Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton, 143 Károlyi elnök legutolsó kormányának legutolsó niinistertanácsa. Hogy ezt azután befejezték-e, vagy sem, azt nem tudom. Szóval én nem tudok róla. Azzal megvádolni akarni, hogy engem — tegyük fel, hogy igy történt — a tanácsköztársaság kormánya, vagy pedig a Károlyi elnöklete alatt volt legutolsó kormány tényleg ki akart nevezni egyetemi tanárrá, amiről én nem tudok, mondom, engem ezzel megvádolni, vagy e miatt a kormányt molesztálni, hogy erre adjon választ,... Fábián Béla : Szokásos rágalmazás ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : ... a személyi antagonizmusnak, vagy a személyi piszkolódás szintájára tartozó kérdés. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Huszár Károly : Az a baj, hogy fegyelmit indítottál ellene ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Összefoglalva most már a dolgokat: nem igaz, hogy én akár a Károlyi-féle forradalmi kormánytól, akár a tanácsköztársaság* kormányától egyetemi tanári kinevezést kértem, kaptam, vagy elfogadtam volna. Ez egyszerűen nem igaz. Az el nem mondott interpellációra tehát, mellékelvén a Huszár Károly volt kultuszminister által aláirt és engem kinevező egyetlen egyetemi tanári kinevezési okmányt, a Ház igen szives, már megadott engedélye folytán ilyen módon adom meg a választ,hogy: nem igaz ! (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Ki a következő interpelláló képviselő ur ? Bartos János jegyző : Szabó József ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellates napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : A nemzetgyűlés hozzájárul, hogy a képviselő nr interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondja el. Ki a következő interpelláló képviselő ur ? Bartos János jesryző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Abban a reményben, hogy a belügyminister ur abban az ügyben, amely interpellációm tárgya, időközben intézkedni fog, tiszetlettel kérem interpellációm elhalasztásának megengedését. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen!) A nemzetgyűlés^ hozzájárni, hogy a képviselő ur interpellációját legközelebb mondhassa el. Ki a következő interpelláló kénviselő ur ? Bartos János jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj.) Körülbelül öt perc alatt végzek egy nagyon fontos üggyel. Azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha azt állítom, hogv a mai nap legfontosabb kérdése az, amelyről szót akarok ejteni. (Zaj.) Magam sem vártam volna ilyen késő ideig, ha nagyon sürsrősnek és nagyon fontosnak nem tartanám ezt az ügyet. Nem beszélek hosszasabban, az én indokolásomat Homonnay Tivadar t. képviselőtársam már előadta, amikor a köztisztviselők siralmas helyzetéről beszélt. Siralmas anyagi helyzetről beszélt akkor, amikor egy igen kis nyugdíjas tisztviselőnek havi járandósás'a mégis csak felmegy talán 100—200—300—400.000 koronára. Ő mégis ezt a helyzetet siralmasnak találja. Én nem igyekszem megcáfolni t. képviselőtársamat ebben a hiedelmében és igazságában, magam is részvéttel viseltetem mindazok iránt, akiknek érdekében beszélt, csak kontrasztként méltóztassanak megengedni, hogy egy, ezeknél is sokkal siralmasabb helyzetben lévő osztálynak érdekében felszólaljak és azokkal a számadatokkal szemben, amelyeket ő a siralmasság képleteként hoz fel, — hogy a 200—300—400 ezer korona havi nyugdíj járandóság is még mindig siralmas helyzetben hagyja azt, aki azt kapja, — bátor legyek a t. Ház és a t. kormány alőtt más számokat felsorakoztatni, a nyugdíjas magánalkalmazottaknak, a magánalkalmazottak özvegyeinek, árváinak havi, illetőleg évi járandóságát. Ha a szegény, lerongyolt állammal szemben támasztunk szociális követeléseket a köztisztviselők javára, ez, ugyebár, egy kissé nehéz kivánság és nehezen teljesíthető. Ezzel szemben miről van szó ? Arról, hogy itt van a gazdag magántőke, amely nem küzd nyomorúsággal, nélkülözésekkel, ugy mint az állam, hanem amely jövedelmével a konjunktúrában tobzódását éli ; tobzódását éli a nagybirtok, a latifundium, a tőke, a gyárak, a bankok, a vállalatok, a bányák, s ezzel szemben miképen fest az ő szociális tevékenységük, altruizmusuk és • milyen az ő jogi kötelezettségük 1 Akként, hogy az uradalmi kasznárok ma még mindig körülbelül 2000 korona évi nyugdíjat kapnak. Az ispánok, az erdőtisztek 1500—2000 korona évi nyugdíjat kapnak. Az özvegy kasznárnék és ispánnék kapnak havi 91 korona nyugdíjat. Vannak természetesen kivételek is, amikor egy-egy becsületes földesúr belátja, hogy más kötelezettségeket szab rá a mostani nehéz idő, de általában ugy van, hogy azok az uradalmak, vállalatok, gyárak, bankok, bányák, a nagy magánintézmények, jövedelmi források, amelyek olyan nagyok, hogy a békeidőben is olyan tisztviselőket tartottak, akiknek, amikor szolgálatuk letelt, nyugdíj járt, ezek még mindig a békebeli nyugdíjat fizetik ki névértékben. Mondom, ezek a nagyvállalatok a konjunktúrában tobzódnak, megmérhetetlen milliárdokat jövedelmeznek és ennek ellenére ilyen sanyarúságban, ilyen szörnyű helyzetben engedik az őket szolgáló tisztviselőket, alkalmazottakat még mindig tengődni. Előkelő bankigazgatók kapnak havi 2000, nagyon sok, ha 5000 korona nyugdíjat. Mármost tessék elképzelni, hogyha ezek a tisztek, kasznárok, ispánok, erdőtisztek, erdőmesterek, bankigazgatók ilyen szömvü keveset, — aranyparitásban még eery pár fillért sem — kapnak, hogy akkor a kisebb alkalmazásban lévők, a szolgák, az altisztek, a segédszemélyzet, a nyugdíinsok, ezek özveeryei és árvái, mit kaphatnak ? Egyenesen a legsötétebb nvomor fenekén fetrengenek ezek az exi^ztenniák és ezekkel a viláoron senki sem törődik. Tehetetlenül, pártfogó nélkül állanak, nem törődik velök s politika, sem a kormány, mert hiszen nem olyan nacrv tömetn'iek. hogy mint politikai hatótömegek felhasználhatók lennének. Amikor a kormány mindennap kénytelen foglalkozni a sokkal jobb sorsban lévő közalkalmazottak exisztenciájával. kénytelen foglalkozni azzal, hogy a százezer koronás nyugdíjakat és fizetéseket még mindig feljebb és feljebb emelje, — nem irigylem tőlük, mert rászorulnak, — ugyanakkor megfeledkezik arról, hogy van a magyar intelligenciának egy része, — mert a magyar középsztályhoz tartoznak ezek a nyugdíjasok — amelyet egyenesen 1 nem is díjaznak, nyugdíjnak Hem is nevezhető értéktelen 2—3 fillért kapnak ahhoz képest, amit a más foglalkozásúak kapnak, szóval nem törődik velük a világon senki. 20*
