Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
144: À nemzetgyűlés 209. ülése 1923. Ideje volna, hogy egyszer végre ezeket az óriási dominiuniokat, latifundiumokat, bankokat, bányákat, vállalatokat kényszentse az állam arra, hogy a legminimálisabb jogi, becsületbeli és erkölcsi kötelességüket teljesítsék, hogy ezeket az éhenhalásra szánt szegény páriákat ekként megmentse. Én minden héten újra és újra szőnyegre fogom hozni ezt az ügyet mindaddig, amig nem történik valami, hogy ennek a botrányos, erkölcstelen és hazafiatlan állapotnak egyszer vége legyen, miért nem lehet elnézni azt az embertelenséget, hogy ott hagyják a magyar társadalomnak és intelligenciának egy részét, amelyet kifacsartak mint egy citromot, és amely Isten tudja mennyi vagyont gyűjtött össze a vállalkozóknak, hogy őket egyszerűen elveszni engedjék. Minden héten felhozom ezt az ügyet addig, amig a kormány nem intézkedik és nem gondoskodik arról, hogy aránylag legalább is olyan nyugdíjat és egyéb efféle járandóságot kapjanak, mint a közalkalmazottak közül azok, akikkel társadalmi rangban körülbelül egyenlő értékelés alá vehetők. Nem kivanom a teljes valorizálást, megelégszem azzal, ami a közalkalmazottakra nézve történt ; az is csak a létminimum talán, de ha a kormány szükségesnek tartotta, hogy a közalkalmazottak ennyit kapjanak s ezzel deklarálja azt, hogy minimálisan mennyi szükséges az emberi megélhetéshez, akkor ezek számára is kérem a becsületbeli kötelezettség teljesítését. (Helyeslés.) Ezek után bátor vagyok a kormányhoz a következő interpelációt intézni (olvassa) : »1. Tudja-e a kormány, hogy a magánalkalmazottak özvegyeik, árváik nyugdíjait és hasonló természetű járandóságait még mindig a régi névértékben fizetik, kivéve igen kevés esetet ? 2. Tudja-e a kormány, hogy a legtöbb uradalomban még mindig csak a békebeli pár ezer vagy pár száz koronát fizetik nyűg- vagy kegydíjként ? 3. Tudja-e, hogy a bankok, gyárak, általában vállalatok is — eltekintve dicséretes kivételektől — ezt a bűnös, mostoha elbánást gyakorolják saját nyugdíjas alkalmazottaikkal szemben ? 4. Tudja-e a kormány, hogy az emiitett nyűg-, illetve kegydíjasok kétségbeejtő anyagi helyzetben^ vannak ? 5. Tudja-e, hogy ez a jog, igazság és erkölcs arcul csapása? 6. Meddig tűri még a kormány ezt a szörnyű helyzetet 1 7. Vagy szándékozik-e azonnal közbelépni és a magánalkalmazottak nyugellátását a köizalkalmazottakéval arányba hozni 1 ? Elnök : A helyettesministerelnök ur kivan szólni. Vass József, a mmísterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minis* ter: T. Nemzetgyűlés! Az előrehaladott időre való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy lakonikus rövidséggel válaszoljak. Kérem a képviselő urat is, hogy méltóztassék e válaszommal megelégedni. Az első és második kérdés azonos természetű, hogy t. i. tudja-e a kormány, hogy a magánalkalmazottak akár az agrár foglalkozásoknál, akár a mozgó tőkénél súlyos helyzetben vannak 1 Van tudomásunk róla. A harmadik kérdés, hogy tudja-e a kormány, hogy a bankok, gyárak, még mindig mostoha elbánást gyakorolnak saját nyugdíjas évi december hó 15-én, szombaton. alkalmazottaikkal szemben ? Van tudomásunk erről is. A negyedik kérdés, tudja-e a kormány, hogy az emiitett nyűg-, illetve kegydíjasok kétségbeejtő anyagi helyzetben vannak ? Sajnos, van tudomásunk róla, és nekem mint népjóléti ministernek, akihez a segélytkérő kérvények százai és ezrei érkeznek, bő alkalmam van erről tudomást szerezni. A következő kérdés, hogy tudja-e a kormány, hogy ez a jognak, igazságnak és erkölcsnek arculcsapásai Ezt nem tudom, mert hogy vájjon a jognak, igazságnak, erkölcsnek tényleg arculcsapása-e ez a dolog, e,a nagyon alapos megtárgyalásnak volna eredménye, mint megállapítás. Hogy meddig tűri a kormány ezt a szörnyű helyzetet, sajnos, erre sem tudok válaszolni, hiszen ez időbeli kérdés. A hetedik kérdés az, hogy szándékozik-e a kormány azonnal közbelépni és a magánalkalmazottak nyugellátását a közalkalmazottakéival arányba hozni? T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, t. képviselő ur tulajdonképen ezt a legutolsó pontot tartja a legfontosabbnak. A magánalkalmazottak nyugdíja természetesen magánjogi szerződés alapján van megállapítva, amelybe törvényes intézkedés hiján _ a kormánynak nincs joga beleszólni. Én teljesen igazat adok az igen t. képviselő urnák a'bban, hogy embertelen helyzet, hogy akik egy egész életet vagy életük jelentékeny részét eltöltötték, akár az agrártőke, akár pedig az ipari tőke szolgálatában, azok régi, aranyalapon megállapított és most ugyanolyan numerikus, de papirkorona-értékben kiszámított nyugdíjat kapjanak amelyből természetesen sem megélni, sem — őszintén szólva — meghalni nem tudnak. Én magam is azt hitzein, hogy ennek a törvényhozásnak feladata volna ebbe a kérdésbe belenyúlni és szeretném, ha meg tudnám nyugtatni az igen t. kénviselő urat abban az irányban, hogy haladéktalanul érintkezésbe kívánok lenni az igazságügyminister úrral, felhívom a figyelmét erre a kérdésre és felkérem őt arra, hogy valamiféle tervezetet dolgozzon ki. Györki Imre : A szimfóniái helyett inkább ezzel foglalkozzék. Vass József h. ministerelnök, népjóléti és munkaügyi minister : Törvényhozási felhatalmazás nélkül ugyanis nem tudunk eljárni. Meg vagyok győződve róla, hogy a törvénytervezet elkészítése után a ministertanács a legnagyobb készséggel járul majd hozzá és a nemzetgyűlés bölcsesége törvényjavaslatunkat törvényerőre emelvén, megadja a módot arra, hogy ezeket az áldatlan viszonyokat rendezzük. (Helveslés.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Runert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az első pillanatban sem gondoltam arra, hogy a kormány a saját szakállára és^ saját hatalmával tegye meg azt az intézkedést, amelyet kérek. Naevon természetes, hopy a kormánytól csak iniciálást kérek és ugy kéuzelem. hogy a kérdés törvényhozásilag intéztessék el. Ezt abból is tudhatj kormány, hogy körülbelül félévvel ezelőtt ezt a kérdést már idehoztam. De épen azért, mert akkor már idehoztam ezt a kérdést és sürgettem intézkedést arra nézve, hogy a nagybirtokosok, gyárosok, szóval az agrár, merkantil és indusztriális