Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-210
A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. Pakoís József : Sötét lobogó alatt ! Meskó Zoltán : Maj d rátérek erre a kérdésre is, a sötét lobogóra is, t. képviselőtársam, mert igaza van. A keresztény gondolat kérdését, a keresztény politika kérdését azonban azzal nem lehet eliminálni, hogy a koimány egészében-e mint tömegtaposó, vagy Klebelsberg, vagy más minister ur, mint egyéni taposó (Derültség.) az arany középutat tapossa. Akár tapossa, akár nem tapossa az arany középutat, ezt a kérdést megoldás nélkül elintézni egyszerűen nem lehet. Egy egész hajóraj haladt előre a keresztény vizeken, — hogy ugy fejezzen ki magamat, — hogy a biztos célhoz, a várvavárt, esdve óhajtott kikötőbe érjen, amelynek egy kikötője van, a keresztény Magyarország. Éhhez a hajórajhoz azután csatlakoztak mások is. Feltűntek kisebbnagyobb hajócskák, amelyek a mi zászlónkat viselték addig, amig lőtávolba nem értek. Mikor ott voltak közöttünk, akkor kitűnt, hogy ezek közönséges számító rablók, kalózok voltak. (Ugy van ! Ugy van !) Ezt a kalóztársaságot félre kell tenni, sőt be kell börtönözni, mert ezek a kalózok ártanak annak a szent keresztény ügynek ebben az országban. Vannak közöttük buta kalózok és vannak számitó kalózok. A butákat be a Frimmintézetbe, a számitó kalózokat pedig be a börtönbe. (Zaj.) A mi hajónk azonban az a hajó, amelynek zászlaja mocsoktalan, amelynek zászlaja a valódi keresztény lobogó, halad a maga becsületes egyenes utján tovább. Sokan azt gondolták, a kurzuspatkányok meneküléséből következtetve, hogy ez a hajó már elsülyedt, vagy legalább is sülyedő félben van. Nem igy van. A kurzuspatkányok csak egy részeg álmatróz ijedt kiáltásától ijedtek meg és menekültek. Mi ezt a hajót nem engedjük sem megfúrni, sem elsülyeszteni és nagyon örülünk, hogy ez a részeg álmatróz azt kiáltotta, hogy sülyed a hajó, legalább egyszersmindenkorra megszabadultunk a kurzuspatkányoktól. Meskó Zoltán : Ilyen matrózokkal találkoztunk mi már 1918-ban is. 1918-ban annyi matróz volt, hogy szinte gyárakban készítették a matrózruhát. Ezek először forradalmi, kommunista matrózok voltak, azután keresztény matrózok lettek s ugy változtatták a színüket, mint a kaméleon. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy vannak még ma is ilyenek. Leg3?en meggyőződve a t. Nemzetgyűlés, hogy én, mint a keresztény eszmék egyik tisztességes harcosa, aki becsületes, tisztességes eszközökkel akar ezekért az eszmékért küzdeni, azon leszek, hogy az ilyen patkányok elpusztuljanak és majd gondoskodunk a patkányméregről is. Pakots József : Hamisítva lesz a patkányméreg ! Meskó Zoltán : És azt mondom, — ha már ennél a kérdésnél tartok — hogy a keresztény ügynek azok ártottak legtöbbet, — és azt hiszem helyes, ha épen az én szájamból, egy intranzigens keresztény politikus szájából hallják — akik politikából voltak keresztények. (Ugy van !) Ezek a politikai keresztények, az olyan keresztény vezérek, akikkel csak a söröshordón és boroshordón találkoztam, de templomban őket sohasem láttam. (Zaj. Derültség.) Erdélyi Aladár: Elég nem jó, hogy ott is találkoztál velük ! (Zaj.) évi december hó 17-én, hétfőn. 153 Meskó Zoltán : Mi is találkoztunk már tisztelt képviselőtársam. Erdélyi Aladár • De nem a söröshordón ! Meskó Zoltán : Nem tudom milyen hordó volt, nem néztem meg a tartalmát, hiszen üres volt. (Zaj. Derültség.) Sokkal komolyabb dolog ez, semhogy hordókon el lehetne intézni. Arról van szó, hogyha ennek a keresztény irányzatnak a vezérei, — hangsúlyozom : nem »kurzusnak«, mert »kurzust« nem ismerek itt, az a tőzsdén van, ott, ahol bessz és hossz van s nálunk is volt, sajnos, a keresztény irányzat mellett a kurzuslovagok tőzsdéjén hossz és bessz azok számára, akik ugy tűzik ki a lobogót, ahogy a szél fuj — ha ennek a keresztény irányzatnak minden támogatója, minden hirdetője, a keresztény irányzatot valló minden egyesület minden vezetője valóban, krisztusi értelemben véve is keresztény lett volna, akkor sok minden nem történt volna. Mert az az ember, aki keresztény politikát hirdet és aki meggyőződése szerint, szivében is valóságos keresztény, az atrocitásokat soha nem követ el. Pakots József : Miért bujtogatják őket ? Meskó Zoltán : M^jd arról is beszélek. Itt nincs bujtogatásra szükség, itt becsületes, önérzetes keresztény összetartásra van szükség s- akkor mondhatják, hogy én maradi en belvagyok, mondhatják, hogy reakciós en ber vagyok, én mindent elvállalok. Becsületes eszközökkel, tisztességes fegyverekkel vivni küzdelmet, tisztességes ellenfelekkel : ez csak megbecsülés az ellenfélre, de reám nézve is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Nem lehetünk mindannyian egy nézeten, de tisztességesen kell harcolnunk. Meskó Zoltán : Arra kérem a t. korrrányt, hogy legyen kissé óvatosabb, körültekintőbb, mert azt. veszem észre, hogy a keresztény tömegek a kormányt már elhagyták, s a liberális tömegek még nincsenek a háta mögött. Hát ki van akkor a háta mögött ? Nem hiszem, hogy a ministerelnök ur olyan ügyes lenne, hogy ennek a két tömegnek leváltását olyan simán keresztül tudná hajtani, hogy a keresztények elvonuljanak a balfenének, a liberálisok pedig megjelenjenek a jobbfenéken. (Derültség és zaj.) Ezt talán egy Reinhardt színpadi rendező meg tudná csinálni, de Bethlen ministerelnök úrról, akit pedig igazán ravasz erdélyi politikusnak tartok, nem tételezem fel, hogy ez sikerülni fog neki. Propper Sándor : Nem is akarja ! Csendőrökre támaszkodik. Nem kell neki a nép ! (Zaj.) Meskó Zoltán : A kormánynak demokratikus felfogásáról kellene még pár szót szólnom. Ezt a demokratikus felfogást legjobban az jellemzi, hogy a gyülekezési jogot egyáltalán nem tartja tiszteletben. Már pedig, aki ezt nem tartja tiszteletben, aki nem engedi meg a polgári társadalom egyéneinek a gyülekezést, az annak a polgári társadalomnak árt legtöbbet, ametyet meg akar védeni. Az csak világos, hogy ha én a földmivelő népemet nem tudom megszervezni, ha nem teszik lehetővé, hogy a tömfg a ket egy polgári pártban — legyen az kormánypárt, vagy ellenzéki kisgazdapárt, vagy bármely más polgári párt, vagy keresztényszocialista párt—megszervezzem, akkor tétlenségre vagyok kárhoztatva s akkor ezek a tömegek magukra hagyatva, nem
