pillanatig is, hogy elvi álláspontunkat elhagyjuk azért, hogy talán egy olyan taktikában vegyünk részt, amely taktika az ország érdekét felfogásom szerint nem szolgálja. Fontosnak tartom igenis, — ezt én is hangsúlyozom és ez talán mai felszólalásom lényege — hogy ne kicsinyes pártpolitikai szempontok uralkodjanak ma, hanem nagy eszmék, amelyeknek komoly megvédéséért harc fejlődjék ki a nemzetgyűlésen. Fontos, hogy ki-ki tisztában legyen azzal, hova akar menni, milyen eszközökkel kivánja célját elérni ; akkor nézetem szerint automatice bekövetkezik az a békés atmoszféra, amelyről Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam álmodik, amikor az előkelő tónusban megvívott politikai harcok atmoszférájában az ország érdeke minden körülmények között megvédésre fog találni. Nézetem szerint nagy hibát követ el az, aki részletekből indul ki akkor, amikor nagy kérdések felől gondolkodik. Felfogásom szerint azon a nehéz helyzeten, amelyben az ország van, csak ugy tudunk segíteni,"ha mi a magyar jövőt helyesen, előrelátással be tudjuk illeszteni az európai események kialakulásának rendszerébe. A fontos az, hogy a kor szellemét állapítsuk meg, A XIX. Században a liberalizmust felváltotta a nacionalizmus, a nacionalizmus folyományaként megjelent az imperializmus és az imperializmus folyományaként megjelent a világháború, amely hivatva lett volna kiegyenlíteni azokat az ellentéteket, amelyeket a nemzetek, talán öntudatlanul, egymás ellen felhalmoztak s amely ellentétek kiegyenlítése után elkövetkezhetett volna az az európai béke, amelyről a pacifisták mindig álmodoznak. A világháború azonban nem teremtett a béke számára megfelelő atmoszférát, hanem felfogásom szerint azt eredményezte, hogy az imperialista politika folytatódik Európaszerte azzal a különbséggel, hogy nem a tengerentúli hatalmat akarják megerősíteni, hanem a szárazföldi hatalomért, főleg Franciaország szárazföldi szupremáciájáért folyik ma a küzdelem azokkal a legyőzött államokkal szemben, amely legyőzött államok körébe Magyarország is tartozik. A legyőzött államok körébe megállapítható, hogy a legutóbbi évtizedek tapasztalatai alapján uj irányzatok kerekedtek felül ; azt lehet mondani, hogy a nacionalizmusnak, az imperializmusnak és a faji kérdésnek valamilyen vegyülékét látjuk felelevenedni, amely természetesen nem tud teljesen kibontakozni azért, mert nagyon súlyos gazdasági helyzetbe terelődött az ország, mert olyan súlyos gazdasági, anyagi és megélhetési viszonyok vannak ma mindenütt, amelyek a nagy, magasabb eszmék körül való csoportosulást megnehezítik. Azt tartom, hogy a jövő is az imperialista és nacionalista törekvések jegyében fog lejátszódni. A pacifizmus ellen felhozhatnék számtalan példát, mint volt katona, most azonban csak azt akarom megállapítani, hogy Berndt megállapítása szerint 1800-től 1897-ig Európában átlag 25 évig harcoltak a nemzetek egymással, és mióta a világ fennáll, mindig a küzdelem jegyében folyt a nemzetek élete, tehát káros volna — mint ahogy káros is volt 1918 októberében — a pacifizmus jelszavának hangoztatása egy olyan pillanatban, amikor talán a legimperialistább, a legnacionalistább, a legkeresztényebb jelszavakra volna szükség. Egy másik kérdés, amely áthatja és átjárja ma Európa politikai életét, nézetem szerint a zsidókérdés is. A zsidókérdés nemcsak Magyarországra izolált kérdés, a zsidókérdés Európaszerte aktuális kérdés mindenhol, ahol a zsidók a numerus clausus elveit nem tartván be, annyira elszaporodtak, hogy az illető szupramáciára jogosan igényt tartó faj szupremáciáját veszélveztetik. Egyrészt tehát a győző államok imperializmusa, másrészt a legyőzött államok felfelé törekvése a nacionalizmus jegyében, harmadsorban pedig a zsidókérdés azok a nagy problémák, amelyek ma Európaszerte átjárják a lelkeket, foglalkoztatják az agyakat és foglalkoztatják nézetem szeiint a politikusokat is. Drozdy Gyö'ző : Itt nálunk ; az egész világon hallani sem akarnak róla ! Pikler Emil : Sehol sem beszélnek róla ! (Ellenmondások a középen.) Gömbös Gyula: Ugy látom, hogy Drozdy t. képviselőtársam rosszul informálta Pikler t. kép-