Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

154 A nemzetgyűlés 210. ülése 1923, személyek után fognak menni, hanem az után, amit látnak. A nélkülözők, a szenvedők mind keresni fogják a boldogulásukat, még pedig azoknál ke­resik, akik hozzájuk tudnak férni. Nekem nincs szakszervezetem, de a szociáldemokrata pártnak inkább módjában van a szervezkedés, mint nekünk. Ez olyan abszolút igazság, hogy nem lehet megdönteni ; a szociáldemokrata párt meg­levő hatalmas szervezetei utján közelebb tud férkőzni a polgár- és munkástömegekhez, mint mi. De nemcsak népgyűlésen lehet szervezni. Akinek módja van rá, az a házról-házra való járással, a bizalmi emberek felcitálásával stb. jobban meg tudja szervezni a falut, a munkás­társadalmat, mintha kiállanának egy népgyű­lésre. Én tehát a polgári társadalomnak jól fel­fogott érdekében követelem a gyülekezési jognak tiszteletben tartását. De hogy a kormánynak nagyon kevés érzéke van a demokrácia iránt, azt látjuk a vármegyei törvényhatósági választó­jogról szóló javaslatában. (Zaj. Halljuk! Hall­juk !) Ez igazán se nem agrárius, se nem demo­krata felfogású javaslat ; ez a legteljesebb reak­ciót szolgálja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Tiszta középkor ! Meskó Zoltán : Már magában az, hogy fen­tartja a virilizmust ebben a formában, — a kis­gazdapárt annakidején egészen más formát akart — már magában az, hogy életfogytiglan kinevez tagokat a törvényhatóságba, a mindenkori kor­mánynak többségét óhajtja biztosítani, mert azok a kamarai elnökök, a kinevezettek minden­esetre nagyon gutgesinnt emberek lesznek, akik a mindenkori kormányoknak szekerét fogják tolni s akik bizonyos leltárt fognak alkotni. Én sem vagyok a felforgatásnak hive ; én sem akarom a vármegyét érinteni. Én a vármegyei autonómiának legteljesebb tisztelője vagyok és azt vallom, hogy sohasem volt annyira fontos, annyira szükséges, hogy autonom legyen a vár­megye, mint ma. De akkor tessék a kapukat ki­nyitni, hogy annak a becsületes földmives népnek képviselői bejuthassanak. (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Ne féljünk mi, attól a földmivesnéptől ! Hiszen úgyis mindig számítunk reá ; hol sziklá­nak, hol aranynak nevezzük, de amikor jogot kellene adni a számára, akkor nem látjuk a sziklától az aranyat, vagy az aranytól a sziklát. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Akik tehát a hazáért véreztek, akik az ellenforradalomban helytálltak, akik a felforgató eszméktől legmesszebb vannak, azoktól féltjük a vármegyeházát ? Én nem fél­tem. Eri nemcsak a kapukat, hanem az ablakokat is kinyitnám ; friss, egészséges, 1913 éves szellő­nek kell oda behatolnia (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) s aki ettől a friss szellőtől félti a tüde­jét, annak nincs helye abban a dohos szobában, az menjen szanatóriumba. Ha agrárszempontból nézem a kormány ténykedését, azt látom, hogy a falu még sohasem volt annyira elhanyagolva, mint most. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A falu mostoha gyermeke az államnak. (Zaj jobbfelől.) Azt látjuk, hogy a régi, liberális, munkapárti rezsim alatt is törődtek annyit a faluval, mint amennyit ma törődnek vele. A legérdekesebb, hogy épen azok, akik a faluval nem törődnek, a mostani egységespárt­évi december hó 17-én, hétfőn. nak kisgazdatagjait igyekeznek, ha nem is szán­dékosan, — nem vagyok olyan rosszmájú ember, hogy ezt állítsam, — de ödtudatlanul lejáratni s azt mondják : ime, a kisgazdák uralma ! Pedig dehogy vannak uralmon ezek a szegény kisgaz­dák ; csak egy pártnak nélkülözhetetlen tagjai. Minthogy a keresztények már mennek s a liberá­lisok még nem jöttek, a tömegnek, a kisgazda­társadalomnak ideig-óráig még itt kell lennie. Hát tessék tudomásul venni, tisztelt egységespárt, hogy ezek a tömegek nagyatádi Szabó tömegei, Nagyatádi háta mögött állanak. (Mozgás a jobb­oldalon.) Tessék egy próbát csinálni : jöjjön át ide Nagyatádi, s meg fogja látni, hogy ott nagy lég­üres tér lesz s ebben a légüres térben, levegő nélkül nem fognak tudni megélni, szépen ki fognak múlni, koszorúk mellőzésével. (Derültség és zaj balfelől.) Azt látjuk, hogy a fővárost cicomázták a réd kormányok, s a mostani kormány is. Min­dent a fővárosnak ; a falu nekik terra incognita. Hébe-hóba, választások alkalmával, ideig-óráig mindig felfedezik a falut. Akadnak mim ig a kormánypárton olyan felfedezők, akik beígérik, hogy : majd lesz villanyvilágítás, nem fogtok nyakig sárban járni, lesz orvostok, patikátok. Ennek ellenére százával és ezrével halnak meg a falun a kis parasztgyerekek, a földmunkások gyermekei, mert nincs se patika, se orvos. Ugy vagyunk evvel, mint az a bizonyos lelkiismeret­len férj, aki a szeretőjére vagyonokat költ, buto­nokat vásárol neki, a gyereke pedig otthon ron­gyokban jár és nélkülöz. A falu a mi édes felesé­günk, akit szeretnünk kell. Mindig azt halljuk, hogy a főváros : bűnös Budapest. (Zaj jobb­felől.) Bocsánatot kérek, hát ha folyton azt han­goztatják, hogy bűnös Budapest, — akkor miért aggatják tele a bűnös Budapestet ékszerekkel, hogy még jobban tessék valakinek ? Én nem a főváros ellen beszélek, ez távol áll tőlem, (Zaj balfelől.) csak azt mondom, hog}^ az állami javak­ból megfelelő részt tessék adni a falu becsületes lakóinak. Ez az egyetlen kívánságom. Amellett a főváros szépen virágozhatik, szépen fejlődhetik. Semmi kifogásom sincs ellene, sőt mint magyar ember örülök neki, csak azt kérem, hogy a falut ne hanyagoljuk el a főváros rovására. Pakots József : Majd ha Wolff ministerelnök lesz, ő nem hanyagolja el ! Meskó Zoltán : Takarékosságról kell beszél­nünk, mert ha nem beszélünk, megjelenik majd a magyar Zimmermann s majd dirigál egy kicsit és beszél helyettünk. T. Nemzetgyűlés ! Látom itt a kultusz­minister ur szereplését. Ma még nem mint római követtel, ma még nem mint diplomatával, hanem csak mint a kormány tagjával kívánok vele foglalkozni. (Felkiáltások balfelől : Vatikáni ! Minden ut Rómába vezet !) Azt látom, hogy itt spórolni kell, takarékoskodni kell és mégis fen­tartunk hét egyetemet, de alig van népiskolánk, tanyai kulturvilágról pedig beszélni sem lehet. Ismerek néptanítókat, akik 70—80 gyermeket tanítanak és tudok egyetemi tanárokat, akiknek két hallgatójuk van. Ezen talán változtatni kellene. (Beck Lajos közbeszól.) Tessék ezt komo­lyan venni t. képviselő ur, ez nagyon fontos kérdés. Nem szükséges azt a tanárt elbocsátani, tessék tisztességesen eltartani az államnak, tessék

Next

/
Oldalképek
Tartalom